A kormánynak kell rendeznie a helyzetet
Ugyan egyes jogászok, főleg a devizahitelesek képviseletét ellátó ügyvédek szerint még nem dőlt el minden, ki kell jelenteni, hogy „de, eldőlt”. Kétharmadot meghaladó többséggel a Kúria jogegységi tanácsának tekintélyes bírái, kollégiumvezetői kimondták, hogy a devizahitelesek devizában adósodtak el, és az árfolyamváltozás kockázatát nekik kell viselniük – összegezte a helyzetet ifjabb Lomnici Zoltán.
Az alkotmányjogász szerint már csak egy lehetőség van: mivel a Kúria jogegységi döntése egy speciális jogszabály, meg kell kérni az ombudsmant, kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál ennek a „speciális rendelkezésnek” az utólagos normakontrollját. A Civil Összefogás Fórum jogi szakértője azonban emlékeztette rá: annak idején, amikor az Alkotmánybíróság a személyi számról döntött, a testület kimondta, hogy a döntéseikor nem lehet tekintettel azok gazdasági következményeire. Feltehetőleg ez akkor sem lesz másképp, ha a devizahitelesek problémája kerül az Alkotmánybíróság elé.
Ifj. Lomnici Zoltán szerint a Kúria egyértelmű üzenetet küldött a kormánynak: az efféle ügyekben a döntés felelősségét ne próbálja meg a jövőben a bíróságokra hárítani. A legfőbb bírói fórum a jogegységi döntésében lényegében azt mondta ki, hogy a devizahiteleseknek számolniuk kellett az esetleges árfolyamváltozások következményeivel. S, ha nem volt kifogásuk a „termék” ellen akkor, amikor azonos összegű kölcsön után alacsonyabb törlesztőrészletet kellett fizetniük a forinthiteleseknél, viseljék a kedvezőtlen változások következményeit is.
Azt is kiemelte Lomnici Zoltán, hogy a Kúria figyelemre méltóan szokatlan gyorsasággal döntött, és számos részletkérdésben egyáltalán nem is lehet tudni, hogy minek az alapján. Csak sejteni lehet például, hogy köztudomású tényként elfogadták, azaz elhitték a bankoknak azt az állítását, hogy a hitelek mögött valóban volt deviza, tehát az ügyfelek devizában adósodtak el, noha ezt számos közgazdász vitatta. Nem derült ki a határozat szóbeli indoklásából az sem, hogy vizsgálták-e, mitől változott a svájci frank árfolyama, amikor a svájci központi bank alapkamata folyamatosan nulla százalék körül mozgott.
Az alkotmányjogász úgy véli, a döntés egyértelműen a hitelintézeteknek kedvez, és a Kúria döntésének fényében sok devizahiteles visszariad majd attól, hogy pereskedjen. Jó, az érintettek sokaságát érdemben segítő jogi megoldás szerinte rövid távon nem létezik a problémára. A kormánynak kell megtalálnia azt a megoldást, amely segít a devizahiteleseknek, ugyanakkor nem élezi tovább a deviza- és a forinthitelesek, a hitelesek és a kölcsönnel nem rendelkező adófizetők viszonyát.
Kolláth György alkotmányjogász szerint a Kúria jogegységi döntésének a tétje nem kevesebb volt, mint hogy a jelenlegi kormányzó hatalomnak a közjog után a magánjog területén is sikerül-e felszámolnia a jogbiztonságot, és a kiszámíthatóságot. Mert, ha nem is ez volt a közvetlen célja a kabinetnek, lépései járhattak volna akár ilyen következményekkel is. A Kúriának nincs gazdaságpolitikája, sem olyan jogpolitikája, amely nincs törvényekbe lefektetve. Az adott ügyben sem azt kellett vizsgálnia, hogy ki mikor járt jól vagy rosszul a devizahitelezéssel, csupán azt, hogy a hatályos jogszabályokat helyesen alkalmazták-e a szerződések megkötésekor.
Kolláth György a döntés fényében úgy látja, bár egyáltalán nem zárható ki, hogy az egyes szerződések között vannak érvénytelenek, jogsértőek, de maga a rendszer, a devizahitelezés összességében nem az. Ebből viszont egyenesen következik, hogy a Kúriától nem is lehetett (volna) elvárni olyan problémák megoldását, amelyeket nem a legfelsőbb bírói fórum, illetve nem az általa értelmezendő és alkalmazandó jog okozott. A kialakult helyzet megoldása, a valóban bajba jutott devizahitelesek gondjainak orvoslása a kormány feladata Kolláth György szerint is, aki úgy vélte, hogy a Kúria hétfői döntése lehet a nulladik kilométerkő a szerződéses fegyelem, a pénzügyi tudatosság és felelősség felismerése, a lassú és nehéz talpra állás útján.
Megijedtek a bankcsődtől
– A Kúria gyáván tette a dolgát – véleményezte röviden a hétfői állásfoglalást Léhmann György siófoki ügyvéd, aki eddig hétszáz devizahiteles képviseletét vállalta el. A Léhmann által vitt ügyek közül ötben már jogerős ítélet született valamelyik táblabíróságon, ebből hármat a siófoki jogász, kettőt a bankok nyertek meg. A vesztes pénzintézetek minden esetben fellebbeztek, így azok az esetek a Kúrián folytatódnak. (Amúgy egy ügyben Léhmann már első fokon jogerősen nyert egy bank ellen, mivel a pervesztes nem fellebbezett, inkább újratárgyalta a hitelszerződést az ügyféllel, és kedvezőbb törlesztőrészletet ajánlott.)
A siófoki ügyvéd szerint az embereket fel fogja háborítani a Kúria bankokat védő jogértelmezése. Léhmann főképp azért tartja elhibázottnak a Kúria állásfoglalását, mert az minden felelősséget az adósra hárít, holott ezeknél a szerződéseknél elvárható lenne a kétoldalú rizikóvállalás. Azt sem érti a siófoki ügyvéd, hogy a Kúria az egyoldalú szerződésmódosítások átláthatóságáról miért kért véleményt az Európai Bíróságtól, s miért csak annak megszületése után foglal állást ebben a kérdésben. Léhmann azzal érvelt, hogy az átláthatatlanságról tavaly a Kúria hét bírája több hónapos munkával már megfogalmazott egy állásfoglalást, amelyben kimondták: az ügyfelet a szerződés megkötésekor pontosan tájékoztatni kell arról, hogy ha a kamatot a bank egyoldalúan változtatja, akkor azt milyen szabályok alapján teszi.
Léhmann György úgy látja: a Kúria megrémült attól a prognózistól, hogy az adósoknak kedvező állásfoglalás, majd az azt követő tömeges perek bankcsőd(ök)höz vezetnének, ami az államra túl nagy terhet róna. Az ügyvéd állítja, hogy ha a bíróságok kimondanák az átláthatatlan szerződések semmisségét, akkor attól nem mennének tönkre a bankok. Az ítélet nyomán a pénzintézetek elszámolnának ügyfeleikkel, s csak az indokolt kamatokat követelhetnék, ám a bankok még így is haszonnal jönnének ki ezekből az ügyletekből, csak nem vágnának zsebre extraprofitot. (U. T.)
