Méregdrága frekvencia
A költségvetés tehát mindenképpen jól jár, más kérdés, hogy mindez milyen hatással van a percdíjakra és a telefonszámlákra. Összehasonlításképp körülnéztünk idehaza és Norvégiában is, ahol nemrég zárult le egy frekvenciaaukció: miközben nálunk a frekvencia dupla annyiba kerül, egy ügyfél átlagos mobilköltése idehaza alig a harmada a norvégnak.
Mindenesetre a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság rendkívül jól járt a mobilszolgáltatók frekvenciahasználati jogosultságának meghosszabbítása kapcsán megszületett megállapodással. A három hazai mobilszolgáltató, a Magyar Telekom, a Telenor és a Vodafone a 2022-ig szóló, a 900 és 1800 megahertzes sávokra vonatkozó megegyezés nyomán lényegesen többet fizet be az államkasszába, mint az uniós átlag. Az NMHH összesítése szerint a 2008 és 2013 között végrehajtott európai frekvenciaértékesítések bevételi szintjét mintegy hatvan százalékkal haladta meg a hazai, a szabályozónál tehát elégedettek lehetnek a teljesítményükkel. A nemzeti vagyonnak minősülő frekvenciákkal hatékonyan gazdálkodtak. Kérdés, hogy kell-e a hivatalnak a bevételi szemponton túl mást is figyelembe vennie, amikor eredményeit értékeli?
A mobilinternet-sebesség és -lefedettség növekedése és az adatforgalom bővülése egyaránt jelentősen járul hozzá a gazdaság gyorsabb ütemű fejlődéséhez – állapította meg az elmúlt két évben számos nemzetközi kutatás. Az A. T. Kearney és a GSM Világszövetség adatai szerint a mobil-adatforgalom megduplázása fél százalékkal serkenti a növekedést, míg a mobilpenetráció tízszázalékos bővítése 4,2 százalékkal emeli a vállalkozói szféra produktivitását. A Boston Consulting felmérése pedig arra mutatott rá, hogy a mobil széles sáv lefedettségének tízszázalékos bővítése másfél százalékkal képes emelni a GDP-t.
A lefedettség növeléséhez azonban frekvencia kell, a szolgáltatóknál lévő készlet azonban ehhez nem elég. A Vodafone a jelenlegi ügyfélbázisát a tavalyi tenderen elnyert 900 MHzes sávok segítségével ki tudja szolgálni 95 százalék fölötti lefedettséggel, de az adatforgalom (várható) jelentős növekedése esetén nekik sem elegendő a meglévő sávkészlet. A Telenor az 1800-as sávban ugyan csaknem az egész országot le tudja fedni a leggyorsabb 3G és 4G technológiákkal, de ezen a sávon biztosítani a kívánt elérést igen költséges. A piacvezető Magyar Telekom ügyfélállományának ellátásához pedig komoly mennyiségű pluszsávra van szükség. Mindez azért fontos, mert ahhoz, hogy a mobilnet tényleg motorja legyen a gazdaságnak, nem csupán a szolgáltatás szükséges, hanem a kedvező árak és a megfelelő kapacitás. A drága frekvenciák pedig magasabb árú szolgáltatással és limitált hálózati kapacitással járnak együtt.
Nem csoda, hogy 2013-ban a szolgáltatások magas ára volt a legkomolyabb vitatéma az NMHH és a piaci szereplők között, igaz, az NMHH új vezetésének belépésével ez a vita nyugvópontra jutott: a hatóság már nem azt akarja mindenáron bebizonyítani, hogy idehaza a legdrágább a szolgáltatás. Bár amikor korábban ezt mondták, nemigen tették hozzá, hogy a szolgáltatások adótartalma is idehaza a legmagasabb.
A vitában persze a hatóságnál rendre a skandináv országok árszintjével példálóztak (itt is nagy az adótartalom), ám érdemes megnézni azt is, milyen áron keltek el néhány hete Norvégiában a frekvenciák. A 800-as sávban 20 MHz, a 900-ban 10 és az 1800-ban is 10 MHz-nyi sávért összesen 16 milliárd forintnak megfelelő összeget fizetett az ottani Telenor húsz évre, amihez még évi 1,3 milliárd forintnyi használati díjat is le kell szurkolnia a futamidő alatt. Mindez nettó értéken számolva 27 milliárd forintos árnak felel meg. Ez pont annyi, amennyit idén fizetett a Telenor Magyarország itthon a szeptember eleji hosszabbításkor, 8 MHz-nyi 900-as sáv durván hatéves hosszabbításáért, továbbá 29,8 MHz-nyi 1800-as frekvencia hét és fél évvel történő meghosszabbítására. Azért csak ennyit fizettek, mert a tavalyi tenderen eredetileg 15 évre elnyert 1,8 MHz EGSM spektrum licencét viszont lerövidítették a megállapodásban, így ebben az esetben pénz járt vissza a szolgáltatónak. Vagyis, a hazainál valamivel több frekvencia mintegy háromszor annyi ideig tartó használatáért számláz annyit a norvég állam, mint a magyar.
Van más összehasonlítási alap is: 2014-re több mint százmilliárd forint bevételt irányoz elő a büdzsé frekvenciaértékesítésből. Hogy ebből melyik szolgáltatóra mennyi jut, azt majd a licitek döntik el, de mivel az idei bevételi számok is hasonlóak voltak, feltételezhetjük, hogy az egyes cégek által fizetendő díjak nagyságrendileg nem térnek el attól, amit végül idén költöttek frekvenciákra. Csakhogy, a jövőre eladni kívánt sávok körülbelül feleannyi frekvenciát jelentenek, mint amit idén adott el a norvég állam. A frekvenciák értékét a fogyasztói árakból kell kitermelni, mindez pedig érdekes képet ad, ha megnézzük a statisztikát, miszerint 2013 harmadik negyedévében egy norvég előfizető 294 koronát, mintegy 10 500 forintot költött el mobilszolgáltatásokra. A magyar Telenor legutóbbi üzleti jelentésében ugyanakkor 3416 forint egy ügyfélre jutó árbevételről adott számot.
