A kormány június 25-én nyújtotta be a parlamentnek a – takarékokkal nem egyeztetett – törvényjavaslatot, melyet kivételes sürgősséggel, két nap alatt el is fogadott az Országgyűlés. Ezután fordultak a szövetkezetek Áder János köztársasági elnökhöz, azt kérve, ne írja alá a jogszabályt, hanem küldje azt vissza a parlamentnek. A köztársasági elnök ezt meg is tette, mivel – mint írta – több ponton nem értett egyet a törvénnyel. Az Országgyűlés azonban érdemi módosítás nélkül újra elfogadta a jogszabályt, s bár a takarékok ismét Áder Jánostól kértek segítséget, a köztársasági elnöknek így már nem maradt mozgástere, alá kellett írnia a törvényt. A szövetkezetek a múlt héten Szabó Mátéhoz, az alapvető jogok biztosához fordultak, most pedig az AB-tól kérik a jogszabály felülvizsgálatát.

Dávid Ferenc

– Amíg van rá lehetőség, hogy itthon kérjünk jogorvoslatot, addig nem visszük külföldre ezt az ügyet. Úgy gondoljuk, hogy jók az esélyeink az Alkotmánybíróságnál, de ha mégsem így lenne, akkor az Európai Uniótól kérünk segítséget – mondta Dávid Ferenc. A VOSZ főtitkára hozzátette: a szövetkezeti rendszer átalakításaként beállított folyamat lényegében egy tisztességtelen vagyonkisajátítás, az állam korlátozza a kisbefektetők jogait a takarékokban, illetve a takarékok jogait a Takarékbankban, utóbbi esetben pedig ennél is tovább megy, arra kötelezi a szövetkezeteket, hogy eladják részvényeiket. Amennyiben ezt most a takarékokkal meg lehet tenni, akkor bárkivel meg lehet tenni. Ha az államnak megtetszik egy bank, egy biztosító vagy akár egy újság, akkor – az érintett érdekeire hivatkozva – egy törvénymódosítással bármikor átveheti felette az irányítást – fogalmazott.

– Továbbra is abban vagyunk érdekeltek, hogy a kormánnyal egyeztetve a takarékszövetkezeti rendszer érdekeit ténylegesen szolgáló törvény jöjjön létre. Alapvetően két dolgot szeretnénk. A szövetkezeti hitelintézetek tarthassák meg összességében többségi tulajdonukat és így az irányítást a Takarékbankban. A létrejött új integrációs szervezet vezetésébe pedig ne az állam, hanem a takarékok delegálhassák a vezetőséget – tette hozzá.

Mint arról beszámoltunk: a takarékoknak a múlt héten közgyűlést kellett tartaniuk, melyen a hitelintézetek tulajdonosainak hozzá kellett járulniuk a szövetkezetek központi bankja, a Takarékbank tulajdonosi struktúrájának átalakításához. A héten a takarékoknak nyilatkozniuk kell arról, hogy átveszik a Takarékbank új típusú részvényét, és ezzel együtt lemondanak korábbi tulajdonukról a bankban. A jelenlegi részvényeket először letétbe kell helyezniük, majd később azt az állami Magyar Fejlesztési Bank (MFB), vagy a pénzintézet valamelyik leánycége megvásárolja. Utóbbi lehet akár a közvetve, a Regionális Fejlesztési Holding Zrt.-n keresztül az MFB-hez tartozó, a szövetkezeti rendszer átalakítását levezénylő kormánybiztos, Vojnits Tamás által vezetett Első Hazai Pénzügyi Szolgáltatásfejlesztési (EHPSZ) Kft. is. (Vojnits Tamás 2012. decemberi kinevezéséig az FHB Bank igazgatóságának tagja volt.)

A Hvg.hu a napokban számolt be arról, hogy az EHPSZ egy részvénycsereügylet révén tulajdonossá vált a Takarékbankban. (Ezt megerősítették lapunk takarékszövetkezeti forrásai is.) Az ügyletet még júniusban kezdeményezte az MFB, a Takarékbank felügyelőbizottsága azonban akkor nem támogatta. Pár napra rá a kormány benyújtotta a parlamentnek a szövetkezeti szektor átalakításáról szóló törvényt, a Takarékbank pedig most hozzájárult ahhoz, hogy az EHPSZ tulajdont szerezzen. A hivatalos indoklás szerint erre azért volt szükség, hogy Vojnits Tamás részt vehessen a Takarékbank közgyűlésein.

Az EHPSZ beszállása azért érdekes, mert a cégre nem vonatkoznak azok a szigorú előírások, amelyek a takarékokat kötik, így ha később az állam ezzel a céggel együtt értékesítené a Takarékbankban lévő részvényeit, akkor a leendő befektető nemcsak a bank, hanem közvetve a teljes szövetkezeti szektor felett irányítást szerez.

Ahogy egyik forrásunk fogalmazott: innentől bárki bekerülhet a Takarékbankba, aki az állam számára megfelelő befektető. Márpedig az állam – a törvényben is – deklaráltan csak addig kívánja tulajdonosi pozícióját megtartani, amíg az általa elindított folyamatokat visszafordíthatatlannak nem látja.