A kollektív hitetlenség ellenére tény, hogy az Országgyűlés a jogszabállyal megnyitotta az utat a takarékszövetkezetek közös pénzintézete, a Takarékbank államosítása, valamint a szövetkezeti hitelintézetek központi irányítás alá vonása előtt. Az elmúlt hetekben a bankot eddig többségében tulajdonló takarékszövetkezetek megtartották a közgyűléseiket, ahol a tagok – morgolódva ugyan, de – megszavazták, hogy leadják meglévő szavazatelsőbbségi részvényeiket. A takarékszövetkezetek közgyűlésének nem volt mozgástere, hisz az ellenszegülők működési engedélyét a felügyelet visszavonta volna.

Ezt a közgyűlés tagjai felmérték, ezért inkább csak az ülés előtt és után morgolódtak, nem pedig bent, ahol jegyzőkönyvezték szavaikat. – Nincs értelme lázadni – mondta az egyik dél-alföldi szövetkezet elnöke. Ha lázadunk, felfüggesztenek minket, és a szövetkezet százötven dolgozója munka nélkül marad – fogalmazott. Amúgy a takarékok vezetői és tulajdonosai, tagjai általában nem kívántak nyilatkozni, aki mégis beszélt, névtelenül tette. Mindannyiukat az integrációról, illetve annak várható következményeiről kérdeztük.

Azt valamennyien elismerték: a kormány által meghirdetett cél, vagyis, hogy erősíteni kívánják a takarékszövetkezeti szektor tőkeellátottságát, szervezettségét és szolgáltatási színvonalát, önmagában üdvözlendő. A szektor fejlesztésének egyik akadálya az, hogy a szövetkezetek széthúztak, az érdekeikben, terveikben, üzleti stratégiájukban lévő eltérések miatt eddig nem vagy nehezen lehetett rábírni a közös gondolkodásra. Pedig ha arra képesek lennének, akkor a takarékok összességében a tíz legnagyobb hazai pénzintézet között lennének.

Ráadásul a szövetkezeteknek 1800 fiókjuk van (a legnagyobb hazai banknak, az OTP-nek negyedennyi), s ez a kiterjedt hálózat verhetetlen a lakossági kapcsolatok terén. Igaz, azt sem cáfolják a szövetkezeti vezetők, hogy önmagukban a takszövök – kicsiny méretük miatt – sérülékenyek.

Volt, aki megemlítette, hogy a szövetkezetek jelentős hányada főleg betétgyűjtőként működik, s a vállalkozások hitelezésével alig foglalkozik. Hogy ebből az állapotból kimozduljon a szektor, ahhoz talán valóban az állam segítségére lenne szükség, de nem olyan erőszakos módon, ahogy azt a kormány megvalósította – hívták fel a figyelmet a szövetkezeti vezetők.

– Elfogadhatatlan, hogy a kormány egyáltalán nem osztotta meg velünk a terveit – vélte az egyik észak-dunántúli takarék vezetője. Hozzátette: az is elfogadhatatlan, hogy a szövetkezet közgyűlése, ami mégiscsak egy vállalkozás legfőbb döntéshozó szerve, csak arra bólinthat rá, amit a kormány akar. Ezért minek összehívni a közgyűlést?

Volt, aki azt hangsúlyozta, hogy amikor az állami Magyar Fejlesztési Bank tavaly megvette a német DZ Banktól a Takarékbank 38,5 százalékos részvénycsomagját, akkor sem vonták be a döntésbe a takarékokat, s a mai napig nem lehet tudni, hogy az állam mennyit fizetett a részesedésért (holott ez közérdekű adat). Csak annyi szivárgott ki, hogy az MFB hosszú ideig győzködte a német bankot, így elképzelhető, hogy a piaci ár többszörösét kellett áldoznia a részvényekért. (Úgy tudjuk, az MFB négymilliárd forint körüli összeget fizetett a csomagért, ez a névérték négyszerese. – A szerk.)

A szövetkezeti vezetők szerint hamis hivatkozási alap a törvényre és a kormányzati közbelépésre, hogy a közelmúltban két takarékszövetkezet tönkrement. A két csődbe jutó pénzintézet ugyanis a bűncselekmények gyanúját felvető, súlyos szakmai hibák eredményeként adósodott el menthetetlenül. Az is elfogadhatatlan, hogy mostantól, ha egy takarékszövetkezetnél a teljes hitelállományon belül a 90 napnál régebben nem törlesztett adósságok aránya eléri a 12 százalékot, a vezetést meneszteni lehet, s a takarékszövetkezet végelszámolással megszüntethető. A többségnél magasabb a „necces” hitelek aránya – állította az egyik szövetkezet ügyvezetője, s még hozzátette: ez a szabály arra jó, hogy akár tömegesen lefejezhessék a szövetkezetek irányítói karát. A kérdezett vezetők biztosak abban, hogy ezt meg is fogják tenni.

– A szövetkezeti szféra lesz a Fidesz-ejtőernyősök leszállópályája – jósolta egy észak-magyarországi takarékszövetkezet elnöke. – A parlamenti képviselők száma megfeleződik a következő ciklusban, így kell a hely a zsíros állás nélkül maradó „elvtársaknak” és stábjuknak. Olyan embereket delegálnak majd a szövetkezetek élére, akik minden parancsot gondolkodás nélkül teljesítenek, a takszövökön keresztül pedig érdemi kontroll nélkül pénzhez jutnak a Fideszhez közel álló gazdasági körök – fogalmazott.

A törvény kimondja, hogy az állam később privatizálni akarja a Takarékbankot. Ezt a szándékot a kérdezett vezetők kivétel nélkül úgy értelmezték, hogy a takarékszövetkezetek és bankjuk egy fideszes érdekkör kezébe kerül. – Majd valakik megkapják aprópénzért – vágta oda elkeseredetten egy a szövetkezeti szférában több évtizede szolgáló vezető. – Úgy írják ki a pályázatot, hogy csak a sajátjaik nyerhessenek. Ha ez ellen szól valaki, rendeznek egy béketüntetést, amin azt kiabálják: „A vidék bankja a magyaroké!”

Mindamellett a szövetkezeti vezetők szinte valamennyien biztosak abban: a törvény nem állja ki az alkotmányosság próbáját. – Még ez a meggyengített Alkotmánybíróság is a szemétbe dobja ezt a törvényt – prognosztizálta az egyik dél-dunántúli szövetkezet jogásza. – Ám ehhez, a döntés meghozásához idő kell, s a bizonytalan jogi-politikai térbe került szövetkezetek addig elveszíthetik ügyfélkörük és tőkéjük jelentős részét. Lehet, hogy ez is a cél, hogy menjenek tönkre a szövetkezetek, s aztán maguk kérjék az állam segítségét. Akkortól pedig a kormány – Alkotmánybíróság ide, uniós bíróság oda – azt csinál, amit akar – prognosztizálta.