Gyakorlatias művészképző
– Grafikus szakra? Akkor az „iparra”meg a „képzőre” felvételizel, ugye? Felháborítóbban aligha lehetne megfogalmazni egy alapvetően jóindulatúnak szánt kérdést. Az igazán öntudatos jelentkezők szerint annak, aki ilyet kérdez, vagy fogalma sincs a két intézmény közötti különbségről (tehát kár is neki magyarázni), vagy – ami még rosszabb – egyszerűen úgy tesz, mintha a kettő ugyanaz is lehetne. Az pedig egyiküknek sem jut eszébe, hogy más alternatívák is léteznek. A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (BKF) négy éve indult nyílt képzése 12 alap- és hat mesterszakot kínál azoknak, akik – szabad akaratukból vagy kényszerűségből – a magyar művészeti felsőoktatás fellegvárain kívül keresnek iskolát, és fizetni is tudnak érte.
Ahogyan Kepes András, a Kommunikációs és Művészeti Kar dékánja fogalmazott, manapság sokkal jobb munkavállalási lehetőségek állnak a művészek előtt, mint az utóbbi évtizedekben bármikor. Mert a kreatív ipar virágzik. Azokat, akik élelmesebbek annál, hogy egy művészeti képzésre „hosszú távú befektetésként” tekintsenek, konkrét számokkal igyekszik meggyőzni: az utóbbi időben a művészeti területeken 24 százalékkal növekedtek az elhelyezkedési esélyek. Hiszen minden tárgy mögött összetett tervezői és kommunikációs munkafolyamat rejlik, utal a kezébe simuló mikrofonra, melynek előállításán a műszaki specialistákon kívül minden bizonnyal dizájnerek és grafikusok, az értékesítésén pedig kommunikációs és marketinges szakemberek dolgoztak.
A BKF nem árul zsákbamacskát. Nem hasonlítja magát a hasonló képzést nyújtó egyetemekhez, nem abszolút tehetségekre és kezdő zsenikre vadászik. Ide bejutnak az ügyes és érdeklődő útkeresők is, ha teljesítik a felvételhez szükséges alkalmassági vizsga követelményeit. Kiforratlan képességű hallgatóiknak a félévek során van idejük beérni, a bizonytalanoknak pedig terepet váltani.
Az áhított szaktól függ, hogy a jelentkezőknek milyen mélyen kell a zsebükbe nyúlniuk: az alapképzések féléves tandíja 279–499 ezer forint között változik. Cserébe az országban egyedülálló technikai felszereltségű műhelyek állnak a hallgatók rendelkezésére, és jelentős támogatást kapnak a munkájukhoz szükséges eszközök beszerzéséhez is. És ami talán még fontosabb: nem hagyják őket magukra. Oktatóik nemcsak szakértők a maguk területén, hanem tevékenyen részt vesznek a szakmai közéletben. Nem zárkóznak elefántcsonttoronyba, a mesterkultusznál jobban szeretik a közvetlen hangnemet, nyitottan válaszolnak tanítványaik egyedi ötleteire, és készségesen osztják meg kapcsolatrendszerüket.
A Rózsa utcai campusban két intézet van. A Médiaművészethez a médiával és a mozgóképkultúrával kapcsolatos szakok (animáció, fotográfia, médiadizájn, mozgóképkultúra és médiaismeret, televíziós műsorkészítő), az Alkalmazott Művészethez pedig a mindennapi tárgyak újragondolását és alkotását fejlesztő területek (dizájn- és művészetelmélet, kézműves, környezetkultúra, elektronikus ábrázolás, képi ábrázolás, tervezőgrafika) tartoznak. Szakonként évente 20-30 jelentkező kerül be. A képzés – főiskolai jellegének megfelelően – elsősorban a gyakorlati ismeretekre helyezi a hangsúlyt, miközben hallgatói azt is megtanulják, hogy miként „adják el magukat”, és hogyan prezentálják a lehető legvonzóbban alkotásaikat. Ingyenes nyelvkurzusok közül válogathatnak, megismerhetik a szakukhoz kötődő álláskeresési praktikákat és a csapatmunkát. Az utóbbi nagyon fontos, hiszen melyikük tudna egyedül piacra dobni egy új mikrofont?
