Kis problémából nagyvállalat
A világ egyik legnagyobb forgalmú ruházati vállalkozása a GAP mellett számos ruházati márkát birtokol, így a konszernhez tartozik az USA-ban ismertebb Old Navy, a felső kategóriás Banana Republic, az Athleta, a Piperlime és az Intermix is. A GAP Inc. az Egyesült Államokban főképpen a cég tulajdonába tartozó üzleteket üzemeltet, míg a világban jellemzően franchise partnereken keresztül van jelen. Ez a helyzet Magyarországon is, nálunk az izraeli Gottex-csoport képviseli a márkát – derült ki a cégek tegnapi tájékoztatóján.
Szó szerint kicsiből indult a mára cég-világbirodalommá nőtt GAP története. Az alapító San Fran ciscó-i Donald „Don”GeorgeFisher 1969-ben véletlenül egy kisméretű Levi’s farmert vásárolt magának. Később visszament a boltba, hogy kicserélje, ám sem ott, sem más üzletben nem kapott farmert a saját méretére. Fi shernek, aki addigra már sikeres pályát futott be San Franciscóban mint ingatlanfejlesztő, ez szöget ütött a fejében: ha valahol ennyire gyenge a kínálat, akkor ott érdemes üzletet nyitni.
Még abban az évben feleségével, Doris Fisherrel belevágtak az első ruházati üzletükbe az Ocean Avenue-n, melyet Doris javaslatára a „genera tion gap” (magyarul: generációs szakadék) nyomán GAP-nak neveztek el. Az első üzlet a fiatal vásárlók becsalogatására egyszerre volt ruha- és zenebolt. Fisherék a ruházati üzletbe zöldfülűként, viszont jó ízléssel vágtak bele – nem véletlenül sorolják a házaspárt a világ tíz legmeghatározóbb műgyűjtője közé, akik az Egyesült Államok egyik legnagyobb kortárs gyűjteményét halmozták fel az évek során. Elképzelésük az volt, hogy a hetvenes évek hippi stíluselemeit – könnyű, lenge, szellősen elegáns – ötvözik a komolyabb, alkalmi ruházattal. Bár a vevők hamar ráharaptak a GAP kínálatára, Donald Fisher a 70-es évek elején még úgy vélekedett, hogy a fiatalos vonalra épülő kínálatra legfeljebb tíz üzletet tudnak kiépíteni. Ennél azért több sikerült: az évtized közepére néhány tucat üzlet fölött virított a GAP-logó, javarészt San Francisco körzetében, azonban a cég így sem volt több egy kis családi vállalkozásnál.
A robbanást a 90-es évek eleje hozta el: ekkor került a cég élére vezető menedzserként Millard Drexler, aki nemzetközi vállalatóriássá fejlesztette a GAP-et. Ennek két eleme volt: egyfelől sikerült a kínálatot az évtized popkultúrájának felhasználásával az amerikai fiatal középosztály ikonikus viseletévé tenni, elsősorban az USA-ban. Ennek egyik szimbolikus csúcsa volt, amikor Sharon Stone 1996-ban egy mindössze 25 dollárba kerülő GAP garbót viselve vette át az Oscar-díjat. Másrészt a kínálaton belül újabb és újabb márkákkal rukkoltak elő. A cég több lábra állítására azért volt szükség, mivel a GAP-alapmárka eladásai a 90-es évektől némileg visszaestek: elemzők szerint a ruhákat könnyű volt lemásolni, és egymás után léptek a piacra a hasonló stílusirányt képviselő, kisebb, ilyenformán egyénibb és sokaknak vonzóbb márkák. Az 1983-ban megvásárolt, szintén San Franciscó-i Banana Republicot Drexler irányításával fejlesztették nemzetközi, luxushoz közelítő felső kategóriás ruházati márkává, majd 1994-ben megalapították az olcsóbb Old Navyt.
Bár Drexlert 2002-ben Fisher váratlanul kirúgta a cégtől (állítólag a GAP bevétele erősen megsínylette a Drexler diktálta erőltetett ütemű nemzetközi terjeszkedést), az évezred elejére igazi vállalatbirodalommá nőtt a GAP Inc., melynél világszerte több mint háromezer üzletben 136 ezren dolgoznak, a cég forgalma tavaly 15,7 milliárd dollár volt. A recesszió a GAP-ot sem kerülte el, 2011-ben amerikai üzleteinek ötödét kellett bezárnia, eközben viszont dinamikusan terjeszkedik külföldön, így éves szinten kétszáz üzletet nyit.
