Tegnapelőtt a BruxInfo kiszivárogtatta: Brüsszel több ponton kifogásolja a magyar energiaárak szabályozását. „Hatósági” helyett „piaci” energiaárakat szorgalmaz, kifogásolja, hogy az állam a szállítóvezetékekhez való hozzáférés tarifáját a lakosságnak és a közintézményeknek alacsonyabban határozta meg, mint a vállalatoknak. Szerintük nem adható az állami MVM-nek kivételes hozzáférés az Ausztriából érkező, olcsóbb gázt biztosító vezetékhez: a lehetőséget rendszeresen meg kell pályáztatni. Bírálják, hogy a közműhivatal tarifarendeletei már nem támadhatók meg bíróságon, illetve, hogy az energiacégek nem építtethetik be tarifáikba az újonnan kivetett közművezeték-adót és tranzakciós illetéket.

Az, hogy Brüsszel ragaszkodik az árak „piacosításához”, és ellenzi a „hatósági árak” rendszerét, nem újdonság. Az Európai Bizottság évtizedek óta serkentené a versenyt a különböző monopóliumokba csontosodott helyi energiapiacokon. Ez – sokak szerint meglehetősen illuzórikus – vágyaik szerint korrekt piaci árakat eredményezne. Az EU leginkább 2006-ban avatkozott be a magyar áramárakba emiatt, az árak csökkenését ígérve. Noha az akkori szociálliberális kabinet – csendes Fidesz-támogatással – papíron betartotta Brüsszel előírásait, érdemi verseny nem indult, és az árak emelkedése sem tört meg. Orbán Viktor két hete a közrádióban szintén arra utalt, hogy nem hisz a versenyben a monopolisztikus energiapiacokon. Mindazonáltal Brüsszel ezt borítékolhatóan minden gazdasági elemzésében meg fogja említeni, ahogy megtette eddig is. Orbán Viktor pedig visszatérően úgy nyilatkozik, a piaci energiaárakra vonatkozó kérés számára egyenlő azzal, hogy Brüsszel lakosságiár-emelést kér (ami szöges ellentétet mutat a valósággal).

Noha a kiszivárgott elképzelések értelmezése nehezen illeszthető bele a Fidesz egyszerű rezsikommunikációjába, a hálózati tarifák elleni kifogást bizonyosan nem szolgáltatói, hanem nagyfogyasztói lobbi eredményezhette. Az Orbán-kormány energiaár-változtatásai során rendszeresen átterhelt tételeket a lakosságról a vállalati fogyasztókra. Ez megfelelt a korábbi kabinetek gyakorlatának. Megoldás sokfajta lehet, de szakértők szerint az Orbán-kabinet ezt megtehette volna EU-konform módon is. Annak, hogy a magyar energiaár-rendszer belefutott egy ilyen EU-bírálatba, lehet oka a szabályokat kidolgozó köztisztviselők felkészületlensége. Nem elképzelhetetlen a szándékosság sem, hisz egy ilyen szabály nyomán borítékolható az EU-bírálat, amit a Fidesz ismét a rezsiellenes erők nyílt támadásaként mutathat be. Ez a fajta áreltorzítás az unióban szokatlan: eljárás épp azért folyik Franciaország és Lengyelország ellen, mert épp a vállalatok terheit hárították át központilag a lakosságra azért, hogy növeljék a cégek versenyképességét.

Az, hogy az energiacégek nem ismertethetik el a tarifákban az újonnan kivetett vezetékadót, illetve tranzakciós illetéket, erőteljesen magán viseli a nagy port felvert év eleji energiaszolgáltatói per nyomait. Így itt valószínűsíthető az energiaszolgáltatói panasz. A kérdés energiaszektoros forrásainkat is megosztja. Noha a pereket a szolgáltatók papíron megnyerték, a bíró sem mondta ki, hogy az adókat be kell építeni a tarifákba. Egyes forrásaink úgy vélik, ez ügyben az Európai Bíróság is Brüsszel ellen döntene. Mások úgy fogalmaznak, ha az állam nonprofit szolgáltatást vár el, legalább az ehhez szükséges forrásokat biztosítsa. A többi EU-panasz szintén alapos lehet.

Az MFB tárolhatja a stratégiai gázt

Valóban az állami Magyar Fejlesztési Bank (MFB) vette meg a Moltól a stratégiai gáztárolást végző MMBF Zrt. többségét – jelentette be tegnap korábbi információinkat megerősítve az MFB és a Mol. 21 százalékot az eddig 28 százalékot birtokló, a hazai gázcégek kötelező tulajdonlása mellett működő, a stratégiai gázt is tulajdonló Magyar Szénhidrogén-készletező Szövetség vett meg. A vételárat nem közölték, az érintettek erről lapunk megkeresésére nem nyilatkoztak. Korábbi hírek 140 milliárd körüli összegről szóltak. Friss értesülésünk szerint „arányaiban hasonló” a vételár, mint amennyit az MVM fizetett a napokban az E.ON 4,4 milliárd köbméteres tárolórendszeréért. Ebből számításunk szerint legfeljebb 120 milliárdos vételár adódik.

Gázvezeték-építés Szada közelében. Csőbe húzták az uniót?