Látszólag ugyan minden rendben van, a kormánypárti sajtó ma bizonnyal arról számol be, hogy a tanács szerint tartható a tervezett hiány, és megteremtődtek a növekedés feltételei. Valójában azonban a véleményben és annak indoklásában is van jó néhány kellemetlenkedő megjegyzés (a szakmai hitelességnek szóló mondat), miközben a testület tegnap még egy olyan szemináriumot is szervezett, amely néhány elemében lázadásnak is beillett volna.

Utóbbira nem is hívták meg nagyon a sajtót, így a számvevőszék munkatársainak tudósításaira, illetve a konferenciát követő sajtótájékoztatón elhangzottakra hagyatkozva állíthatjuk csupán, az, amit Dale A. Martin, a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke, a hazai Siemens-leányvállalat főnöke mondott, minden volt, csak nem a kormányzati politika dicsőítése.

A hivatalos beszámoló szerint például a kamarai elnök azt hangsúlyozta, hogy nagy felelőssége van a költségvetési politikának a beruházások alakulásában, amelynek visszaesése „Magyarország egyik fő kihívása”. Ezenkívül még beszélt arról, hogy nem lehet és nem is helyes „jó” és „rossz” befektetőket megkülönböztetni”, és kiemelte, hogy „nemcsak az adókulcsok vagy a támogatások mértéke gondolkoztatja el a beruházási döntéshozókat, hanem az ezzel kapcsolatos tényezők bizonytalansága is”.

Fordítunk: a beruházások – és ezzel a növekedési esélyek – azért zuhannak, mert a kormány agyonterheli a cégeket ágazati adókkal, és ráadásul nyakra-főre változtatja ezeket, ahogy a bevételi helyzet megkívánja.

De ott volt a szemináriumon – és a sajtótájékoztatón is – Szűcs Tamás, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője, aki pusztán arról ejtett néhány keresetlen szót, milyen jó az, ha a kormány megfogadja az Európai Bizottság ajánlásait, és együtt dolgozik, közösen a fenntartható növekedés érdekében a testülettel ezek megvalósításán. Ezenkívül még példákat is hozott, hogy mely szomszédaink cselekednek így, s megemlítette, hogy a német kormány külön is figyeli a többi tagországot, hogy megfogadja a tanácsokat.

Magyarázatul: a magyar kormány hallani sem akar a javaslatok többségének megvalósításáról, így például a különadók eltörléséről vagy az árszabályozások eltörléséről, de még a Költségvetési Tanács hatáskörének és lehetőségeinek kibővítését (egy hivatal létrehozását) sem akaródzik napirendre tűznie.

Ez utóbbi javaslatról egyébként Kovács Árpád azt mondta, hogy igyekeznek a feladataiknak a jelen körülmények között, a jegybanki és a számvevőszéki tudás mellett a külső szakértői ismereteket is felhasználni – vagyis ugyan nincs elemzési központjuk, de próbálkoznak majd független becsléseket is kiadni. Más kérdés: más se hiányzik a kormánynak, a testület most sem igazán bánt velük kesztyűs kézzel, de legalább egyhangúlag fogadták el a most kiadott véleményt.

E szerint valóban tartható a hiány, ha a kormány zárolja a 400 milliárdos Országvédelmi Alapot, és ha a növekedéssel meg a kamatokkal se lesz baj – különben újabb kiigazító lépésekre lehet szükség.

Kovács Árpád mindkét Varga-csomagot – a 90 milliárd forint zárolásáról és az adóemelésekről szólót is – szükségesnek nevezte ahhoz, hogy tartani lehessen a hiánycélt, a Költségvetési Tanács szerint ugyanis ezek a megszorítások nem egy későbbi osztogatás fedezetét jelentik, hanem a kieső bevételeket pótolják. A testület szerint ugyanis „a bevételek jelentős részénél elmaradások keletkeztek”, amit részben indokol a kisebb növekedés és nagyobb infláció párosa, másrészt viszont a „túlzott kormányzati becslésekkel” van összefüggésben.

A testület féléves jelentése egyébként hivatalosan is azért készül, hogy megállapítsák: teljesíti-e azt az alkotmányba belefogalmazott követelményt az ország, hogy csökkentse az államadósságot az év végére (ha úgy találnák, nem, intézkedni is kéne). A hivatalos vélemény összegzése szerint persze, hogy teljesítjük. Ám azért csak ott van a sorok között az is, hogy nehézkesen – az alacsonyabb növekedés és infláció párosa miatt ugyanis kisebb lehet a nominális GDP, így a bruttó adósságot jobban kell leszorítani az elvárás teljesítéséhez.

Ehhez – írja a Költségvetési Tanács – hozzájárulhat a „Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap eszközeinek felhasználása is”, vagyis lehet, hogy el kell adni a most az államnál lévő részvényekből, hogy hozni lehessen a számokat.