Mol: ad, vesz, nyer, veszít
A cég 1991-ben jött létre a korábbi Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztből (OKGT), illetve a benzinkutakat üzemeltető Ásványolaj-forgalmi Vállalatból (Áfor). A 90-es években a külföldi terjeszkedés főleg a kutatást, kitermelést jelentette: Görögországban, Egyiptomban, Jemenben és Albániában dolgoztak a Mol szakemberei, az első külföldi kőolaj-kitermelés 1998-ban Tunéziában volt. 1995-ben szinte lóhalálában vette kezdetét a cég magánosítása, politikai döntés alapján nem egyetlen nagy tulajdonosnak értékesítették az állami tulajdonhányad jó részét, hanem a tőzsdén, szórt szerkezetben dobták piacra. Az évtized végére az állami részarány 25 százalékra csökkent, később egy időre meg is szűnt.
A Mol gyorsan átlátható tőzsdei céggé vált, ami újabb szerteágazó nemzetközi kapcsolatokat hozott számára. A bonyolult részvény-, kötvény- és hitelkonstrukciók máig ezer szállal kötik a nemzetközi pénzvilághoz a Molt. A szocialista parlamenti képviselőből társasági elnökké avanzsált Pál László 1999-ben úgy adta át az elnöki széket az első Orbán-kormány alatt kinevezett Csák Jánosnak, hogy a Mol készen állt a nagy ugrásra. Ekkor került a Magyar Takarékszövetkezeti Bank éléről a Mol igazgatóságába a céget 2001 óta elnök-vezérigazgatóként irányító Hernádi Zsolt is. Az olajvállalat hamarosan megjelent Szíriában, Katarban, Jemenben és Pakisztánban is, itt mára kiemelkedő jelentőségűvé vált a tevékenysége.
1999-ben leszerződött az orosz Zapadno Malobalik (ZMB) mező kutatására a neki egyébként olajat is szállító Jukosszal. A nagy ugrás kétségtelenül a szlovák versenytárs, a Slovnaft 2000–2003 közötti fokozatos felvásárlása volt. A Mol részben új kibocsátású saját részvényeivel fizetett, így a tranzakciót igen készpénzkímélő módon valósították meg. A szlovák kormányok kezdetben a benzinárképzés folyamatos megkérdőjelezésével ellenérzéseiket jelezték, ám a fenntartások időközben megszűntek. A Mol 1999-ben a horvát INA-val, nem sokkal később pedig a lengyel PKN Orlennel összeolvadási tárgyalásokat kezdett, eredménytelenül.
A társaság belföldi tevékenységére ekkoriban egyre inkább rányomta bélyegét az első Orbán-kabinet gázárpolitikája, a cég vezetői arról beszéltek, hogy komoly károkat szenvednek el emiatt. A feszültség csúcspontján Csák János távozott. A Mol irányítói kicserélődtek, ekkor jelent meg a vezetőségben Csányi Sándor OTP-bankvezér, akit azóta is a Mol legmeghatározóbb háttérembereként tartanak számon. Számos csúcsposztra külföldi menedzser került, az ő „nyelvüket”már sokkal jobban értette a nemzetközi, mint a hazai közönség. Később az állandó politikai bizonytalanságok miatt a Mol eladta gáznagykereskedő- és tárolócégét az E.ON-nak.
2002-ben jelent meg az első hír arról, hogy a Mol beszáll egy Törökországot Ausztriával összekötő gázvezeték tervébe. Ez lett volna a mára meghiúsult Nabucco. 2003-ban az INA 25 százalékára kiírt pályázaton a Mol győzött, miközben a román Petromot az OMV, a belgrádi Beopetrolt pedig az orosz Lukoil szerezte meg. 2004-ben Ausztriában a Roth Heizöle, Romániában pedig a Shell kúthálózatának megvásárlása révén megjelentek a Mol-benzinkutak. 2005-ben a Mol a Lukoillal kötött kőolaj-beszállítási szerződést, és újra nemzetközi kutatások felé vettek irányt, például Kazahsztánban, Ománban, Oroszországban.
Az INA-val közösen megvásárolták a bosnyák kútüzemeltető Energopetrolt, de lecsúsztak a török Tüprasról, eladták 12 lengyel kútjukat, hasztalan próbálkoztak az Udmurtnyefty megszerzésével, és hiába küzdöttek a cseh Unipetrolért is.Miközben 2007–2008-ban dúlt a Mol és az OMV felvásárlási háborúja (az osztrák cég meghatározó részesedést szeretett volna szerezni a magyar olajtársaságban, amit az ellenséges felvásárlási kísérletnek minősített), a Mol megvásárolta a két észak-olaszországi finomítót és a horvát Tifon kúthálózatot.
A cseh CEZ-t, illetve arab társaságokat összetett szerződésrendszerrel vont be baráti tulajdonosai körébe, megjelent Katarban, Kamerunban, Indiában, megtelepedett Irak kurdisztáni régiójában – ez mára az egyik legígéretesebb területük. 2008-ban egy felvásárlási akcióval 47 százalékra növelte INA-beli részesedését, 2009-ben aláírta a horvát cég új irányítási szerződését, amely a kisebbségi tulajdonhányad dacára a magyar félre bízza a horvát vállalat irányítását.
Ezt a mindenkori horvát kormányok azóta is igen hevesen támadják, állításuk szerint a Mol korrupció révén szerezte meg ezt a pozíciót, s a vádak Hernádi Zsoltot sem kímélik. 2009-ben az OMV eladta a Molban birtokolt 22 százalékos tulajdonrészét az orosz Szurgutnyeftyegaznak, ami után kínos szó- és jogi párbaj vette kezdetét. Ennek a második Orbán-kabinet vetett véget, amely 2011-ben felvásárolta a csomagot.
Az előzmények után kissé furcsa fejlemény, hogy a Mol nemrég eladta a ZMB-t és a hozzá kapcsolódó Szurgut-7-et. De magyarázatuk szerint továbbra is maradnak a térségben.
Mára a Mol 40 országban van jelen, közel 30 ezer munkavállalót foglalkoztat, öt kőolaj-finomítót, két petrolkémiai gyárat, 1700 benzinkutat üzemeltet a térségben. Árbevétele, nyeresége jó része ma már külföldről érkezik, és Hernádi Zsolt sosem titkolta, hogy itt nem áll meg.
