Ábráiból kitűnt, a foglalkoztatási adatokon mennyit segített a közmunka és a külföldön szerencsét próbálók hada. Igaz, ez utóbbiak egyre több pénzt utalnak haza. Az államtitkár reménye a leszorított költségvetési hiányon, a szerinte csökkenő adósságon, az élénkülni látszó beruházásokon, a javuló foglalkoztatáson, az emelkedő reálbéren, a pedagógusok béremelésén, a rezsicsökkentésből is fakadó nagyobb bértömegen, az emiatt visszatérő fogyasztói bizalmon, az esetleges új devizahiteles mentőcsomagon és a mérlegigazodás hazai és nemzetközi enyhülésén alapul. A kincstári derűlátását más részvevők azonban kevéssé osztották. Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének (KTI) igazgatója, Halpern László, aki a bevezető előadást tartotta, s általánosságban is beszélt a válságok természetrajzáról, rámutatott: Magyarországon nagyobb mértékben esett a hitelezés, mint a térségben. Hozzátette: az államadósság alakulásának elemzésekor nem lehet eltekinteni a magánpénztári megtakarítások megszüntetésétől, mert ennek nyomán az implicit, vagyis a jövőbeli kötelezettség, adósság éppenséggel tovább növekedett. Más kérdés – ez a válság általános tanulsága és a kutatások eredménye is –, hogy az államadósságnak a gazdasági növekedésre gyakorolt hatása szempontjából nincs optimális szint- vagy küszöbérték. Országonként, az eltérő körülmények között ezt nyilván érdemes vizsgálni, de általánosítva következtetéseket levonni nem szabad. Szintén a krízis tanulsága, hogy ha sok országban egyszerre hoznak megszorító intézkedéseket, a negatív növekedési hatás megsokszorozódhat. A konszolidáció igazi kérdése Halpern László szerint, hogy mit és hogyan hajt végre a kormányzat, nem pedig pusztán a kiigazítás mérete. Az alacsony beruházási ráta, a magyar gazdaság romló befektetői megítélése miatt a versenyképesség javításához kiszámítható jogi, intézményi, politikai környezetre lenne szükség.

Nem látja a növekedési fordulat jeleit Oblath Gábor, a KTI tudományos főmunkatársa sem, aki a gazdaság stagnálását érzékeli. A 2005-ös bázishoz viszonyított volumenindexek azt mutatják, hogy a nemzeti össztermék (GDP) a nyolc évvel ezelőtti szinten álldogál, a beruházások viszont az 1995-ös szintre zsugorodtak. A nettó export többlete húzza a gazdaságot, a GDP-hez viszonyított aránya a térségben a legmagasabb, ám a beruházási ráta a legalacsonyabb. A nettó export többlete is csökken azonban. Ezt valamelyest ellensúlyozta, hogy a belföldi felhasználás kicsit bővült. De a két hatás kioltja egymást. A hitelezési tevékenység visszaesését hangsúlyosan említette Wolf László, az OTP Bank vezérigazgató-helyettese is, minthogy egészséges bankszektor nélkül egészséges gazdasági növekedés sincs. Ha kedvezményes árfolyamon forintosítanák a devizahiteleket, az a bankok tőkevesztésével járna, vagyis – ha volnának is érdeklődő vállalatok – a pénzintézetek nem tudnák kihelyezni az MNB új, nagyobb növekedési hitelkeretét. Halpern Lászlóhoz hasonlóan utalt a német–magyar iparkamara felmérésére, mely szerint Magyarország térségi megítélése hét év alatt nyolc hellyel romlott, a harmadikról a tizenegyedikre visszaesve.

A nemzetközi megítélés változására felhozott másik példa az elemzői kör véleménye: míg három éve még a többség úgy vélte, hogy a magyar gazdaság a régiós átlagnak megfelelően növekedik majd, addig most már érdemi lemaradást jeleznek előre. Elképzelhető, hogy jövőre a magyar ütem eléri a két százalékot, de a régiós versenytársak iramának ez csupán a fele.