Az IMF bezárja irodáját
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) honlapján publikált levelében Matolcsy kitér arra, hogy a 2008-ban indult világgazdasági válság, amelynek jeleit az akkori magyar kormány nem értékelte megfelelően, súlyosan érintette a magyar gazdaságot, és Magyarország kénytelen volt az IMF-hez fordulni segítségért. A 2010-ben hivatalba lépett új kormány strukturális reformjaival és konszolidációs intézkedéseivel tartósan három százalék alá szorította az államháztartás hiányát, csökkentette az államadósságot, valamint előtörlesztéssel az IMF-hitel nagy részét már visszafizette – írta az elnök.
Mindennek köszönhetően 2013 elején befejeződött az IMF úgynevezett Post-Program Monitoring-eljárása, valamint Magyarország tartozása az IMF-kvóta 200 százaléka alá csökken, ezért nem indokolt az IMF budapesti irodájának további fenntartása – írja levelében Matolcsy. Christine Lagarde megkapta Matolcsy György levelét, és a valutaalap nem keres utódot budapesti irodájának élére, miután az idén augusztus végén lejár a jelenlegi vezető, Irina Ivascsenko mandátuma – derült ki az IMF közleményéből. A szervezet az országok hatóságainak meghívására van jelen a tagországban. A valutaalap a rendszeres kétoldalú konzultációk keretében folytatni szeretné az együttműködést Magyarországgal, ugyanúgy, mint a többi tagállammal.
Az IMF 2009-ben nyitotta meg újra a képviseleti irodát, amelyet bő tíz évvel azelőtt zártak be azt követően, hogy 1998-ban Magyarország – ahogy akkor hitték – végleg visszafizette a valutaalappal szemben fennáló tartozásait. A képviseleti irodák feladata, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjék a hitelezett országok gazdaságpolitikáját, információkkal lássák el a szervezetet arról, miként halad a közös programok megvalósítása. Az iroda természetesen tanácsadó szerepet is betölt, részben javaslatokat tesz egyes gazdaságpolitikai problémák megoldására.
Hazánk 1982-ben lépett – a szocialista országok között elsőként – az IMF tagjai közé. Ez az akkorra tetemessé növekvő adósság finanszírozását szolgálta, ám a csatlakozással vállalt feltételek teljesítése (többek közt a kettős bankrendszer, az új cégjogi szabályozás bevezetése vagy új adórendszer elfogadása) jelentette a szocialista tervgazdaság valódi leépítését, és teremtette meg a rendszerváltás gazdasági alapjait. A valutaalap tulajdonképpen a kilencvenes évek elejéig végig finanszírozta a magyar gazdaságot, 1994-ben közel egymilliárd dollárra rúgott az IMF-fel szembeni tartozás, amelyet ezt követően fokozatosan fizetett viszsza – egészen 1998-ig – az ország.
A Horn-kabinet ugyan 1995-ben kötött még egy készenlétihitel-megállapodást a szervezettel (ma ezt biztonsági hálónak mondanánk), ám a rendelkezésre álló keretből akkor már nem hívtak le egyetlen fillért sem. A szervezetet 2008 őszén hívta vissza a Gyurcsány-kabinet. Öt évvel ezelőtt a gazdasági világválság hirtelen csapott le az egyébként sem túl stabil lábakon álló magyar gazdaságra: 2008 őszén befagyott az állampapírpiac, sem a magyar állam, sem a bankok nem jutottak külföldi forráshoz. A helyzet megoldására október 10-én válságtanácskozást hívtak össze a Pénzügyminisztérium József nádor téri épületébe, a megbeszélésen Simor András jegybankelnök, Veres János pénzügyminiszter mellett részt vett Bajnai Gordon gazdasági miniszter és Gyurcsány Ferenc kormányfő is. A beszámolók szerint már aznap este felvették a kapcsolatot az IMF képviselőivel, november közepén pedig az ország már le is hívhatta az első részletet.
Az IMF pénzének egy része leginkább biztonsági hálóként szolgált: a túl alacsonyra húzott jegybanki tartalékba vándorolt ötmilliárd euró, a többi azonban a hiányt finanszírozta (vagyis feléltük, köszönhetően olcsóságának). Az IMF összesen 12,5 milliárd eurós keretet adott, amelyből összesen 8,8 milliárdot hívott le az ország négy (egyre csökkenő) részletben. Az IMF-hitelt két év türelmi idő után két év alatt, nyolc egyenlő részletben kell visszafizetni, az Államadósság Kezelő Központ kimutatása szerint tavaly év elején összesen 7,3 milliárd euróval tartozott az ország a valutaalapnak. Az IMF-nek negyedévről negyedévre közel 800 millió eurót kell perkálni: az év végére így automatikusan is 313 millió euróra apad a valutaalappal szembeni tartozás. Ennek nagyobb részét 2014 első negyedévében kellene kifizetni (299 milliót), majd az utána következő két negyedévben már csak 7-7 milliót – vagyis 2014-ben mindenképpen törlesztenénk a teljes adósságot.
