Igaz, a Tigáz olasz tulajdonosa, az ENI mindeddig nem kommentált, míg a francia GDF Sueznél tételesen cáfolták az erről szóló piaci feltételezéseket. Ráadásul az E.ON is szóba kerülhet,mivel épp most adja el minden, lakossági gázszolgáltatáson kívüli gázipari érdekeltségét az állami MVM Magyar Villamos Műveknek. A hosszú évtizedekig csak árammal foglalkozó MVM-nél minden jel szerint rendkívül komolyan veszik a gázipari előretörést.

A Magyar Energia Hivatalt és jogutódját az Orbán-kormány megválasztása óta idén júliusig vezető Horváth Péter személyében nemrég külön vezérigazgatót is kineveztek a gázüzletág irányítására. Közleményük alapján egyszersmind Baji Csaba jelenlegi elnök-vezérigazgató válláról levették ezt a terhet, így a gázipari ágat immáron csupán elnökli. Horváth Péter behatóan ismerheti a területet, hisz júliusig az engedélyezésért, ellenőrzésért felelt az állam részéről. A két, egymást gyorsan követő poszt közötti összeférhetetlenségi feszültséget (nem túl elegáns, ha egy szabályozó ilyen gyorsan az általa ellenőrzött piac egy szereplőjénél helyezkedik el) a Fidesz törvénymódosítással oldotta fel.

Noha szakértők szerint az E.ON 260 milliárd forintba kerülő gáznagykereskedőjének és gáztárolóinak megvásárlása rendkívüli anyagi terheket ró az állami energiaholdingra, ismereteink szerint az Orbán-kormány valóban nem kíván itt megállni. Úgy tudjuk, a könnyebben megszerezhetőnek tűnő gázszolgáltatókat is az MVM-be integrálnák. Ez pedig azt jelentené, hogy az állami energiatársaság lakossági gázszolgáltatóként is megjelenne.

Ez döntő változást hozna az MVM életében, amely mindeddig nem szolgáltatott sem áramot, sem gázt közvetlenül a lakosság számára: az MVM elsősorban áramtermeléssel és annak nagykereskedelmi, vagyis a lakossági szolgáltatóknak történő értékesítésével foglalkozik. Közvetlen végfelhasználói kiszolgálást csupán a lakosságon kívüli, üzleti ügyfelek nyílt piacán végez, több tucat más kereskedővel versengve. Az MVM-ből rendszeresen szűrődnek ki a gázipari előretörést ellenző hangok, hisz ez a számukra mindeddig idegen terület. Ráadásul az állami holding rendkívüli anyagi és emberi erőforrásait emésztené fel, úgy, hogy a paksi atomerőmű mintegy háromezermilliárd forintos bővítését is fontolgatják.

Állítólag a sok apró-cseprő egyéni panasszal sem szívesen bajlódnának. Az ügylet elmaradása ugyanakkor nehezen illeszthető bele a Fidesz energiapolitikájába, amely a közszolgáltatások államosítását, rezsicsökkentést és a szolgáltatók megrendszabályozását tűzte zászlajára. Köztes megoldást jelenthet, ha a Tigáztól csak a hálózatot vennék meg, hisz akkor a területen csak a hálózat, a mérők karbantartását, cseréjét, leolvasását végezné az állam. Azt a felvetést, miszerint az ellenérzések nyomán az MVM-ről társasági szinten is leválhatna a gázüzletág, valamennyi forrásunk határozottan cáfolta. A gázüzletág megerősítése kapcsán szintén az integráció jelentőségét hangsúlyozzák.

Mindennek gátat szabhat ugyanakkor a pénz: az MVM-nél még az sem tisztázott, honnan szedjék össze az E.ON-gázcégekre megkötött márciusi adásvételi szerződésben szereplő 260 milliárd forintos vételárat. Hírek szerint az áron egyelőre a lakossági gázszolgáltatók tulajdonosaival is megrekedtek a tárgyalások, mivel az állam állítólag nagyon keveset lenne hajlandó fizetni, míg a tőzsdei hátterű eladók különböző vagyonbecslésekre hivatkozva nem mennek egy szint alá. Ez ugyanakkor kapóra jön a Fidesznek, amely további rezsicsökkentéssel, bevételnyeséssel, politikai és jogi fenyegetésekkel, büntetésekkel tovább ronthatja a célkeresztjükben lévő energiaszolgáltatók anyagi helyzetét.

Így ha az októbertől várható további rezsicsökkentést a januárihoz hasonlóan a szolgáltatók kontójára valósítják meg, akár fel is gyorsulhatnak a tárgyalások. Az MVM-től az üggyel kapcsolatos megkeresésünkre mindössze azt a választ kaptuk, hogy „piaci pletykákat egyetlen felelős vállalat sem kommentál”.

Gőzerővel építik a magyar–szlovák gázvezetéket. Vélhetőleg nem áll meg az MVM üzletágbővítése