Hajóscéget vett az állam
Márpedig, a dunai személyhajózással és kikötő üzemeltetéssel foglalkozó cég részleges állami tulajdonba kerülése bármennyire is fontos, erős aránytévesztés kiemelt jelentőségűnek nevezni. Még akkor is, ha beleillik a korábbi évek privatizációi után 2010-ben meghirdetett állami terjeszkedésre koncentráló kormányzati lépések sorába.
Németh Lászlóné a Mahart Passnave részleges megszerzésének is örült. Arról beszélt: az állam vagyona ismét gyarapodott, az MNV olyan versenyképes cégben szerzett többségi tulajdonhányadot, amely révén „a dunai személyhajózás további növekedésének nyertese lehet”. A szerinte „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű adásvétel” célja, hogy a személyhajózás működtetése, állami irányítás alatt álló cégen keresztül történjen. És a rendezvényen szétosztott sajtóközleményben a tárcavezető nevéhez kapcsolták azt a mondást is: a „kormány véget vetett az állami vagyon kiárusításának, és mára elég erőssé vált ahhoz, hogy képes legyen kezdeményezőként fellépni, újra pozíciót szerezni azokon a területeken, ahonnan korábban kivonult”.
Utóbbi közlésnek valamelyest ellentmond, hogy a Mahart Passnave és az MNV közti együttműködést, valójában a hajóscég 2008-as privatizációjakor 84 százalékos üzletrészt szerző Masped Zrt. kezdeményezte. Azt pedig, hogy az NFM miért is tartja olyan nagyra a már megkötött üzletet, Márton Péter szavai nyomán érthette meg hallgatóság. Az MNV vezérigazgatója elárulta: a személyhajózási vállalkozás többségi részesedését az állam 750 millió forintért vásárolta meg. Méghozzá úgy, hogy fizetnie sem kell azonnal, a vételárat négy részletben utalják majd át. Az első részlet lehívása 2014-ben esedékes. Ráadásul, az egyes részszámlák kifizetésére a várakozások szerint a Mahart Passnave állami tulajdonhányadára eső nyereség fedezetet biztosít majd. A társaság legalábbis a vezérigazgató közlése szerint 2011-ben és 2012-ben nagyságrendileg 400 millió forintmérleg szerinti nyereséget termelt. A 2013–2015 közti időszakra pedig már évi félmilliárd forint nyereséget terveznek. Ha pedig ez nem lenne elég, az MNV a 2017 utáni évekre 600 millió forintos eredményt vár.
Próbáltuk megtudni: ha a dunai személyhajózás és kikötő üzemeltetés valóban ennyire jó üzlet, a Masped miért akart megválni cége többségi tulajdoni hányadától. A kérdezősködésünk nyomán kapott választ alighanem az NFM és az MNV illetékesei is ismerik, legfeljebb a választási kampány idején nem beszélnek a személyhajózást kísérő nehézségekről. Így arról, hogy ha a Mahart Passnave tartani akarja a lépést a magánkézben lévő hajós cégekkel, a 22 zömében koros hajóból álló flottájára a következő években éppen úgy komoly összegeket kell majd fordítania, mint a nettó árbevételének 56 százalékát termelő kikötői szolgáltatásaira. Vagyis a kormányzat az „állami vagyont gyarapító” üzletrészvásárlással alighanem tekintélyes finanszírozási terheket is felvállalt.
És akkor még a hajók utasai sem örülhetnek: az MNV akvizíciója nyomán a hajójegyek nem lesznek olcsóbbak. A Vigadótól Szentendrére közlekedő sétahajókra szóló felnőttjegy például kétezer forintba, egy Budapest–Esztergom szárnyashajóút ötezer forintba kerül. Változás pedig azért nem lesz, mert állami irányítás ide, vagy oda, a menetrend szerint személyhajózásban nincs költségvetési szerepvállalás, a jegyárakat a hajós cégek piaci szempontok figyelembevételével állapítják meg.
