Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala két állásfoglalást adott ki a hazai végrehajtások, a végrehajtás rendszerének anomáliáival kapcsolatban, sürgetve a vonatkozó törvényeknek és rendeleteknek a való élethez igazítását. Vizsgálatai szerint ugyanis a hatályos jogszabályok, és az azok alapján kialakult, az ország egyes területein olykor jelentősen eltérő joggyakorlat súlyosan sérti a jogbiztonsághoz, a tisztességes eljáráshoz, a tulajdonhoz való jogot. Szabó Máté ombudsman – nem ennyire sarkosan, de tényszerűen –megállapította: a jelenlegi rendszer az adós és a végrehajtást kérő érdekeinél előbbre valónak tekinti a végrehajtó érdekeit.

Zár alá vétel

A végrehajtók szerint ők mindent a törvényekben előírtaknak megfelelően tesznek. Egy-egy eljárás általában az elrendeléstől számított egy éven belül zárul; ha egyik-másik el is húzódna, annak legfőbb oka a felek jogorvoslati kifogása. Számos esetben pedig az okoz gondot, hogy a jogalkotó nem hozta szinkronba a felszámolási és csődeljárás, valamint a végrehajtás szabályait, s ha egy ingóság vagy ingatlan mindegyikben érintett lehet, ők megoldhatatlan helyzet elé kerülnek.

Szabó ezt maga is így látja, ezért kérte a vonatkozó törvények összhangba hozását. Hogy kérésének lesz-e foganatja, nem tudni. Az ombudsman hivatala ugyanis a vizsgálata során számos illetékesnek vélt szervezetet megszólított a már hivatkozott kamarától olyan végrehajtást gyakran kérő szervezetekig, mint a bankok, az Elmű vagy a Tigáz, de például a közigazgatási tárca azzal tért ki a kérdései elől, hogy „a megkereséssel érintett jogszabályok felülvizsgálata folyamatban van, erre tekintettel a módosítások után kívánnak részletes választ adni”. Erről is csak telefonon tájékoztatták.

Akik válaszoltak, többnyire úgy vélték, a törvény a végrehajtók és nem az ügyfelek érdekeit szolgálja, hiszen éppen a végrehajtó az, aki a legkevésbé érdekelt a gyors végrehajtásban. Sőt, minél jobban elnyúlik az eljárás, az „őt megillető díj” annál magasabb lehet. Ráadásként a jogszabály értelmében sikeres végrehajtás esetén „behajtási jutalék” is megilleti, ami azért is érdekes, mert ezért a pénzért semmi mást nem kell tennie, mint végrehajtani a törvényben előírt kötelezettségeit.

Mindehhez képest csak hab a tortán, hogy a különböző jogalkalmazó szervezetektől kapott észrevételek és esettanulmányok alapján az ombudsman szerint gyakori, hogy az adósnak járó összeg egy részének behajtása után abból a végrehajtó a teljes összegre számított jutalékát vonja le, egy összegben. Ugyanakkor a mai gyakorlat szerint lényegében nem kérhető számon a végrehajtón, hogy megtett-e mindent a siker érdekében, vagy hogy a behajtott pénzt mikor, és miért akkor, miért nem korábban utalja át a végrehajtást kérőknek. Megtörténhet, hogy az adós által már átutalt pénz hetekig a végrehajtó letéti számláján kamatozik, a kamatokkal viszont a végrehajtónak nem kell elszámolnia; bár ők azt mondják, nem kamatozik olyan nagy összeget a letétbe tett pénz, többnyire a számlavezetés költségeit sem fedezi.

Szabó Máté szerint ez a gyakorlat elfogadhatatlan. A magas díjak és a végrehajtási eljárásban tapasztalható más anomáliák együttesen aláássák a végrehajtásba vetett bizalmat, hiszen a végrehajtást kérőnek előre kell fizetnie, a végrehajtó viszont – miután már pénzénél van – nem érdekelt az eljárás gyors befejezésében.

A bankszövetség is kikelt korábban az ellen, hogy egyes ingatlanokat a banki hitelbiztosítéki értékéhez képest is irreálisan alacsony áron értékesítenek az árverésekkor. Sok esetben az adósok árverésen értékesített ingatlanaira (még az ingóságokra is) úgy kell licitálniuk az érdeklődőknek, hogy előzetesen nem volt lehetőségük az eladásra kínált ingatlant vagy ingóságokat megtekinteni. Márpedig a reális vagy ahhoz közeli árat csak az adja meg az árverésre vitt vagyontárgyakért, aki ismeri azokat.

Nem véletlen, hogy a gyanúsan olcsón értékesített ingóságok és ingatlanok árverése után rendre felröppennek olyan szóbeszédek, hogy a vevőnek valószínűleg bennfentes információi lehettek. Vizsgálat, rendőrségi nyomozás azonban csak elvétve indul az ilyen esetekben, így az amúgy törvényesen és tisztességesen eljáró végrehajtókat is rendre körüllengi a bennfentes információkkal kereskedés és a korrupció gyanúja, ami pedig senkinek sem állhat az érdekében.