Richter: hazai multi?

A Richtert sokáig nem vettem komolyan, pontosabban nem figyeltem eléggé a térnyerésére. Mentségemre szolgál, hogy az egész magyar piac „benézte” a gyógyszercéget. A jól teljesítő Richter nem „divatos”, a menedzsment gyakorlatilag láthatatlan, az üzletmenet médiafénytől és botrányoktól egyaránt mentes.

Talán csak az feltűnő, hogy, ha a céghírekhez kis zászlócskákat tűznénk, akkor a Richterhez már világtérkép kellene. Csak az elmúlt hetekben az USA, Nyugat-Európa és Oroszország mellett Latin-Amerika, Kína és Ausztrália is kapott volna zászlócskát – uborkaszezonban (!). Egy globális cégstratégia formálódik a szemünk előtt. Az 1901-ben alapított Richter esetében történeti gyökerei is vannak a multivá válás kényszerének, miután az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása óta a belső piac mérete már nem volt gazdaságos a vállalat számára. A cég már a múlt század húszas éveinek elején megvetette a lábát Európában és Latin-Amerikában, s a két világháború között tíz leányvállalatot alapított.

Az 1948-ban államosított, később Kőbányai Gyógyszerárugyárra keresztelt, s a keleti blokkban ragadt Richter ugyan elvesztette ezeket a leánycégeit, de a cégkultúra azért a KGST piacon is érvényesült. A kor originális felfedezése volt a máig vezető terméknek számító Cavinton, és sokan emlékezhetnek a Fabulon kozmetikumokra is. A rendszerváltás kori csődhelyzet után talán a 2011-es év tekinthető valamiféle fordulópontnak a cégcsoport életében. A 38 országra kiterjedő, öt gyártóhelyet, 29 képviseleti irodát és 27 leányvállalatot felölelő cégháló kialakítása persze nem köthető egyetlen kitüntetett időponthoz.

De a svájci székhelyű, gyógyszerkutatással és klinikai vizsgálatokkal foglalkozó vállalat, a PregLem (a méhmióma kezelésére fejlesztették ki az Esmya nevű, Európában azóta már forgalmazott szert) 2010-es felvásárlását követően a Richter által a központi idegrendszer területén folytatott eredeti gyógyszerkutatások kiegészültek a nőgyógyászati területtel. A magyar gyógyszercég 2011-ben – 90 év kihagyás után – önálló szereplőként is visszatért a nyugat-európai piacra. Ebben az évben értek be a Richter originális kutatásai is, amennyiben a Cariprazine nevű antipszichotikus szer 2011 őszén jutott túl a tengerentúli klinikai vizsgálatok utolsó lépcsőjén is, ami az amerikai törzskönyvezés előfeltétele volt.

Mondhatni, két éve a Richter a legígéretesebb magyar cég. Ám amilyen könnyű most ezt leírni, annyira nehéz volt az egymást követő „mérföldkövek” jelentőségét megérteni. E cikk írásakor többször is konzultáltam a vállalatot követő tőzsdei elemzőkkel. Mit mondjak, a Cariprazine négy indikációjába még nekik is beletörik néha a nyelvük. A Richter a világ kevés független gyógyszergyártójának egyike. A sokat emlegetett függetlenség felett azonban Damoklész kardjaként lebeg a 25 százalék plusz egy részvény mértékű állami tulajdon. A költségvetés bevételéhsége kilenc évvel ezelőtt fenyegette a legkomolyabban a Richtert. Az akkori piaci áron 120 milliárd forintos pakettet tulajdonképpen bárkinek odaadta volna a privatizációs szervezet, akár zárt körben, akár nyilvánosan értékesítve.

A Richter-lobbi azonban máig működő, mindkét félnek megfelelő konstrukciót harcolt ki. A részvényre cserélhető kötvény ugyan fából vaskarikának tűnik, ám a magyar állam ötévente komoly „hitelt” kap így a tőkepiacon, míg a Richter elkerülheti, hogy rátelepedjék egy erős szakmai befektető, vagy egy spekuláló nagytulajdonos. 2004-ben 640 millió euró értékben bocsáthatott ki kötvényt a részvényei terhére a magyar állam, 2009-ben pedig 833 millió euró értékben. A következő lejárat 2014 nyarán esedékes. És ugyan a kötvénytulajdonosoknak elvileg lehetőségük lesz arra, hogy kötvényeiket részvényre cseréljék (feltéve, hogy az árazás megéri nekik, s az állam nem dönt megint úgy, hogy inkább fizet, s újabb kötvénnyel refinanszíroz), valójában a piac nem túl nagy izgalommal árazza be ezt az eseményt.

Amíg ugyanis a Richter jól teljesít, a magyar állam egyre nagyobb összegben kötvényezhet. Márpedig a Richter jól teljesít. Vajon a magyar cég bekerülhet-e a világ vezető gyógyszergyárainak elit klubjába? A kérdést indokolja, hogy a cég mintha „kilövés” előtti állapotban lenne. Olyan rakétákat gyújtott be, amelyek a többi hazai nagyvállalat számára jelenleg elérhetetlen röppályát céloznak. A Richter nemcsak a nemzeti piacot nőtte ki, de már a regionális szerepkörön is túljutott. Ami ennél fontosabb, éppen kitörni készül abból az üldöző bolyból, amely lejárt szabadalmak reményében halad az originális gyártók nyomában.

A Richter jelenleg két stratégiai irányban, az originális nőgyógyászati szerek és az originális antipszichotikus szerek piacán is terjeszkedik világszerte. Hogy már globális vállalat-e? Nos, a borúlátó elemzők szoktak úgy fogalmazni, hogy az értékesítő hálózat már globális, a gyártás még nem. És azon is sok múlhat, hogy a skizofrénia kezelésében hatásosnak bizonyult s a tengerentúlon hamarosan forgalmazásra kerülő Cariprazine klinikai tesztjei mit mutatnak a major depresszió és a bipoláris depresszió esetében. Ha máshonnan nem, a Woody Allen-filmekből tudhatjuk, hogy odaát a depresszió az egyik legnagyobb üzlet. Figyeljük a híreket.

Klasszikus kapitalista

Különcnek hat a mai világban, pedig csak hagyományos üzleti elveket követ Bogsch Erik, a Richter 66 éves vezérigazgatója. 1992-ben a rendszerváltás utáni csődhelyzetben vette át a céget. A Bogsch-féle cégfilozófia lényegét talán „paradoxonok” sorozataként lehet leírni. Elsőként említhetjük a Richter legendásan családias légkörét, melynek látványos ellenpontja a teljesítménykényszer. Emlékezetes a vezérigazgatói antré: közel kéttucat „kádert” törölt a fizetési listáról. Azután: bár a Richter a Budapesti Értéktőzsde egyik meghatározó papírja, a vezérigazgató nem nagyon szereti a tőzsdét.

Olyannyira nem, hogy a Richter egy időben simán lenyelte a forintárfolyam ingadozásából fakadó veszteségeket, meg sem próbáltak határidős ügyletekkel védekezni ellene, ahogy azt más vállalatok teszik. Bogsch Eriket hiába keresnénk a Videoton díszpáholyában, ám a vezérigazgató eredményes lobbista. A régi vágású vállalatvezetési stílushoz tartozik a hitelektől való irtózás. A Richter sokáig minden cégfelvásárlást saját tőkéből finanszírozott, akár azon az áron is, hogy így jóval többe került, mintha hitelt vettek volna igénybe. Ezt a tőzsdén sokáig „értékromboló” tényezőnek tekintették, ám a kockázatkerülő visszafogottság és a hitelmentesség válságállóvá is tette a céget.

„Kilövés” előtti állapotban
„Kilövés” előtti állapotban
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.