Kérdőjel alakú adatsorok
A nemzeti össztermék (GDP) harmadik negyedévi alakulásáról ma ismertetendő adat csak megerősítheti abban a szándékában, hogy akár tavaszig is várakozó álláspontra helyezkedjék. A kamatcsökkentési nyomás alá került Európai Központi Bank (EKB) ugyancsak ma tart ülést, s Mario Draghi európai jegybankelnök sajtótájékoztatójával egy időben derül majd ki, hogyan is teljesített az amerikai gazdaság. Aztán pénteken kiderül, hány munkahely keletkezett októberben az Egyesült Államokban, s mekkora a munkanélküliségi ráta.
Az EKB helyzetét nehezíti, hogy még tisztáznia kell, amit a Fed már lényegében tisztázott – hogyan és meddig kínál akár nem szokványos eszközökkel is támogatást a gazdaságoknak. A piacon emiatt észlelhető némi bizonytalanság, s az elemzők úgy vélik, inkább decemberre érhet meg az idő az amúgy is történelmi mélyponton lévő, 0,5 százalékos irányadó kamat csökkentésére. Ám szerdán a szolgáltató szektorból és a német feldolgozóiparból érkező adatok arra utaltak, hogy az eurózóna a lassú növekedés szakaszában van, valóban maga mögött hagyta a recessziót, s ez a tény elgondolkodtathatja a frankfurti döntéshozókat a kamatcsökkentés értelmét illetően. Ugyanakkor egyre nagyobb fejfájást okozhat, hogy 0,7 százalékra lassult az infláció irama, vagyis jóval alatta marad a kétszázalékos célnak, s ez számos elemzőben, közgazdászban deflációs félelmeket kelt az eurózónát illetően.
A kamatcsökkentési, vagy egyéb monetáris lazítási várakozásokat csak fokozta kedden az Európai Bizottság, amely a jövő évi növekedési prognózist 1,1 százalékra mérsékelte, a tavaszi 1,2-ről és az év eleji 1,4 százalékról. A munkanélküliség továbbra is meghaladja a 12 százalékot. Az euróövezet összesített nemzeti terméke 3,1 százalékkal marad el a Lehman Brothers bukása előtti csúcstól. S mint az Európai Bizottság számára készített anyagában Jan in ’t Veld írja, a német sugalmazású fiskális megszorítások, kiigazítások hatásainak összeadódása miatt 2011–2013 között a GDP 18 százalékára tehető kibocsátási veszteség érte Görögországot, kilencszázaléknyi Spanyolországot és Franciaországot, de nyolc százalék körül még Írországot és magát Németországot is.
A növekedést akadályozó tényezők közé sorolta a minap az erős eurót is Fabrizio Saccomanni olasz pénzügyminiszter, aki a közös valuta gyengítése érdekében sürgeti a kamatcsökkentést. Október második felében már kétéves csúcsra kapaszkodott fel az euró árfolyama a dollárral szemben, s bár az utóbbi napokban kissé lefelé ereszkedett, szerdán újra felfelé indult. A lényeg az, hogy két százalékkal izmosabb, mint az év elején volt.
Az EKB-nak szembe kell néznie azzal a ténnyel is, hogy a valutaövezet pénzügyi piaca töredezett, az üzleti kamatok alacsonyak Németországban, és magasak például Olaszországban. Ráadásul a Fitch Ratings szerint a bankok – részben az EKB korábbi olcsó hitelei révén – egyre növelik állampapír-portfóliójukat és csökkentik kockázati kitettségüket a vállalati hitelezés terén. Meglehet, ez is oka annak, hogy 2008 óta a második legrosszabb negyedévüket zárják az euró pai tőzsdei cégek, amelyek többsége alulmúlja az elemzői várakozásokat. Az európai tőzsdék lelkesedése kevéssé érthető tehát.
A szerdai nyitás után megugró New York-i tőzsdeindex pályája viszont érthetőbb, az amerikai cégek profitkilátásai jobbak, s folytatódik a jegybanki támogatás is. Utóbbinak oka, hogy a gazdaság növekedési üteme lassul. A nemzeti össztermék a harmadik negyedévben az elemzők várakozása szerint éves ütemben két százalékkal bővült a megelőző háromhavi 2,5 százalék után. A pénteki foglalkoztatási adat az elemzői előrejelzés szerint azt mutatja majd, hogy a kormánybezárással terhelt októberben 125 ezer munkahely keletkezett a szeptemberi 148 ezer után, s a munkanélküliség 7,2-ről visszaemelkedik 7,3 százalékra.
Ez csak azért „kínos”, mert a Fed érdemi javulást szeretne látni a gazdaságban, mielőtt hozzákezdene a mennyiségi lazításként ismert programjának szigorításához, vagyis mérsékelné az értékpapír-vásárlások havi 85 milliárd dolláros összegét. A nulla százalék közelébe levitt irányadó kamaton pedig nem módosít, amíg a munkanélküliség 6,5 százalék felett van és az infláció nem éri el a 2,5 százalékot. Ezt a tételt – az áldatlan washingtoni költségvetési vitára is utalva – több Fed-vezető ismételte meg a héten, világossá téve, mire lehet számítani a következő hónapokban.
