A lakosságienergia-kereskedelem veszteséges ugyan, de mivel a vételi és eladási árat is az állam határozza meg, ez a veszteségszint januárral nem változott. Vagyis az árcsökkentés terhével az állam elsősorban a különböző szolgáltatók vezetéküzemeltető leányvállalatait sújtotta.

Tovább árnyalja a képet, hogy a Regionális Energiagazdálkodási Kutatóközpont tanulmánya szerint az áramcégek részesültek a nem lakossági fogyasztók megemelt tarifáinak hasznából is, tehát a tehernövekedés leginkább a gázcégeknél mutatható ki. Ráadásul a központi hálózat működtetőire – ez az áramszektorban az MVM-tulajdonú Mavir, a gázszektorban pedig a Mol-tulajdonú FGSZ – elemzők szerint szintén többletterheket rótt a januári árcsökkentés. A távhőszektorban pedig egyáltalán nem nőtt a szolgáltatók terhelése, tekintve, hogy a MEKH kezel egy több tízmilliárd forint mértékű, feneketlennek tűnő „varázskalapot”. Ez az áramfogyasztók befizetéseiből áll össze, és ebből eddig valamennyi – jellemzően önkormányzati tulajdonú – távhőcégnek kifizették a lakossági árcsökkentéstől várható veszteségeit.

Az ugyanakkor tény, hogy az energiaszolgáltatók (noha létezik más tevékenységük is, például a nem lakossági fogyasztók üzleti alapú kiszolgálása) egyre rosszabb összesített eredményeket mutatnak fel. Ez különösen a gázszektorra igaz: az olasz ENI tulajdonában álló Tigáz, amely eddig is rendre veszteségesen működött, tavaly brutális, 17 milliárdos üzemi és 76 milliárdos adózás előtti veszteséget mutatott fel (a kettő közötti különbség elsősorban készletátértékelésből fakad). A francia hátterű GDF Suez több mint egymilliárdos veszteséggel zárt. Az áram- és gáztevékenységét egy céggel végző német hátterű E.ON 15,5 milliárdot bukott. Hétmilliárdos nyereséget egyedül a fővárosi önkormányzat többségi tulajdonában álló Főgáz mutatott fel.

Az áramtársaságoknál nem ilyen rossz a helyzet, tavaly a francia hátterű EDF Démász tevékenysége 12 milliárdot hozott a konyhára, a német RWE-EnBW irányította Elműnél nyolcmilliárd, az Émásznál pedig négymilliárd plusszal zártak.

Pénzért nem kell, ingyen nem adják

Különböző megfogalmazásokban mondják el kormányzati képviselők, hogy a rezsicsökkentésnek mennyiben célja rávenni az energiacégek külföldi tulajdonosait arra, hogy egyszerűen ingyen adják vissza hazai társaságaikat. A nyilvánvaló látszatot konkrétan senki nem kívánja így megerősíteni, de általában úgy fogalmaznak, ha ilyen felajánlás érkezik, nem is ugranak el előle. A külföldi tulajdonosok sokszor valóban szabadulnának már magyarországi részesedéseiktől, de ingyen egyelőre nem adnák. (Ez akár még büntetőjogi következményekkel is járhatna ugyanis a cégvezetőkre nézve.) Értékesítésről szóló tárgyalások ismereteink szerint majd mindegyik honi energiacsoport kapcsán zajlottak már a magyar kabinettel.

Az egyik fél által sem megerősített, ám leginkább konkrétnak tűnő megbeszélést az ENI folytathatja a magyar kormánnyal, amely – a hírek szerint – a Tigáz vezetéküzemeltető leányvállalatától szabadulna meg. Tavaly ez a társaság is hetvenmilliárdos mínuszt ért el, igaz, szintén jórészt a készletátértékelés miatt. Ugyanakkor a Tigáz-csoport tőkehelyzete mindezek nyomán mára oly mértékben lesüllyedt, hogy az már ellentétes a számviteli szabályokkal. Noha a cégnél azt mondták, a helyzetet tőkecsökkentéssel megoldják, nem kizárt, hogy ez is a hálózati társaság eladására készteti az ENI-t. A lakossági kereskedőtől állítólag azért nem szabadulnának szívesen, mert az ENI római központja továbbra is az ügyfélszámnövelést tartja szem előtt, ügyfelei pedig a kereskedőnek vannak. Hasonló eladási kísérletekről szóló híreszteléseket hallottunk a GDF Suez és az EDF Démász háza tájáról is, de félhivatalos forrásaink ezeket cáfolták. (M. I.)