Hókotrók is előjönnek a választási hajrában
Felrúgja a „győztes csapaton ne változtass elvet” az utakon a kormány. A március 15-i „hókatasztrófa” elhárításánál állítólag legalábbis „remekelő” közútkezelő szervezeteket november 1-jén átalakítják: az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt.-től a sztrádák üzemeltetése a Magyar Közút (MK) Zrt.-hez kerül. Az utak állapotáért felelős 93 üzemmérnökség egyikénél sem tudják azonban, hogy a küszöbönálló télen ki milyen poszton játszik majd. A Népszabadság értesülései szerint az első eligazítást a héten kapják meg a végeken dolgozók, de valószínű, hogy tavaszig mindenki beéri a cégtábla átfestésével. A csapat átalakításából ugyanis az országgyűlési választásokat megelőző kampányra tekintettel az autósok nem vehetnek észre semmit.
Még akkor sem, ha az ÁAK kezéből kikerülő 16 üzemmérnökségnél az 1271 kilométernyi, átlagosan hétéves gyorsforgalmi út és csomóponti ág merőben más kezeléshez szokott, mint az MK Zrt. gondjaira bízott, összesen 30 ezer kilométeres, a valóságot megszépítő statisztikák szerint 20 esztendős átlagéletkorú országos közúthálózat. Az Országos közutak kezelési szabályzata (OKKSZ) szerint legalábbis az első szolgáltatási osztályba sorolt autópályákon, autóutakon naponta kétszer kell útellenőrzést tartani, a síkosságmentesítést a csúszósság észlelése után 0,5-1 órán belül meg kell kezdeni, és 2-4 órán belül be kell fejezni, a forgalom biztonságát veszélyeztető úthibák javításába pedig egy napon belül bele kell vágni.
Ehhez képest az OKKSZ a fő- és mellékutakon visszafogottabb tempót diktál. Az MK Zrt. 77 üzemmérnöksége a sztrádák utáni második szolgáltatási osztályba sorolt legforgalmasabb főutakat naponta egyszer köteles ellenőrizni, míg az összekötő és mellékutakat az útellenőröknek papírforma szerint kéthetente kell végigjárniuk. Az egy számjeggyel jelölt főutakon a síkosságmentesítést egy-két órán belül kell megkezdeni, és négy-hat órán belül befejezni, a mellékutakon viszont a munkagépeknek a csúszósság észlelése után elég négy-öt órával megjelenniük, és feladataikkal „ráérnek” 6-24 óra elteltével végezni. A burkolati hibák kijavításának elkezdésére pedig a legfontosabb főutakon is két nap, az alsóbbrendű utakon egy hónap áll rendelkezésre.
Az MK Zrt.-n belül létrejövő „autópálya-igazgatóság” dolgát nem könnyíti meg, hogy a sztrádák normál közúthoz képest színvonalasabb kezelése egyelőre azon úthálózat állapotán is látszik. Még akkor is, ha az Országos Közúti Adatbank (OKA) összesítései szerint 2012 végén az ÁAK teljes hálózatán csupán 145,9 kilométer volt a valóban jó állapotú pályák hossza. Az ellenőrök a burkolat állapotát 139,3 kilométeren találták megfelelőnek, 560,6 kilométeren tűrhetőnek, 117,3 kilométeren nem megfelelőnek és 419,3 kilométeren rossznak. Vagyis, a nyomvályúk, a felületi egyenetlenségek, a teherbírási hiányosságok figyelembevétele nélkül, a magyar úthálózat legértékesebb elemeinek tartott állami kezelésű gyorsforgalmi utak csupán 10,4 százaléka mondható jónak, míg 29,9 százaléka egyértelműen rossz. Eközben a fő- és mellékutakból álló országos közúthálózaton jó burkolattal 1985 kilométernyi, azaz a teljes hálózat 6,7 százalékát kitevő út dicsekedhet. Megfelelő állapotú út van még 1749 kilométer, vagyis 5,9 százaléknyi. A rossz burkolatú utak hossza viszont 14,9 ezer kilométer, ami hozzávetőleg a hálózat fele.
A költségvetési forrásokra május óta hiába váró MK Zrt. rövid távon nem tehet csodát: feladatátadás ide vagy oda, legfeljebb egy „tündérmesében” fordulhatna elő, hogy a sztrádák, illetve a fő- és mellékutak állapotát leíró mutatók gyors javulásnak indulnak. A társaság már arra is büszke lehet majd, ha a kezelésébe kerülő autópályák, autóutak állapota a következő egy esztendőben nem változik érdemben, egy a március 15-i „váratlan” havazáshoz hasonló „hókatasztrófában” pedig az autósok nem válnak ismét napokra járműveik foglyaivá. Mindez alighanem fontosabb annál a néhány milliárd forintnyi megtakarításnál, amit a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) a november 1-jére betervezett szervezetátalakítás mellett szóló érvként papíron össze tudott írni. Így, ha az országgyűlési választások előtti hónapokban a közutas vezetők nem akarnak a szőnyeg szélén állva magyarázkodni egy újabb hóesés idején, a megtakarítások tervét a fiókba teszik, és az autópálya-mérnökségek megtartásával, a személycserék elhalasztásával futnak neki a télnek.
Problémájuk így is lesz elég. Megoldást kell találniuk többek között az autópályákra és a közutakra vonatkozó műszaki előírások összehangolására. Meg kell barátkozniuk például azzal is, hogy a várakozásokkal ellentétben az autópályákon használt hókotrókat nem lehet csak úgy bevetni a főutakon. Tolólapjaik ugyanis túl szélesek, és nem férnek el a közutakon.
