Egyszerre kapta fel a fejét minden érintett ősszel amikor kipattant a hír, miszerint egyes felsőoktatási szakokon nem lesz szükség nyelvvizsgára a diplomához. Az idegen nyelvet nem beszélő végzős hallgatók alig mertek hinni a szerencséjüknek – vajon mit érezhettek azok, akik a 2011-ben kihirdetett nyelvvizsga-amnesztia idején mentesültek e kötelezettségük alól? – a szakma pedig nagyot hördült a felháborodástól.

Pedig nem is történt semmi azonkívül, hogy összeült a Felsőoktatási Kerekasztal, és kidolgozott egy stratégiát, mely nem csak hogy megkímélné a hallgatókat attól, hogy meg kelljen tanulniuk középfokon akár egyetlen idegen nyelvet is, de jótékonyan kozmetikázná a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számáról szóló statisztikákat. Nem született döntés, senki nem fogadott el még semmit, így a 2014-ben végző hallgatóknak ugyanúgy kell teljesíteniük az intézmények által kijelölt idegen nyelvi követelményeket, mintha mi sem történt volna.

– Képtelenségnek tartjuk, hogy a felsőoktatásban végzettek ne tudjanak megszólalni valamilyen európai nyelven – szögezi le a Nyelvtudásért Egyesület egyik képviselője. – Teljesen mindegy, melyik szakról van szó: miért ne lehetne elvárni bármelyik főiskolástól, hogy megtanuljon például angolul középfokú szinten? – fűzi hozzá kérdően. Ráadásul az iskolák nagy része nem teszi túl magasra a lécet: azokon a képzéseken, ahol az idegen nyelv csak másodlagos szerepet tölt be, jobbára elég egy középfokú (B2) oklevél. A minden nyelvre egységesen érvényes Közös Európai Referenciakeret szerint ezen a szinten a beszélő „világosan és kellő részletességgel fejezi ki magát számos, az érdeklődési körének megfelelő témában és aktívan részt tud venni az ismert témájú társalgásban”, írásban pedig „világos és részletes szövegeket tud alkotni az érdeklődési körének megfelelő számos témáról” és képes megfogalmazni olyan tanulmányt vagy jelentést, „amely tájékoztatást nyújt, vagy érveket és ellenérveket sorakoztat fel valamiről”.

A Nyelvtudásért Egyesület szerint erős túlzás irreálisnak nevezni a diplomához szükséges nyelvismereti követelményeket. Szorgalmazzák, hogy a felsőoktatási bemeneti követelmények között is szerepeljen a középfokú nyelvvizsga-bizonyítvány. Hiszen aki a tanulmányai során nem képes megérteni a területét meghatározó idegen nyelvű szakirodalmat, annak a tudása kézenfekvő módon a szakmáján belül sem fogja megütni a kívánt mércét. Az egyesület által felállított – egyelőre csak elméleti – minimumot az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. felmérése szerint a tavalyi érettségizőknek majdnem 40 százaléka megugrotta volna.

A nyelvvizsgák aránya a leendő bölcsészek körében volt a legnagyobb, hiszen idetartoznak azok is, akik valamelyik nyelvszakra jelentkeztek. Utánuk a jogi és a társadalomtudományi karokra felvételizők következtek. A lista végén a művészetközvetítő képzéseken tanulni vágyó érettségizők állnak, a legkisebb arányban pedig a jövő testnevelői rendelkeznek oklevéllel nyelvtudásukról.

Az eszperantót sem lehet elbliccelni

az angolt lehetetlen letaszítani a trónjáról. Valóban hálás vállalkozás az első számú világnyelvből vizsgát tenni: az oktatási Hivatal felmérései szerint 2013-ban a megmérettetésre jelentkezőknek csak 35%-a nem kapta meg a vágyott oklevelet. a németből vizsgázók között szűkebb marokkal osztották az elégséges bizonyítványokat: a teljes létszám 40%-a távozott a nyelvi központokból üres kézzel. a latin nyelvek közül a francia bizonyult a legnehezebbnek: az indulók 37%-a bukott, míg olaszból a jelentkezők 24%-a, spanyolból pedig 29%-a próbálkozhat újra. Általánosságban igaz, hogy a ritkább nyelvek (például svéd, japán, görög) beszélői a vizsgákon jobban teljesítenek. Ám az eszperantót becsülik alá a legtöbben: a világ leghaszontalanabbnak tűnő nyelvéből a vizsgázók 56%-át tapsolták vissza.