Aki maradt, csak nyerhet
Az is kiolvasható belőle, hogy a pénztáraknál maradók semmiképp sem járhatnak rosszabbul, mint azok, akik már visszaléptek. Ha a pénztár tönkremegy, vagy nem ér el akkora hozamot, hogy megérje onnan kapni a nyugdíjat, simán vissza lehet menni az állami rendszerbe az új szabályok szerint.
A nyugdíjrendszer három évvel ezelőtti átalakítását túlélő kasszák fele mostanra azért ment tönkre, mert a működésükre fordítható források mértékét annyira alacsony szinten határozták meg, hogy az önmagában nem elég a tevékenység finanszírozására. Az idei évet például még tíz magánnyugdíjpénztár kezdte meg, ám háromnál már akkor folyamatban volt a végelszámolás, míg további kettőnél év közben döntöttek a működés befejezéséről.
A fennmaradt öt kassza, az AXA, a Budapest, az ING, az MKB és a Szövetség jelenleg a korábban felhalmozott tartalékokból, illetve a tagoktól és a pénztár mögött álló pénzügyi csoport támogatásából igyekszik fenntartani tevékenységét. A problémát az jelenti, hogy a pénztárak tagdíjbevételeik mindössze 0,9 százalékát fordíthatják működésük finanszírozására, míg további 0,2 százalékot a vagyonkezeléssel kapcsolatos kiadásokra.
Mivel a nagyon kis szorzó miatt aránytalanul nagy összeget kellene megállapítani ahhoz, hogy egyáltalán legyen értelme beszedni, így a kasszák többségénél nincs kötelező tagdíj, a nagyjából hatvanezer ügyfél döntő hányada így évek óta nem is fizet semmit. Ezen változtatna az NGM, a tárca javaslata szerint a jövőben a magánnyugdíjpénztárak a tagdíj 2,5 százalékát fordíthatnák magukra, míg vagyonkezelésre további 0,4 százalék jutna. Ez elvileg már elég lehet a stabil, kiszámítható működéshez, különösen, hogy a tagdíjat nem fizető tagok esetében ezt az összeget a hozamból, vagyis abból a nyereségből is le lehetne vonni, melyet az addig felhalmozott megtakarítások fialtatásával termel a kassza.
A kasszák működésének stabilizálása mellett egy másik nagyon fontos kérdést is rendezne az NGM: a kifizetéseket. Bár a nyugdíjrendszer átalakításakor, 2010 végén megvonták az állami nyugdíjat azoktól, akik maradtak a magánnyugdíjpénztárakban (nem kis részben ennek volt köszönhető, hogy a tagok 97 százaléka az állami nyugdíjrendszert választotta), a kormány egy évvel később visszakozott. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a kasszák ügyfelei arra az időre, amikor még kötelező volt a magán-nyugdíjpénztári tagság, az állami nyugdíjuk 75 százalékára jogosultak, a fennmaradó részt kell a pénztáraknak kitermelniük.
Az említett időszak előtt, illetve után, vagyis 2012-től a teljes állami nyugdíjra jogosultak, hiszen kötelező nyugdíjcélú befizetéseik az állami tb-kasszát gyarapítják. Csakhogy jelenleg nincs szabály arra, a magánnyugdíjpénztáraknak mi alapján, hogyan kell megállapítaniuk a havi életjáradék összegét, miközben –mint az az NGM törvénytervezetéből kiderül – idén már voltak olyan pénztártagok, akik nyugdíjba mentek, és igényelték volna a szolgáltatást.
Az elképzelés szerint a pénztártag számláján lévő összeget elosztják a nyugdíjba vonulástól a – KSH szerinti – várható élethosszig tartó hónapok számával, és ennyi lesz a havonta kifizetett összeg. Vagyis: férfiak esetében például jelenleg a születéskor várható életkor 70 év, így ha valaki 65 évesen megy nyugdíjba, hatvannal kell osztani a felhalmozott megtakarítás összegét ahhoz, hogy megkapjuk a havi járandóságot. Az államihoz hasonlóan a magánnyugdíj sem csak erre az időre, hanem élethosszig jár. Amennyiben a pénztártag tovább él a várható élethossznál, akkor a kockázatot a kassza állja: akkor is kell fizetnie, ha az ügyfél megtakarítása már elfogyott.
Míg ha valaki azelőtt hal meg, hogy a megtakarítása elfogyna, az összeget a kedvezményezett, vagy ha ilyen nincs, az örökös kapja. A havi járadék értékét évente, az egyéni számlaértesítő készítésekor, a hozamok jóváírását követően újra kell számolni, vagyis az összeg évente nőhet, de csökkenhet is attól függően, hogy az előző évben a pénztár hogyan sáfárkodott a rábízott vagyonnal. A kifizetésekre vonatkozó szabályokat az NGM javaslata szerint visszamenőleges hatállyal, idén január elsejével kellene életbe léptetni az említett, már nyugdíjba vonult pénztártagok miatt.
Amennyiben a havi járandóság összege annyira alacsony, hogy az nem éri el az öregségi nyugdíjminimum összegének (ez most 28 500 forint havonta) 25 százalékát, a tag kérheti azt is, hogy megtakarítását egy összegben fizesse ki a pénztár. A nyugdíjba vonuláskor mindenki újra dönthetne arról is, hogy marad a kettős nyugdíjrendszerben, vagy visszalép a tisztán államiba – például azért, mert kevésnek találja azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjpénztár folyósít majd a számára.
Aki az utóbbi mellett dönt, az újra jogosulttá válik az állami nyugdíj száz százalékára, s bár addigi megtakarításai átkerülnek a tb-kasszába, ugyanúgy megkaphatja a reál hozamot (és önkéntes befizetéseit), mint azok, akik 2011-ben léptek vissza az állami rendszerbe. Az NGM-nél megkeresésünkre elmondták, hogy a kormány még nem tárgyalta a törvénytervezetet.
