Indul a költségvetési nagyüzem
A piacoknak most jut idejük arra, hogy rápihenjenek a múlt hét izgalmaira, és latolgassák az amerikai költségvetésről és adósságplafonról szóló szerdai politikai alku következményeit. Így egyebek mellett azt, hogy a jövő év elejére áttolt problémahalmaz miként érinti az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed havi 85 milliárd dolláros kötvényvásárlási programját, a QE3-at.
Az általános vélekedés szerint a Fed kiváró álláspontra helyezkedik, s a képlékeny helyzetre hivatkozva az idén már nem mérsékli a program havi keretét. Ezt erősíti a laza monetáris politika híveként számon tartott Janet Yellen Fed-elnöki jelölése, ő januárban váltja a mandátumát kitöltő Ben Bernankét. A Fed döntéshozóinak tisztánlátását megnehezíti, hogy a 16 napos kormányzati leállás miatt csak lassan szivárognak a makroadatok, nélkülük viszont nem lehet megbízhatóan rekonstruálni az amerikai gazdaság aktuális állapotát.
A CIB Bank elemzői sem várnak már szigorítást azt idén, szerintük a hétre várt munkaerő- és ingatlanpiaci adatok már eligazodást adhatnak arra, hogy az amúgy is törékeny konjunktúrát mennyire sínylette meg a politikai állóháború. Erre több, csütörtökön kijövő bizalmi index is utalhat majd. Az amerikai Markit index tekintetében változatlan mutatót ígér a Reuters konszenzusa, ami arra utal, hogy a kormányzati leállás csak mérsékelten hatott a magánszektor aktivitására.
Dunai Gábor, az OTP Bank elemzési központjának szakértője a német Ifo gazdaságkutató indexének emelkedését várja, azaz az április óta tartó trend folytatódik, ami kedvező az euró övezet és egész Európa számára. Ezzel együtt a konjunktúra még gyenge Európában, de az Ifo-index idejekorán jelzést adhat arról, ha egy esetleges megtorpanás következne be, igaz, ennek most minimális az esélye. Mint ahogy annak is, hogy az Eurostat mellbevágó költségvetési hiányadatokat közöljön az EU-tagállamok második negyedéves gazdálkodásáról.
Az viszont bebizonyosodhat, hogy az adósságválsággal érintett periferiális euróövezeti országoknál a fiskális kiigazítás továbbra is döcögősen halad. A magyar hiány garantáltan 3 százalék alatt maradt, de kérdés, hogy a kormány elszántsága elegendő lesz-e ahhoz, hogy jövőre se történjen ebben változás, és a 2,9 százalékra kicentizett GDP-arányos hiányt ne lépjék túl. Ez a jövő évi költségvetés csütörtökön megkezdődő parlamenti vitájában is felmerül. Ennek során majd az is kiderül, hogy a büdzsének valóban csak nyertesei lesznek, amint azt a kormány ígéri, illetve az, hogy a módosító javaslatokkal mennyire szabják át az eredeti tervezetet.
A devizahitelesek megmentésére vonatkozó legújabb határidő, november 1-je is közeleg, a bankrészvényeken és a forintárfolyamon erős nyomot hagyhat egy túl radikális változat, de a jelek egyelőre nem ebbe az irányba mutatnak. Pénteken jelenik meg a japán inflációs adat, amelyből kiderül, jó irányba halad-e az Abenomics, a fiskális és monetáris lazítás kombinációjából álló növekedéspárti gazdaságpolitika, amelynek célja a deflációs spirálból való kikapaszkodás, és két éven belül a kétszázalékos infláció elérése.
Márciusban még –0,9 százalék volt az éves változás, ez augusztusra előjelet váltott. A 0,9 százalékos adat után azonban mintha megállt volna a kedvező folyamat, s a várakozások 0,8 százalék körül csoportosulnak. De ennél is fontosabb, hogy a hónap elején bejelentett kormányzati lépések, vagyis az áfakulcs ötről nyolc százalékra emelése és egy újabb, ötvenmilliárd dolláros kormányzati gazdaságélénkítő program meghirdetése mennyire veszélyeztetik a jövő évi fogyasztást, kiváltanak-e komolyabb dezinflációs hatást. Pápa Levente OTP-stratéga szerint a japán jegybank egyelőre kivár, de ha megtorpan az infláció gyorsulása, és a kereslet visszaesése fenyegetővé válik, akkor gyorsan meggondolhatja magát és felpörgetheti a pénznyomtatást.
