Hivatali támasz Széles Gábor kerítésének
Az örökségvédelmi oltalmat élvező ősfás kert kettéosztásához a társasház februári közgyűlésén nem sikerült támogatást szereznie, a kerítés miatt pedig a Zala Megyei Kormányhivatal két Járási Építésügyi Hivatala is vizsgálódott – egyszerre. A mágnáson azonban egyik akadékoskodó sem foghatott ki, és alighanem már mindenki tudja, mi, merre, hány méter.
A május elején Zalaegerszegről Zalacsányba kiszálló építésügyi szakemberek például csak rövid ideig mérlegelhették saját méréseik alapján a szálloda- és golfpálya-fejlesztési terveket dédelgető nagybefektető kerítésének sorsát. Lapunk értesülései szerint legalábbis, hogy, hogy nem, kiderült: a Batthyány-kastély nem tartozik az illetékességi területükhöz. Annyira nem, hogy valójában már szemlézni sem volt joguk a Széles Gábor megbízásából eljáró SGH Vagyonkezelő Kft. által felállított, horganyzott zártszelvény oszlopokra feszített drótfonatot. Így aztán bármit is mértek, állapítottak meg, a Zalaegerszegen megnyitott ügyet illetékesség hiányában át kellett adniuk a szemlén szintén részt vevő keszthelyi kollégáiknak. Akik aztán látszólag salamoni ítéletet hoztak.
Kruppáné Krajczár Andrea járási építésügyi hivatalvezető végzése indoklásában egyértelművé tette: az 1,2 méter magas kerítés jogszerűtlenül épült, mert bár kihúzásához építési engedélyre nem, az örökségvédelmi hatóság engedélyére szükség lett volna. De az „építtető ilyen engedélyt nem tudott bemutatni”. A hivatal ezért kötelezte az SGH Kft.-t, hogy a szabálytalanságot húsz napon belül szüntesse meg. A panaszosok azonban mégsem örülhetnek, a döntés egy kiskaput nyitva hagyott.
A szabálytalanság megszüntetése ugyanis nem feltétlenül a kerítés lebontását jelenti. A jogszerű helyzetet a kerítésépítők azzal is megteremthetik, ha a húsz napon belül fennmaradási engedélyt kérnek művüknek. Mi több, valójában az is elég, ha nem tesznek semmit. Ha ugyanis a húsz nap „eredménytelenül telik el”, hivatalból indul eljárás, amelyben felkérik a szabálytalankodó építtetőt a fennmaradási engedély kérelmének benyújtására. Az pedig az eddigiekből nem derül ki, hogy a szabálytalanul megépült kerítés megmaradásához milyen feltételeknek kell teljesülniük.
Akárhogy is, az 1958 óta védett kastélypark egy részét lekerítő dróthálóról Budapesten is hallottak. Olyannyira, hogy valamiért még a Fővárosi Kormányhivatal is késztetést érzett a beavatkozásra. Úgy hírlik, az örökségvédők zalacsányi szemléjének másnapján a nevezetes nemesi kúria általános adatairól nyilvántartást vezető Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ is levelet kapott a hivataltól az ügyben. A műemlékvédelmi szakemberek pedig már arról is beszélnek, hogy a seregnyi átépítés után, a Batthyány-kastély talán már nem is tekinthető műemléknek, ősfás parkja pedig védelem nélkül is meglenne.
Mindebből Zalacsányban alig látszik valami: a kerítés július végén is ott áll, ahol a villapark lakói nem szerették volna látni. Jogi képviselőjük persze megkapta az értesítést a kerítés dolgának Keszthelyre kerüléséről, és a SGH Kft.-t egyszerre elmarasztaló és helyzetbe hozó építési hatósági döntéséről is. Így a lakók sejtik, hogy sok jóra nem számíthatnak. Különösen azután, hogy a májusi hatósági szemlét követően megtartott társasházi közgyűlésen vitatott eredmény született.
Az SGH szerint az általuk felügyelt tulajdoni hányaddal megszavazták a kerítés építését, az ellenzők viszont a villapark szabályzatára hivatkozva egyhangú döntést követelnek az ügyben. Már csak azért is, mert a szavazatszámláló bizottságnak csak másodszorra sikerült pontosan összesítenie a voksokat, és az eredmény nem a kerítésépítőknek kedvezett. De, hogy kinek van igaza, alighanem csak a társasház kezdeményezésére júniusban kezdődött perben dől majd el.
Széles Gábor viszont eközben is odafigyelt Zalacsányra. Sőt, keze a villapark közgyűlését is elérte. És mint a „legnagyobb gazda”, nem fogadta el az apartmantulajdonosok által választott közös képviselőt. Akit azután választottak meg, hogy a helyi ügyekben évek óta eljáró vezető lemondott. A tisztségre végül Széles saját emberét jelölte és választatta meg. Akiről a tulajdonosok úgy tartják: legnagyobb erénye, hogy mivel nincs meg a képzettsége pozíciója betöltéséhez, ingyen dolgozik. Azon pedig meg sem lepődnének, ha az új közös képviselő esetleg a kerítés fennmaradási engedélykérelmét is aláírná.
