Völner Pál szavaiból csupán annyi derült ki: ami a 3,5 tonnánál nagyobb tehergépkocsikat üzemeltető vállalkozókkal megesett, a személyautóval közlekedőket elkerüli, a kormány őket „soha” nem kényszeríti bele a kilométer alapon számlázó elektronikus útdíjrendszerbe. A használatarányos díjszedés kiterjesztéséről szólva úgy fogalmazott, „ha van rá igény, a jövőben az önkéntes csatlakozás lehetőségéről is lehet tárgyalni”. Az NFM, lapunk értesülése szerint, a rázúduló érdeklődés nyomán kénytelen volt közleményben tisztázni: a személygépkocsik üzemben tartói a kamionok elektronikus útdíjainak bevezetése után is az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt. átalánydíjas, e-matricás rendszerben válthatják meg úthasználati jogosultságukat.

Mint írták: a „használatarányos díjfizetés esetleges kiterjesztésére nincs kormányzati szándék vagy terv, ilyen döntésnek még csak az előkészületei sem zajlanak”. Igaz, nem tagadták, a személygépkocsik kilométeralapon számolt útdíjainak bevezetésére technikailag megvan a lehetőség. A HU-GO névre keresztelt új útdíjrendszer „elméletileg akár több járműkategóriát is képes lenne kezelni”. Tehát a 3,5 tonna alatti járművek felvétele a fizetésre kötelezettek csapatába nem megoldhatatlan. Ennek ellenére a minisztérium közlése szerint „a személygépkocsik után kötelező jelleggel semmiképpen nem kell majd használatarányos útdíjat fizetni”.

Mi több, az „önkéntes csatlakozás lehetőségét is akkor érdemes megvizsgálni, ha erre tömeges igény mutatkozna”. És bár az NFM-ben senki nem foglalkozik a használatarányos útdíjak kiterjesztésével, azt valahonnan mégis tudni vélik, hogy a „kisebb távolságokra utazó, eseti felhasználó autósoknak jobban megérheti a számukra drágább átalány helyett csak a díjköteles hálózaton megtett kilométerek után, kevesebbet” fizetni. Mi több, miközben a személyautók kilométer-alapú útdíjainak bevezetésére még előkészületeket sem tesz senki, a szakminisztérium megnyugtatásul leírta azt is: a HU-GO kiterjesztése „legfeljebb középtávon, a már működő e-matricás rendszer párhuzamos fenntartása mellett valósulhatna meg”.

Vagyis miközben jelenleg nincsenek az útdíjrendszer gyökeres átalakítására irányuló kormányzati törekvések, és a „személygépkocsik az útdíjat továbbra is a megszokott módon fizethetik”, néhány év múlva azért mégis megeshet, hogy a kilométerdíjakat 3,5 tonna alatt is bevezetik. És erre a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ (KKK) már évekkel ezelőtt ki is dolgozta a menetrendet. Igaz, akkor még az elektronikus útdíjrendszer 2012-es indulásával számoltak, de a szakértők úgy vélték: a személygépkocsik nettó útdíja 2009-es árakon számolva 2015-ben meghaladná a hét, 2018-ban a nyolc, 2021-ben a 12 forintot. Vagyis ha a forint elmúlt négyéves romlásával nem számolunk, a bruttó díjak rendre kilenc, 11 és 16 forintra rúgnának. Amiből mindenki kikalkulálhatja, mennyibe kerülne egy balatoni hétvége autóval.

A kilométerdíjak bevezetése természetesen az akkori tervek szerint is „önkéntes” lenne. A matricás rendszer fokozatos megszűnésével párhuzamosan mindenki maga dönthetné el, mikor tér át a használatarányos díjfizetésre. Ebben pedig alighanem nagy segítséget jelentene, hogy a különféle e-matricák egymás után tűnnének el az ÁAK kínálatából. Bizonyára puszta véletlen, hogy miközben a kormány egyáltalán nem foglalkozik az elektronikus útdíjrendszer kiterjesztésének gondolatával, a szakértők halállistájának első helyére sorolt négynapos matrica már meg is szűnt. Ezt – a már többéves alapozó anyagok szerint – a tíz napra érvényes heti címke eltüntetése követné, majd egy-két év elteltével, mondjuk 2017–2018-ban a havi vignetta is a történelem részévé válna. Az átalánydíjas rendszer 2019-ben, az éves matrica búcsúztatása nyomán szűnne meg. Addigra minden autós „önkéntesen” átállhatna a kilométerdíjak fizetésére.

Völner Pál