Az alapszámla ideája több mint hatéves. Miután 2006-ban a Gyurcsány-kabinet szakértői stábokat alapított, hogy megvizsgálja egyes részpiacok problémáit, és megoldásokat találjon rájuk (akkor is az energia meg a bank volt soron, csak melléjük csatlakozott a kiskereskedelem), a Várhegyi Éva vezette pénzpiaci stáb is a többi között az alapszámla ötletével állt elő. Igaz: ők az önszabályozásban, a pénzügyi kultúra fejlesztésében és a verseny erősítésében látták a megoldást.

A koncepcióban az alapszámla a pénzügyi kultúra fejlesztését szolgálta volna, ingyenes szolgáltatással – állami támogatás mellett. Így el lehetett volna érni, hogy a lakosság azon harmada is bankolni kezdjen, aki fiókoknak addig a közelébe sem ment. Ehhez csatlakozott volna a nyugdíjak kötelező számlára utalásának bevezetése, a bankok legnagyobb örömére. A több elemből álló tervből alig valósult meg valami, bár a bizottság munkáját később miniszterelnöki megbízott is továbbvitte, és a bankszövetséggel közösen javaslatot is dolgozott ki, ám ebből az alapszámla már ugyanúgy kimaradt, ahogyan a kötelező nyugdíjutalások terve is.

Ez utóbbi később került elő, a bankszövetség javasolta a bevezetését 2012-ben, miután a kormány felkérésére ugyan, de önmagától megalkotta az alapszámla-konstrukciót. A kabinet se magától kérte ezt: uniós ajánlás szól erről, az utóbbi célja pedig, hogy a banki szolgáltatással el nem ért rétegek számára kínáljanak olcsó szolgáltatást. Persze a kötelező utalás terve is elhalt, ahogy a bankok se tettek túl sokat: az elvárásoknak ugyanis számtalan pénzintézet konstrukciója megfelelt – az időközben éleződő verseny és az online kalkulátorok áresést hoztak a piacon.

A bankszövetség most nem is bírálja a nemzetgazdasági tárca alapszámla ötletét. Kérdésünkre azt válaszolták: folyamatosan egyeztetnek a Nemzetgazdasági Minisztériummal, amelynek javaslatát uniós pénzügyi integrációs szempontokból és szociálisan is indokolhatónak látják. A szervezet azonban nem rejtette véka alá azon véleményét sem, mit gondol a Fidesz-frakció tervéről: e szerint az támogatandó, hogy a kártyás fizetéseken ne legyen illeték, azok maradjanak ingyenesek, de nem ért egyet azzal, hogy a bankkártyával történő készpénzfelvétel tényleges költségeit se érvényesíthesse a szolgáltató. Szerintük ezzel a készpénzes fizetés felé terelik a tranzakciókat, ami nemzetgazdasági szempontból lényegesen drágább.

Más kérdés, hogy az ügyfél egyik megoldással sem jár majd biztosan jobban, az adóemelések valahogyan mindig megjelennek a költségekben. A bankok olvasatában az ingyenes készpénzfelvétel biztosítása lényegében egy adóemelés. Erre a számlavezetési díjak emelése, a kamatmarzs növelése (a betéti kamatok csökkentése, a hitelkamatok emelése) lehet a válasz. Ez a megtakarítási és hitelezési kedvet is csökkentheti, visszafogva a növekedést.