Ám Chikán Attila, a Corvinus professzora, volt gazdasági miniszter megjegyezte: a termelékenység a fele a nyugati államokénak, így felzárkózást nem is lehet említeni. Azért sem, mert a kormány számára a gazdaság nem prioritás, fontosabb a rövid távú, a szavazatok maximalizálására törő politizálás. Megemlítette, hogy a versenyképességi rangsorban a 63. helyre estünk vissza, vagyis „minden ország, amelynek neve eszünkbe jut, előttünk jár”.

Gondolatait azzal folytatta, amire Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. elnöke is utalt: nagyon sok függ attól, hogyan alakul a politikai vita az Egyesült Államokban, hogyan alakul a gazdasági helyzet, s mikor lép az amerikai jegybank, aminek nyomán tovább drágulhat a finanszírozás. Chikán azt mondta, „borzong a hátam” a függetlenségi harc hallatán, hiszen a világ éppen a mélyebb integráció felé halad. Jaksity kifejtette: a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Bizottsággal kialakult vitákból jól jöttünk ki, de a kormány ahhoz az emberhez hasonlít, aki a piros jelzés ellenére bekötött szemmel rohangál az úttesten, sokáig megúszhatja, hogy elgázolják, de egyszer csak jön egy autó, amelyik elüti. Ha a tavalyi növekedési adatokat nézzük, tizennégy országnál valóban jobban teljesített az ország, de 206 gazdaság még jobban. Vagyis minden viszonyítási alap kérdése. S utalt rá, hogy a magyar adósság finanszírozási költsége hat-hét százalék, az amerikainak több mint kétszerese, s ha össze is jönne némi élénkítéssel kétszázalékos bővülés, az nem elegendő az államadósság érdemi csökkentésére.

– Az igazi kihívás most jön az eurózónában – mondta Székely P. István, az Európai Bizottság országigazgatója. A válság előtti növekedési szintet csak akkor tudja újra elérni a térség, ha növeli versenyképességét. Igaz, a világ legversenyképesebb húsz gazdasága közül nyolc-tíz európai, de ez azt is jelenti, hogy sok, akár euróövezeti ország sem igazán képes a rivalizálásra.