A Mol semmisnek tekintheti az általa irányított INA-val kapcsolatos tárgyalások szeptemberben kialkudott menetrendjét, miután nem jutottak dűlőre a horvát kabinettel folytatott, a Mol vezetési stílusáról szóló pénteki tárgyalásokon – tudtuk meg.

Az odamondogatás mögött ugyanakkor a felek rendre tájékoztatják egymást tervezett nyilvános lépéseikről. A 49 százalékot birtokló Mol álláspontja az irányítás kérdésében továbbra is merev. Talán nem azért, mert makacs, hanem mert tényleg ezek a nemzetközi vállalatirányítási szabályok, így készíthető a Mol-részvényesek számára értelmezhető üzleti terv.

Ráadásul az INA-irányítás 2009-es átvétele óta egymaga áll a fejlesztések mögött, a 45 százalékot birtokló horvát állam pedig eddig nem vetette fel, hogy bizonyos beleszólásért cserébe a beruházásokból is arányos részt vállalna. A horvát kabinet meglátása szerint az INA irányítási modellje nem felel meg a horvát törvényeknek. A Mol az általa ismert irányítási szabványokon túl – ismereteink szerint – bármiről tárgyalna, így a horvát kormány fejlesztési javaslatairól vagy akár az INA-gázüzletág, a hatósági gázárak kérdéséről.

Erről azonban a horvát kabinet hivatalos irányítási garanciák híján mindeddig hallani sem akart. A Mol péntek este tette közzé, hogy az értékteremtés jegyében továbbra is megállapodásra törekszik a horvát kabinettel, egyszersmind viszont – az értékmaximalizálás végett – előkészítik az INA-részvények eladását is. A hét végén Ivo Josipovic horvát köztársasági elnök és Zoran Milanovic kormányfő is kommentálta a Mol-bejelentést. Szokás szerint kissé dodonaira sikerült szavaik arról tanúskodnak, hogy komolyan veszik a Mol bejelentését, az nem érhette őket váratlanul.

Zoran Milanovic üzleti kalandorságnak tartaná, ha a horvát állam megvásárolná a „sok milliárd euró” értékű részvénycsomagot. Ehhez képest viszont fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy elővásárlási joguk van a pakettre. Az irányítási szerződés ugyan tényleg ezt rögzítette, de a Mol szerint a horvát kabinet azt – például a gázüzletág átvételének elmaradásával – megsértette, így nincs elővételi joga. (Ráadásul a horvát bíróság a Mol minden tiltakozása dacára úgy véli, az irányítás átvételéről az akkori horvát kormánnyal kötött szerződés korrupció következménye.)

Ez viszont csak egy újabb vitás pont a két fél között, amiben bíróság dönthetne hosszas pereskedés után. Vétójogról viszont nem esik szó, pedig a horvát kabinetet elsősorban a leendő vevőjelölt kiléte érdekelheti. Elemzők szerint a Mol, ha esetleg szakítás is lesz a vége, azt lehetőség szerint látványos konfliktusok nélkül tenné, már csak a két állam közötti jó viszony fenntartása miatt is. Így a háttérben a várható vevő személyét is egyeztetné a horvát kabinettel.

Talányos a horvátok ama közlése is, hogy a Mol-bejelentés tükrében módosíthatnak tárgyalási pozíciójukon. Alighanem a Mol is erre készül. Ismereteink szerint a Mol továbbra is B-verzióként tekint az eladás lehetőségére. Idővel ugyanakkor mégis ennek valószínűsége növekszik. Az irányítás (az INA fejlesztési irányai) kérdésében a felek közötti ellentét ugyanis áthidalhatatlannak tűnik.

Ez esetben viszont az a kérdés, mekkora lenne az az összeg, amit a Mol-vezetőség – például az INA-vádak kapcsán Interpol-körözés alatt álló Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató – már értékmaximalizálónak minősítene. Azzal mindenki egyetért, hogy túlzott a mostani tőzsdei árfolyamból következő hárommilliárd euró. Honi elemzők korábban egymilliárd euró alá lőtték be a vitákkal terhelt (az irányítási jogot sem tartalmazó) csomag lehetséges árát. Információinkat a Molnál nem kívánták kommentálni.