Coca-Colát is kapnak az éhezők
A portugál Élelmiszerbank az Éhezés Ellen (Banco Alimentar Contra a Fome, BA) a legnagyobb a maga nemében, húsz fiókja van országszerte, ezek négyszázezer rászorulónak juttatnak élelmiszert. Az elnöke, Isabel Jonet – aki egyben az Európai Élelmiszerbankok Szövetségének elnöke is – húsz éve önkéntesként, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül végzi a tevékenységét.
– Ez itt szinte mind kárba veszne –vezet körbe a hatalmas raktárépületben, a több méter magasan tornyosuló tejesdobozokra, konzervpiramisokra, rizshegyekre, ládákban álló paradicsomra, burgonyára, almára mutatva. Ezeknek az élelmiszereknek a nyolcvan százalékát megsemmisítenék, vagy mert kampányokból visszamaradt áru, vagy mert a gyártó cég megváltoztatta a logót, a csomagolást. A gyümölcs, a zöldség a szemétbe kerülne, vagy a termelők inkább elásnák, hogy a túl nagy mennyiség ne vigye lejjebb az árakat. – Napról napra hatékonyabban kell dolgozzunk, hogy minél kevesebb élelmiszer menjen kárba – húzza alá. A gyártók-termelők által a BA-nak felajánlott élelmiszer nem fedezi az igényeket, évente kétszer ezért lakossági adakozó akciót is szerveznek a szupermarketekben. A legutóbbi kampány során 2445 tonnányi élelmiszert sikerült így összegyűjteni.
A BA nem oszt élelmiszert közvetlenül a rászorulóknak. Szociális intézményeket lát el, amelyek – mivel közel vannak az elesettekhez – jobban megoldják a feladatot. A szállítást is maguk az intézmények biztosítják.
Éppen fejes salátát, paradicsomot rakodnak az egyik furgonba. A Lisszabontól 126 kilométernyire lévő Alcobaca szociális központjából jöttek: ez egy kisebb intézmény, ezért csak hetente tudnak szállítani – mondja a központ alkalmazottja. Más, főleg meleg ételt is kínáló nagyobb intézmények akár naponta is megfordulnak a BA raktáraiban.
A táplálkozás alapvető emberi jog – hangsúlyozza Isabel Jonet, megfelelő élelem hiányában nem lehetséges a társadalmi beilleszkedés. – Így amikor az éhség ellen harcolunk, a társadalmi beilleszkedést is elősegítjük – fejti ki. Arra a kérdésre, hogy miért osztanak Coca-Colát is, amikor ez nem számít fontos tápláléknak, a BA elnöke arra figyelmeztet: nem szabad elfelejteni, hogy a nélkülöző gyermekek számára a Coca-Cola a beilleszkedést segítő eszköz, fogyasztásával a többiekkel egyenlőnek érzik magukat.
A portugál élelmiszerbanknak szinte nincsenek kiadásai. A lisszaboni raktárépületet a portugál államvasutak ajánlotta fel minden ellenszolgáltatás nélkül, és hasonlóképpen működik a többi fiók is országszerte. Semmiféle állami segítséget nem kapnak, mindent a támogatásokból fedeznek. Az intézmény fenntartására minden százeurónyi adományból csupán három eurót fordítanak.
Országszerte hatszáz önkéntes dolgozik náluk, fizetést csak a nélkülözhetetlen szakszemélyzet, összesen tizenöt alkalmazott kap. Az élelmiszerbank átlátható működési formáját, ügyvezetését immár más országokban is másolják: a portugál szervezet többek közt a görög élelmiszerbankok felállításához nyújt segítséget.
– Itt semmi sem a miénk, ami hozzánk érkezik, innen hiánytalanul ki is kerül – magyarázza a BA vezetője. Nincsenek kedvezményezettek, az önkéntesek sem kaphatnak semmit. Az itt dolgozóknak csupán ebéd jár az elvégzett munkáért. (Igaz, egyre többen vannak, akik főleg az itt kapott meleg ételért állnak be önkéntesnek.) Elsősorban nyugdíjasok, munkanélküliek vállalják e munkát, köztük egyre több fiatal.
– Valami hasznos tevékenységgel akartam elfoglalni magam – mondja Ernesto, a legrégebb óta itt dolgozó önkéntes, aki nem találta a helyét, amikor 59 évesen, banki alkalmazottként nyugdíjba ment. Ma, hetvenen túl, még mindig nélkülözhetetlen munkatársa az élelmiszerbanknak.
A fokozódó elszegényedést itt még inkább érzik: a szociális intézmények egyre nagyobb mennyiségben igénylik tőlük az élelmiszert. A helyzet jelentősen rosszabbodott – meséli Isabel Jonet, egymillió idős ember él havonta kevesebb mint 180 euróból. Növekedett azok száma, akik annyira elszegényedtek, hogy már az életben maradáshoz is támogatásra van szükségük. Külön aggodalomra adnak okot az „újszegények”, olyan középkorú emberek, akik elvesztették a munkájukat, és reményük sincs arra, hogy újból elhelyezkedjenek.
– Az lenne az igazi győzelem, ha bezárhatnánk az élemiszerbankot, mert többé nem lenne rá szükség –sóhajt Isabel.
