Nem adjuk Hernádi Zsoltot
Az ügyészség érvelése szerint a vonatkozó törvény értelmében az európai elfogatóparancs végrehajtását a Fővárosi Törvényszék megtagadja, ha a magyar igazságügyi hatóság az elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény kapcsán a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást, illetve az eljárást megszüntette. Az ügyészség hivatkozik arra, hogy az elfogatóparancsban szereplő bűncselekmény kapcsán a Központi Nyomozó Főügyészség korábban nyomozást indított, majd azt bűncselekmény hiányában megszüntette.
Az ügyben a tényállás teljes egészében azonos – közlik. A Fővárosi Törvényszék helyt adott az ügyészi indítványnak. A horvát ügyészség szerint Hernádi Zsolt 2009-ben tízmillió euró kenőpénzt fizetett Ivo Sanader akkori horvát miniszterelnöknek azért, hogy a Mol az INA legnagyobb, de még kisebbségi tulajdonosaként is átvehesse a horvát energiatársaság feletti irányítási jogokat a második legnagyobb részvénycsomagot birtokló horvát államtól. A Mol visszatérően és határozottan tagadta a vádakat.
Tavaly Ivo Sanadert a horvát bíróság részint eme vádak alapján nem jogerősen tíz év börtönre ítélte. A horvát hatóságok a magyar szerveken keresztül több éve igyekeznek Hernádi Zsoltot vizsgálat alá vonni. A magyar ügyészség eddig visszautasította a megkereséseiket, hol nemzetbiztonsági okokra, hol arra hivatkozva, hogy saját hatáskörben lefolytatott nyomozásuk tisztázta Hernádit és a Molt. A horvát hatóságok a Mol elnök-vezérigazgatójával mindeddig közvetlenül nem kísérelték meg felvenni a kapcsolatot, de kezdeményezésükre Hernádi Zsolt a múlt héten először az Interpol körözési listájára került fel, majd európai elfogatóparanccsal Magyarországról közvetlenül is kikérték.
Hernádi Zsolt egyelőre nem hagyja el Magyarország területét, de a Mol meglátása szerint ez nem akadályozza elnök-vezérigazgatói teendőinek ellátásában. Szentirmai Péter, a KBC Securities elemzője lapunknak a büntetőjogi fordulatot nem kívánta véleményezni, mondván, az INA irányítása feletti vitát külön kell választani a büntetőügytől. Mindazonáltal a Mol elmúlt napokban tapasztalt részvényárfolyam-esése nyilvánvalóan kapcsolatot mutat a büntetőüggyel, vagyis annak olvasata a befektetők szemében kedvezőtlen.
Annak kapcsán, hogy a magyar kormány mint a Mol legnagyobb tulajdonosa felkérte a Mol igazgatóságát, hogy vizsgálja meg az INA értékesítésének lehetőségeit – amire a Mol-menedzsment nem válaszolt tagadólag –, Szentirmai Péter erősen túlzónak véli a csomag vételáraként a részvényárfolyam beszorzása révén a sajtóban keringő körülbelül 3 millió eurós – 800 milliárd forintos – vételárat. Az INA jelenlegi árfolyamát – a Mol korábbi felvásárlási kísérletei miatt – a cég valós értékénél sokkal magasabbra tartja. Ha a Mol egy külső félnek adná el a csomagot, akkor az iparági vallalatok piaci értékeléséből kiindulva nem kapna érte többet 200-220 milliárd forintnál – vélekedett.
Ezzel nem járna automatikusan az irányítási jog, arról egy új befektetőnek külön meg kellene állapodnia egy tárgyalási érdekeit igen erőteljes eszközökkel érvényesítő horvát kabinettel. Ha a vevő a horvát állam lenne, kissé több pénzt érhet a csomag, csak kérdés, miért tenne így, amikor a szükséges befektetésekre nincs pénze. Az elemző számára mindez azt mondatja, hogy a most vitázó feleknek valójában nincs okuk ténylegesen szakítani. Az INA a Mol eredményének körülbelül egyharmadát hozza, a kitermelésből 40 százalékkal részesedik, több mint 400 töltőállomása körülbelül negyede a Mol által irányított összes kútnak. Két finomítója az elemző szerint kihasználtsági gondokkal küzd.
Szentirmai Péter szerint most nem lehet megmondani, hogy a Mol a piacon képes lenne-e az INA-részvényekért kapott pénzt hasonló vagy jobb vagyonelemekre becserélni. De kétszázmilliárd forint körüli összeg jóval alatta van a Mol által a 49 százalékért eredetileg kifizetett több mint háromszázmilliárd forintnak. Ráadásul a Mol még további pénzeket is fizetett beruházásokra. Vagyis ennyiért egyszerűen nem érné meg eladni a csomagot – vélekedett a KBC Securities elemzője. (M. I.)
