Azt gondoltuk azonban, hogy ha a művészeti iskolánkba járó gyerekek 70%-a hátrányos helyzetű, és zömük mélyszegénységben élő roma gyermek, akkor, ha igazi hatást szeretnénk gyakorolni, nem állhatunk meg itt.

Ma alapítványunk az oktatásra felfűzve komplex esélyteremtő modellt fejleszt. Munkánk a szegregátumokban élő, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekre és családjukra irányul. Megkeressük az összes beavatkozási pontot, amelyre lehet hatni, hogy elmozdítsuk a mélypontról ezt az iszonyúan bonyolult problémát. A modellünk három fő ága az oktatás, a családgondozás-közösségfejlesztés és az intézményi hatások összehangolása.

A munkánk fő jellemzője, hogy pedagógiai alapú, fontos benne a motiváció, a partneri viszony, a szociális kompetenciák fejlesztése. A gyerekek érdekében dolgozunk, de a családot, a helyi közösséget is bevonva, hogy ne nullázódjon le, hanem erősödjön a pozitív hatás.

Mivel civilszervezetként erre a munkára állami támogatást csak az oktatásban kapunk, így a tevékenységünk összes elemében pályázatokkal, civil támogatók, cégek, szociálisan érzékeny emberek segítségével, önkéntes munkájával, támogatásával dolgozunk.

Ez a munka rengeteg tapasztalatot ad. Az ember akkor érti meg a nyomorúságban élők reakcióit, ha közel megy hozzájuk. Akkor érti meg az esélytelenséget, a kirekesztést, a generációk óta átörökített nyomort – az ördögi kört, amelyből segítség nélkül nem bírnak kitörni.

Az Igazgyöngymodellje, a munka tapasztalatai átfogják az élet minden területét. A sok kis elemmel puzzle-szerűen fedjük le lassan a problématérképet. A későbbiekben ennek a szerteágazó munkának a tapasztalatairól írok majd itt, segítve másokat is a közös gondolkodásban szolidaritásról, társadalmi szerepvállalásról, az élhetőbb jövőről.