„Az általános iskola első évének végén édesapám nem jött el az évzáróra. Amikor hazaértünk, apa a tévé előtt hasalt, és egy nagyon sok billentyűből álló valamit nyomogatott. Beírt néhány karaktert, majd amikor entert nyomott, a képernyőn megjelent a nevem: Peti. Leesett az állam, és azonnal beleszerettem abba a valamibe, ami egy Commodore 64 számítógép volt, nagy valószínűséggel az első ilyen Gödöllőn. Ezután, amennyi időt engedtek a szüleim, azt mind a számítógéppel töltöttem” – emlékszik az informatikával való első találkozására Balogh Péter, aki ma egy több mint ötszáz embert alkalmazó informatikai vállalkozás, az NNG vezérigazgatója. A menedzser édesapja villamosmérnökként járhatta a világot, 1984-ben egyik külföldi útjáról hozta haza az akkor unikális számítógépet.

Az általános iskolában visszahúzódó Péter éjjel-nappal, még a nyári szünetekben is a számítógéppel dolgozott. Esetleg olvasott – nyaranta a penzuma napi egy könyv elolvasása volt. Éveken át dolgozott a Commodore 64-gyel, akkor sem akart megválni tőle, amikor már lehetősége lett volna rá. Még a gimnázium elején is megvolt.

A budakeszi Nagy Sándor József Gimnáziumnak két előnye is volt. Az egyik, hogy kellően messze volt ahhoz Gödöllőtől, hogy kollégista legyen. A másik: itt indult az országban az elsők között informatikai tagozatos speciális osztály. Balogh Péter itt találkozott először PC-kkel berendezett teremmel – ez ráadásul a kollégiumban volt. Nagyjából ott töltötte minden szabadidejét, s hamar kiderült, az osztályban ő a legügyesebb. A „legkockább” – ahogy mondták róla. Informatikai tanfolyamot is szervezett diák társainak, igazi felvételi vizsgával: a jelentkezők közül ketten feleltek meg, az egyik ma is munkatársa.

1995-ben érettségizett, majd felvették a veszprémi egyetemre. „Édesapám még a gimnázium elején megígérte, ha diplomát szerzek, egy IBM számítógéppel ismeri el a teljesítményemet. Akkor mindkettőnk számára elérhetetlennek látszott egy ilyen gép. Végül is nem kellett megvennie, hiszen azóta sincs diplomám.” Nem a képességek hiányoztak, hanem valami más. Balogh Péter elsőévesként alaposan átgondolta, hogy pontosan mi is az ő feladata ezen a Földön. Arra jutott: alkotás az informatikában.

Az első félévet rektori engedéllyel még teljesítette, de hiába volt jó a társaság, hetente csak egy óra gépidőt kaptak a diákok, a második évben egyet sem. Ellenben olyan tantárgyuk is volt, hogy „hőkazánok méretezése”. Amikor hősünk megkérdezte egy ötödévestől, mit tanult az egyetemen programozásból, a következő választ kapta: hang- és karakterfelismerő programot készítettek, illetve egy saját programozási nyelvet. Balogh Péter ezt három hét alatt önszorgalommal teljesítette. No de akkor miért maradjon az egyetemen még négy évig? Nem maradt.

A sors összehozta egy üzletemberrel, az illetőnek szoftveres megoldásokra volt szüksége. Tulajdonrészt ígért a sikerből, az viszont elmaradt. Az elkészült programot tartalmazó számítógép ugyanis „elfüstölt”. Odaveszett egyévi munkája. Barátaival összefogva gyógyszertárak számára írtak programot, de az sem hozta meg a befektetett munkával arányos jövedelmet. Az hagyján, hogy kajára, bulizásra nem volt pénze, még fogkrémet sem tudott venni. A pohár betelt, el akart menni. A Nokia álláshirdetésére jelentkezett 1998 decemberében – és felvették. Diplomája nem, de olyan tapasztalata volt, mint keveseknek. „Olyan összegű fizetést kínáltak egy hónapra, amit egy mérnök egy év alatt nem keresett meg itthon. Megérkeztem a Nokiához, és nem volt számítógép a szobámban. Mondtam, ha ma nincs itt a gép, megyek vissza Budapestre. Lett gép. Maradtam.”

Tucatnyi magyar fejlesztő vezetőjévé nőtte ki magát. Évről évre megduplázták a fizetését, de a negyedik évben már azt érezte, menni kell ebből a nagyon tiszta, nagyon barátságos, de számára élhetetlennek bizonyuló országból. A negyedik évben egyébként sem akarták megduplázni a fizetését. Eljött. De nem az ismeretlenbe ugrott.

Az igaz, hogy a Nokia igyekezett lekötni minden kapacitását, napi 10-12 órát dolgozott, esténként mégis maradt energiája számítógépes játékprogramok írására. Megírt egyet, majd feltöltötte az internetre. Ingyen. Amikor az első alkalmazásával elérte az egymillió letöltést, elgondolkozott. A fizetős verzión. És abból is szép összeg jött össze. Ha ez működik, és egyébként sem érzi jól magát Finnországban, ellenben a kicsit koszosabb, kicsit tán barátságtalanabb, de számára sokkal élhetőbb Budapesten is tud programokat írni, akkor miért maradjon kint? Hiszen bárhol alkothat az ember! Hazajött és barátaival itthonról kezdett fejleszteni hasonló programokat. Volt olyan pillanat, amikor a kézi számítógépeken globálisan futó hat legnépszerűbb játékprogram mindegyikét ők alkották. És volt olyan program, ami egymillió dollár bevételt hozott. Azt mondja, ebben a szakmában nem attól lesz jó valaki, hogy mit tanítanak neki, hanem attól, hogy mennyi időt töltött a gép előtt. Ő kellően sokat.

A következő nagy váltás – azon túl, hogy megismerte a feleségét – a navigációs szoftverek fejlesztése volt. 2004-ben négyen álltak össze, ma több mint ötszázan dolgoznak annál a cégnél, amelynek navigációs szoftvereit a tíz legnagyobb autógyártó közül hét alkalmazza, húszmilliós nagyságrendben. „Mindig azt kerestem, hogy egy termék mitől lesz használható, hogyan áll kézre, hogyan tehető még tökéletesebbé. Az esztétikai szempontok nálam meghatározók. A karrierem elején megtalált megoldásokat fejlesztjük tovább. Ötletekben ma sincs hiány.” Két éve visszavonult a programozástól, nem fejleszt, nem ír forráskódokat, energiáit a cégépítésre fordítja. És a két lányára, akik szerint apa sosincs eleget otthon.

A céghez jövőre újabb száz programozót vesznek fel. Úgy érzi, kezelhető ez a méret. Sőt. Tervei között olyan is szerepel, ami százmilliók számára ad majd valami újat. A szülei megbékéltek vele. Elfogadták, hogy noha nincs diplomája, mégis sokra vitte.

Névjegy

BALOGH PÉTER 1977-ben született Budapesten. Tizennyolc évesen indította első vállalkozását. Vezető fejlesztő volt Finnországban, a mobiltelefont gyártó Nokiánál. 2004 óta dolgozik társalapítóként az NNG (korábbi nevén Nav N Go) iGO navigációs szoftverének fejlesztésén. 2006-ban lett a cég technológiai igazgatója, 2011 tavaszától vezérigazgatója.