A nemzetközi tőkebefektetés témájának szentelte konferenciáját a szervezet, amelynek elnöke, Dale Martin emlékeztetett rá, hogy a német cégek a teljes külföldi befektetés állomány negyedét adják. Összesen harmincezer külföldi kézben lévő vállalat a nemzeti össztermék több mint negyven százalékát állítja elő, a versenyszférában minden harmadik alkalmazott külföldi munkaadónak köszönheti állását.

A német és általában a külföldi tőke szerepét Varga Mihály gazdasági miniszter sem kérdőjelezte meg, sőt azt hangoztatta, hogy a német gazdaság növekedése hozzájárult a „sikeres magyar konszolidációhoz”. Hozzátette: a munkahelyvédelmi akcióprogram és a szakképzési rendszer átalakítása is német mintára történt. Egyebekben általános körképet adott a magyar gazdaság helyzetéről, s úgy fogalmazott, hogy növekedési fordulatot hajtott végre a kormány: csökkentek a kockázati felárak, mérséklődött és még mérséklődhet a jegybanki kamat, történelmi mélyponton az infláció üteme, lefelé ereszkedik az államadósság rátája, kikerült az ország az uniós túlzottdeficit-eljárásból, javul a strukturális egyenleg és a külső egyensúly. A derűs értékeléshez hozzátette, hogy Portugáliával, Írországgal és Görögországgal szemben a kormányzat elkerülte a kiigazítások súlyos buktatóit, s most már a térségünkben is megkezdődött a magyar gazdaság felzárkózásának folyamata, jövőre az idei kétszerese lehet a növekedési ütem. Mint mondta, 2010-hez képest 200 ezerrel több munkahely jött létre, ezek fele a versenyszektorban, másik fele a közmunkaprogramban, illetve a külföldi munkavállalás nyomán.

Nem értett egyet viszont Varga elemzésével Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, aki szerint nem Portugáliához, Írországhoz vagy Görögországhoz kellene hasonlítani a magyar helyzetet, hanem a közvetlen versenytársakhoz. Igaz, Bokros a negatív fordulat kezdetét 2001-re tette, s megjegyezte, hogy a visegrádi országok hitelminősítése toronymagasan veri a magyart, amely továbbra is bóvli kategóriában van. De nagy a különbség az egy főre jutó nemzeti össztermékben, a beruházási rátában. Utóbbi jelenleg 17 százalékos, a pótlásra sem elég, vagyis előretekintve sem várható érdemi növekedés a magyar gazdaságban. A versenyképesség a nemzetközi összehasonlító jelentések szerint fokozatosan romlik. A külső egyensúly javult, de ennek oka az, hogy nincs beruházás.

Bokros Lajossal ellentétben Járai Zsigmond volt pénzügyminiszter és jegybankelnök 2004-re tette a gazdaságpolitikai negatív fordulat kezdetét, s bemutatta, hogy ehhez az időponthoz képest a magyar gazdaságban 27-28 százalékkal kevesebb GDP képződött, mint Közép-Európában. Az Orbán-kormány szerinte jó célokat tűzött ki, túlzott konfliktusokat vállalt, de már látszik a növekedési fordulat.

Szintén 2001-ben jelölte meg a kedvezőtlen gazdaságpolitikai fordulat nyitányát Surányi György volt jegybankelnök, az Intesa Sanpaolo regionális vezetője. Azzal érvelt, hogy ekkor tért le az ország az export és a beruházás vezérelte, a külföldi működő tőke beáramlása által támogatott pályáról, s tért át a költségvetési kiadások és a fogyasztás által vezérelt útra. Ez a pálya viszont esélyt sem kínál a felzárkózásra. Emlékeztetett rá, hogy 1995 és 2001 között a GDP hat százalékára tehető külföldi működő tőke érkezett Magyarországra. Ez az arány azonban mára nagyjából két százalékra esett. De 2012-ben ennek felét is a kereskedelmi bankok anyacégeinek befektetése tette ki a veszteségek pótlására. Így a valóságos külföldi tőkebefektetés mértéke legfeljebb a GDP egy százalékát teszi ki. Megjegyezte: az egész régióban Magyarországon a legalacsonyabb a beruházások és a nettó külföldi befektetések aránya, emiatt a potenciális növekedési szint fél–egy százalék között mozog. S amíg nem sikerül helyreállítani a beruházói és a fogyasztói bizalmat, addig a gazdaság növekedése ilyen alacsony szinten marad, ez pedig nem elegendő a súlyos gazdasági és szociális kérdések kezelésére.

Bokros Lajos – nem Görögországhoz kell a magyar helyzetet hasonlítani