A szakminiszter szerint a kormány elsődleges célja a devizaalapú jelzáloghitelek kivezetése, e nélkül ugyanis a probléma állandóan újratermelődik. Jelenleg mintegy 560 ezer ilyen szerződés van, vagyis az összes devizaalapú jelzáloghitel kivezetése ekkora kört érintene.

Csakhogy Varga azt is hozzátette, hogy most azokon kívánnak segíteni, akik lakhatási céllal vettek fel devizahitelt, a szabad felhasználású jelzálogkölcsönt például autóra vagy nyaralásra költő, illetve a lakáshitelt befektetési céllal, sokadik ingatlanra felvevő adósok esetében később és másként avatkozna be a kabinet.

A devizaalapú lakáshitelek és a devizában nyilvántartott, szabad felhasználású kölcsönök száma nagyjából azonos, s ugyan pontos adat erről nincs, de a bankok tapasztalatai szerint az utóbbiak többségét is lakásvásárlásra vették fel az ügyfelek. Ha feltételezzük, hogy most ezek az adósok sem maradnak ki, akkor legalább 420 ezer szerződésről beszélünk.

A miniszter elmondta, hogy a kormányváltáskor több mint 730 ezer devizaalapú jelzáloghitel volt Magyarországon, az elmúlt években a végtörlesztéssel, az árfolyamgát bevezetésével, a Nemzeti Eszközkezelő elindításával, illetve a különböző banki ügyfélsegítő programokkal 488 ezer adós kapott valamilyen segítséget, s azoknak szeretnének támogatást nyújtani, akiket az eddigi megoldások nem értek el. Ebből az következne, hogy 242 ezer adóson kíván segíteni a kormány.

Arra a kérdésre, miként lehet kiszűrni azokat, akik tudnák fizetni hitelüket, mégis az állami segítségre várnak, a miniszter leszögezte: a hitelt mindenkinek fizetnie kell, csak azokon tudnak és akarnak segíteni, akik a rossz szerződések, a rossz termék miatt kerültek nehéz helyzetbe. A „nehéz helyzet” nem éppen egzakt meghatározás, de logikusnak tűnik, ha azokat értjük alatta, akik már legalább 90 napja nem tudják törleszteni a hitelüket, ezért a bank bármikor felmondhatja a szerződést, és elveszíthetik az otthonuk. Ez jelenleg 115 ezer adóst jelent.

Ennél azonban kevesebbel kell számolni. A szabad felhasználású hiteleknél ugyanis 20, míg a lakáshiteleknél 15 százalék a nem teljesítő hitelek aránya, vagyis a nem fizetők között többen vannak az előbbi körből. Közülük az említett kormányzati szempontok miatt kiesnek azok, akik például autót vettek vagy nyaralást finanszíroztak a hitelből, vagyis durva becsléssel már csak 85 ezer szerződésről beszélünk. Vagy még ennyiről sem. Banki becslések, tapasztalatok szerint ugyanis a nem fizető adósok harmada még tudna törleszteni, de nem akar. Mivel Varga Mihály elmondása szerint rajtuk nem kívánnak segíteni, így mindent összegezve nagyjából 28 ezer devizahitelest kíván megmenteni a kabinet.

Nem véletlen, hogy a kormány feladványának ennyi lehetséges megoldása van. Információnk szerint a kabinet múlt szerdai ülésén nem hozott konkrét döntést arról, hogyan kellene rendezni a devizahitelesek helyzetét. Varga Mihály arra kapott utasítást, hogy a bankokkal egyeztetve keressen átfogó megoldást az egyre súlyosabb problémára. Úgy tudjuk, a Magyar Bankszövetség most többféle variációban készít számításokat, és ezek alapján dönthet majd a kabinet arról, mely körben és miként avatkozzon be, illetve, hogy a terheket kik között és milyen arányban ossza meg.

Elképzelhető az is, hogy a bankszövetség végül nem áll elő olyan javaslattal, amelyet a kabinet is elfogadhatónak tart. Ebben az esetben a kormány saját belátása szerint dönt majd, a korábbi tapasztalatok alapján azonban a bankok jobban járnak, ha nem jutnak el idáig. A nemzetgazdasági miniszter tájékoztatása szerint legkésőbb szeptember végéig, a jövő évi költségvetés tervezetének beterjesztéséig fel kell mérni, hogy a program mibe kerülhet az államnak.

Egyelőre csak az látszik biztosnak, hogy a kabinet a devizahitelek forintra váltásában látja a megoldást. A miniszter úgy fogalmazott: a civil érdekképviselettel, valamint a bankszövetséggel történt egyeztetések során körvonalazódott, hogy „valószínű olyan megoldást kell alkalmazni, amely valamilyen módon forintosítja ezeket a hiteleket”. Arra kell valamilyen megoldást találni, hogy az időközben jelentősen megváltozott árfolyamot és „a hektikusan változó kamatszintet megpróbáljuk valamilyen módon fixálni” – jelezte Varga Mihály, hozzátéve: erre is vannak európai példák. Az viszont elvileg a bankokkal folytatott tárgyalásokon, a bankszövetség által készített forgatókönyvek alapján dőlhet el, milyen árfolyamon váltják át a hiteleket – illetve, ha nem sikerül megállapodni, akkor ezt is a kabinet dönti majd el.

Az egyeztetésekkel kapcsolatban megkérdeztük a bankszövetséget is. Sütő Ágnes, a szervezet kommunikációs vezetője lapunknak elmondta, hogy szakértői csoportjuk folyamatosan dolgozik a javaslatokon. Az alapelvek tisztázása az egyeztetések során megtörtént, jelenleg a lehetséges irányok számbavétele, a hatásmechanizmus kidolgozása, elemzése van folyamatban.