Mint arról korábban beszámoltunk, az MVM a vásárlásra 52 milliárd forintot tett le saját forrásból. Ezt – hosszas várakozás után – a magyar állam fejelte meg egy 71 milliárdos hitel formájában. Az összeget a kabinet később tőkeemelésre váltja, és – mint az a költségvetés módosításának tervezetéből kiderült – az államadósság növelésével, annak terhére biztosítja.

Noha az MVM nem jelölte meg, mire kívánja költeni a kínai Bank of Chinával a héten aláírt 90 milliárdos együttműködési megállapodás kétharmadát kitevő hitelt, értesülésünk szerint körülbelül 40 milliárd forintot szintén az E.ON-vételre fordítana. Ezenkívül van a társaságnak egy korábbi, nemzetközi kereskedelmi bankok által nyújtott, jelenleg körülbelül 290 milliárd forint nagyságú hitelkerete, amit tavasszal bővítettek ki körülbelül 40 milliárd forinttal. Ez utóbbi összeget szintén teljes egészében a vásárlásra fordíthatja.

Az 52 milliárdos saját forrás, a 71 milliárdos állami tőkeemelés (ami most hitel), a kínai bank kölcsöne és a hitelkeret 40-40 milliárdja azonban együtt sem elég, ezért lehetett szükség a konzorciális kölcsönre, amelyet a Csányi Sándor elnök-vezérigazgató vezette nagybank szervez. Igaz, ez sem feltétlenül csak a gázcégek megvásárlását célozza. (A hitelről szóló értesüléseinket az érintettek nem kívánták kommentálni.) Az MVM eddigi kommunikációjából kiviláglik, hogy a cégcsoport nem kívánja az általa felvett kölcsönöket konkrét célokhoz rendelni. A Bank of China küldöttsége is hangsúlyozta, az MVM egészét, azon belül is számos különböző célt kívánnak hitelezni.

Ahhoz képest, hogy Orbán Viktor kormányfő már tavaly augusztusban kijelentette, „pillanatokon belül visszavásároljuk az E.ON-t”, a központi gáznagykereskedőt és a hazai föld alatti gáztárolók zömét magába foglaló ügylet vontatottan haladt. A miniszterelnöknek az E.ON elnökével kötött novemberi szándéknyilatkozata legkésőbb ez év január 31-i szerződéskötésre tett ígéretet. Ám a megegyezést, amely Magyarországon heves szakmai és politikai vitákat váltott ki, csak március végén hozták tető alá. Noha a kormány garanciát vállalt az E.ON-nak a fizetésre, a pénzügyi forrás sokáig nem körvonalazódott. Az MVM mára lényegében cirka 50 milliárdos szeletekből rakta össze a vételárat. Az MVM-nél határozottan úgy vélik, jó üzletet kötöttek, a társaság gazdálkodása viszont a vásárlással feszítetté válik. Már csak azért is, mert már most is szükségük volt állami segítségre.

A két megvásárlandó energiatársaság későbbi nyereségességét alapvetően befolyásolja a rezsicsökkentés. A cégek korábbi gazdái, az első Orbán-kormány alatt a Mol, a szocialista–liberális kabinetek idején pedig az E.ON, nem tudtak megbirkózni azzal, hogy a mindenkori állam folyamatosan velük nyelette le a – szerintük alacsonyan tartott – gázár miatti veszteségeket. Az Orbán-kormány ma már csak a szolgáltatói vonalat támadja, a mögöttük álló nagykereskedő- és tárolócégek nyereségét eddig nem. Az újabb rezsicsökkentés terheiből azonban valamennyit az MVM-hez kerülő cégeknek is vállalniuk kell. Hozzávéve, hogy az MVM az áramárcsökkentésen is több tízmilliárdos veszteséget szenvedhet el. És akkor még kérdés, miként alakul a gáz- és árampiac. Mindez akkora falat az MVM-nek, hogy kevésbé képes a kormány állítólagos elképzeléseinek megfelelően még lakossági áram- és gázszolgáltatókat is vásárolni. Egyelőre a paksi atomerőmű háromezermilliárdos fejlesztése is csak egy álom, de azt még ráér beteljesíteni az MVM.

Csányi Sándor és Orbán Viktor az Eb-pályázat keddi bejelentésekor