A minisztérium előterjesztése a devizahitel-szerződések utólagos módosítását, „megtámadását” célozza. A hivatkozott idézet (a Ptk. 124. paragrafusa szól erről) azt jelenti, hogy a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek jogviszonyában a szerződéskötést követően olyan körülmény, változás áll be, amely folytán a szerződés valamelyik fél lényeges, jogos érdekét sérti. Különösen, ha az egyik fél emiatt, önhibáján kívül, nem tudja teljesíteni a megállapodás rá vonatkozó részét – tette hozzá kormányzati hírmagyarázónk. Ilyen változás lehet például a forint jelentős gyengülése a svájci frankhoz képest.

Navracsics Tibor kedd este, a Hír TV Magyarország élőben című műsorában nyilatkozott a kormányzati tervekről. A miniszterelnök-helyettes azt mondta: a szerződésmódosítás abban az esetben vetődhet fel, ha a szerződéskötéskor fennállt körülmények idővel alapvetően megváltoznak, és így ebből adódóan az ügyfélnek nem róható fel, hogy lehetetlenné válik a fizetés. A devizahitelek feltételeit általános érvénnyel módosítanák. Az új szabályozás a régi, még élő szerződésekre is vonatkozna.

Az igazságügyi tárca azt vizsgálja: van-e lehetőség egy törvénymódosítással a szerződéseket úgy korrigálni, hogy a hitel felvétele óta az árfolyamban bekövetkezett változás ne vagy csak részben terhelje az adóst. Kérdés, hogy akkor ki fizesse meg ezt a költséget. – Mivel a kölcsön tőkerésze és a kamat nem változott, a harmadik elemre kell koncentrálni, arra, hogy az árfolyamváltozás drasztikus volt, a hitelesek rovására – mondta kormányzati forrásunk, és azt valószínűsítette, hogy megosztják a hitelösszeg árfolyamváltozásból fakadó különbözetét. Már csak azért is, mert az ügyfelek számos esetben a tőkét és a kamatot is megfizették már a banknak – legalábbis ha az eredeti árfolyammal kalkulálunk.

Az egyik elképzelés szerint a különbözet harmadát kellene az adósnak megfizetnie, a többit az állam és a bankok állnák, hogy milyen arányban, azt még nem tudta forrásunk megmondani. Ehhez szerinte a bankokkal újabb egyeztetésre lenne szükség. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tegnap egy sajtótájékoztatón a tervezett kormányzati lépésekkel kapcsolatban, kérdésre válaszolva elmondta, hogy a Magyar Bankszövetséggel folyamatos az egyeztetés, és a tárgyalások érintik a devizaalapú jelzáloghitellel rendelkezők körét is, melyet továbbra sem kívánnak kiszélesíteni az autó- vagy áruhitelekkel.

Arra, hogy törvénymódosítással próbálják megtámadhatóvá tenni a kölcsönszerződéseket, van precedens, Horvátországban – mondta egy másik forrásunk, emlékeztetve: a zágrábi bíróság nem jogerős döntése szerint az ügyfeleknek a felvételkor érvényes árfolyamon kell törleszteniük frankhitelüket. Ha jogerős döntés születik, és az is a hitelfelvevőknek kedvez, akkor a horvát frankhitelesek egyéni eljárásban követelhetik bankjuktól a túlfizetés kompenzálását.

Ha a kormány a horvát példát venné alapul (erről persze még nincs döntés), az Equilor számításai szerint a frankhiteleket jellemzően 145–165, míg az euróalapú kölcsönöket 230–260 forintos árfolyamon kellene elszámolni. Ez sok százmilliárd forintos veszteséget okozna a bankoknak, az OTP-nek például körülbelül 250 milliárd forintos mínuszt. Mivel az OTP részesedése a devizaalapú jelzáloghitelekből húsz százalék körül van, a teljes bankszektor esetében ez 1200-1300 milliárd forintos veszteséget tenne ki. Amennyiben ezt megosztják a szereplők között, és a bankok terhe ennek a harmada lesz, az a végtörlesztéshez hasonló mértékű érvágást jelentene a pénzintézeteknek – azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a végtörlesztés esetében a bankok veszteségének harmadát végül átvállalta az állam.