A hét legérdekesebb hazai vonatkozású makrogazdasági adatát, az infláció novemberi alakulását szerdán teszi közzé a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A várakozások alapján a fogyasztói árindex az októberi, 38 éves mélypontot jelentő 0,9 százalékos szinten ragadhat. Eppich Győző, az OTP Bank elemzési központjának munkatársa úgy véli, ennél egyelőre nem lehet lassabb a pénzromlás üteme, mert a rezsicsökkentés idei harmadik, novemberi köre csak kevésbé fogja éreztetni a hatását. Ennek az az egyszerű oka, hogy a novemberi fogyasztásról a szolgáltatók többnyire decemberben állítják ki a számlát, s a 11,1 százalékos energiaár-csökkentés majd akkortól fejti ki hatását az inflációra. A novemberben beindult menetrendszerű üzemanyagár-emelések felfelé hajtják az inflációt, míg a tartós fogyasztási cikkeknél tapasztalható karácsony előtti akciózás lefelé nyomja az árindexet.

Az elemző szerint az infláció januárban érheti el a mélypontját, a nullához nagyon közeli szinten. A rezsicsökkentés még pár hónapig egy százalék alá szoríthatja az inflációt, amely ezután viszont felfelé veszi az irányt – mondja Háda Bálint, a Quaestor vezető elemzője, aki az idén 1,8, jövőre pedig a háromszázalékos jegybanki inflációs cél fölé, 3,1 százalékra teszi az áremelkedés átlagos ütemét. A kormány az idén a két százalék alatti, jövőre 2,4 százalékos, azaz tartósan alacsony inflációval számol – ezt Orbán Gábor, a nemzetgazdasági tárca államtitkára jelentette be a héten, megemlítve, hogy a jegybank már elérte törvényben meghatározott egyik célját, az árstabilitást.

Ezzel kapcsolatban Németh Dávid, a K & H Bank vezető elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a hatósági árszabályozás okozta tételektől megtisztítjuk az árindexet, akkor az már most is meghaladja az ominózus három százalékot. Az alacsony infláció miatt belső tényező nem gátolja a jegybank monetáris tanácsát abban, hogy tovább csökkentse az alapkamatot, és az év végén három százalékra viheti le a most 3,2 százalékon álló rátát. Ebben legfeljebb a nemzetközi hangulat romlása akadályozhatná meg, erre utaló jeleket azonban Háda Bálint jelenleg nem lát. Hiába jöttek ki pénteken az amerikai gazdaság megerősödését jelző kiváló növekedési és foglalkoztatási adatok, a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve-et (Fed) ez nem hatja meg, és jövő márciusig nem vesz vissza a havi 85 milliárd dolláros kötvényvásárlási programjából.

A lassú kihátrálás időzítését ugyanis nemcsak a gazdaság állapota határozza meg, hanem az októberi kormányzati leállás végét eredményező egyezség a demokraták és a republikánusok között, amellyel januárra és februárra tolták a költségvetés rendezésének és az adósságplafon emelésének kérdését. Az ilyenkor kibontakozó politikai cirkusz közepette a Fedtől elvárható az óvatosság – teszi hozzá Háda, megemlítve, hogy a január végén esedékes jegybanki elnökváltás is a likviditásbővítő-gazdaságélénkítő program változatlansága mellett szól. S ha így lesz, akkor a jövő év elején akár 2,8 százalékra karcsúsíthatják a forintkamatot. Külföldi elemzők még a 2,6 százalékos szintet is elérhetőnek látják, de a lényeg az, hogy a magyar eszközökön maradjon kellő kamatprémium, és ez a 2,8 százalékos szint alatt már nem garantált.

A 2,8 százalékot még el tudják fogadni a nyugati befektetők – véli a vezető elemző. A kamatcsökkentésekkel párhuzamosan folyamatossá válik a forint gyengülése, az euróval szembeni kurzus tartósan a 300–310-es sávban cövekel le, és valószínűbb, hogy a 320-as szint felé veszi az irányt ahelyett, hogy visszatérjen a háromszázas lélektani határ alá.

A héten több fontos ipari termelési adat is napvilágot lát. Németországban és az eurózónában egyaránt növekedhetett októberben a szektor kibocsátása a szeptemberi jelentős visszaesést követően. A negyedév első adataként a GDP alakulása szempontjából is érdekesek lesznek a mutatók. Érdemes lesz őket összevetni a hazai októberi adattal, ami éves szinten hatszázalékos növekedést, ugyanakkor az előző havihoz viszonyítva félszázalékos csökkenést mutat.

A KSH pénteken részletezi az októberi ipari statisztikát, abból kiderülhet, hogy valójában mennyire függ a járműgyártás teljesítményétől az export és a növekedés szempontjából kiemelt fontosságú szektor egésze, illetve, hogy melyek azok az ágazatok, amelyek esetleg veszélyeztetik a kibocsátás további emelkedését. Az Európai Központi Bank friss, decemberi előrejelzése alapján 2013-ban 0,4 százalékkal zsugorodhat, 2014-ben aztán 1,1 százalékkal bővülhet az eurózóna gazdasága. Egyelőre bizonytalan, hogy pontosan mitől alakulhat ez így – hangsúlyozza Dunai Gábor OTP-elemző, rámutatva egyben arra, hogy amíg az idei évre vonatkozó növekedési előrejelzési elemzői konszenzus folyamatosan lefelé tolódik, a 2014-re vonatkozó az év eleje óta gyakorlatilag változatlan, és a GDP 2013-as éven belüli dinamikája sem utal jelentős, növekedést segítő bázishatásra. Az euróövezet ipari termelésének alakulása hosszabb távon az egyik legfontosabb támpont a növekedési előrejelzésekben. Ezért is fontos nyomon követni a fejleményeket – teszi hozzá Dunai Gábor.