Májushoz viszonyítva viszont 3-3,5 ezer forinttal romlott nemzetgazdasági szinten az átlag, amit egyértelműen a közmunkások szaporodó száma és alacsony keresetük magyaráz. A közfoglalkoztatottak száma júniusban megközelítette a 152 ezret, közülük mindössze 23 ezer volt a részmunkaidős. Bruttó átlagkeresetük 76,7 ezer forint volt, a májusinál épp egy ezressel kevesebb, de januárhoz képest már ötezer forint az elmaradás.

Amíg a foglalkoztatási statisztikát javítják, a bérstatisztikát elcsúfítják, torzítják a közmunkások, ezért a KSH a „kiszűrésükkel” igyekszik valósabb képest festeni a közszféra bérviszonyairól. Velük 210, nélkülük 234 ezer forintos volt a bruttó júniusban, a nettó pedig 138 helyett papíron 153,5 ezer forint lenne. Azaz a versenyszféra bérelőnye mára alig egyszázalékosra zsugorodott, miközben az égisze alatt foglalkoztatottak száma – a gazdaság állapotát visszatükrözve – gyakorlatilag stagnál, s immár másfél éve nem tud elszakadni az 1,8 milliós szinttől. Ezzel szemben a szűk értelemben vett közszféra gyarapszik, január óta 18 ezerrel többen, összesen 670 ezren kapják a fizetésüket az államkasszából.

Az egyes ágazatokban dolgozók kereseti lehetőségei között továbbra is hatalmas különbségek vannak. A legjobban a pénzügyi-biztosítási területen lehet keresni, itt a bruttó átlag 487 ezer forint volt júniusban. Ha viszont a feldolgozóipar 238 ezer forintos átlagát alkotóelemeire bontjuk, kiderül, hogy a kokszgyártás és a kőolaj-feldolgozás a legjövedelmezőbb: itt 514 ezres átlagot mértek a májusi 1,23 millió forint után. Utóbbit a tavalyi év után járó jutalmak kifizetése repítette a milliós álomhatár fölé. A vegyipar 452 ezres és a infokommunikációs szektor 411 ezres átlaga is figyelemre méltó.

A bérskála alsó végén a vendéglátás szerénykedik 143 ezres átlaggal, fölötte az egészségügyi és szociális dolgozók következnek 147 ezerrel és az agráriumból élők 160 ezerrel. Ténylegesen a legkevesebbet két feldolgozóipari ágazatban, az erdőgazdálkodásban és a textiliparban fizetik: 126 ezret, illetve 137 ezret.

A reálbér azonban szinte mindenütt nő, az év első hat hónapjában átlagosan három százalék körüli mértékben, ami egyfelől a szuperbruttó teljes kivezetésének, illetve a rezsicsökkentésekkel két százalék alá szorított inflációnak köszönhető.