Ragadós a ciprusi példa
A 960 milliárd eurós költségvetés főösszegeiben már februárban megállapodtak a tagállamok. Ám mivel a költségvetés az unió történetében először kisebb, mint korábban, az EP vétózott, és feltételeket támasztott az egyezség elfogadásához. A megállapodás nagyobb rugalmasságot biztosít a költségvetési évek között, hiszen – ahogy Martin Schulz EP-elnök emlékeztetett – a mostani büdzsében is 55 milliárd euró ragadt benn a rugalmatlanság miatt, miközben az európai gazdaságnak szüksége lenne a pénzre. A parlament elérte, hogy a költségvetést időközben felülvizsgálja az Európai Bizottság, amennyiben az európai gazdaságban változás következik be.
Az EP azt is javasolja, hogy legyen inkább ötéves a költségvetési keret, ami így szinkronba kerülne az uniós intézmények mandátumának idejével. Ugyanakkor Schulz azt is jelezte, „reméli” meglesz a többség a parlamentben az egyezséghez, amelyről jövő héten szavazhatnak Strasbourgban. Az uniós állam- és kormányfők találkozója előtt szintén az éjjeli órákban egyeztek meg a pénzügyminiszterek a bankszanálási szabályok harmonizálásáról. Erre még rá kell bólintania az EP-nek, ami a várakozások szerint év végéig megtörténhet.
Az európai bankunió egyik alappillérét jelentő bankszanálási szabályok azért kellenek, hogy a lehető legnagyobb mértékben elkerüljék azt, hogy adófizetők pénzéből kelljen a hitelintézeteket kimenteni. 2008 óta 1600 milliárd euróval támogatták meg az európai adófizetők a csődközeli helyzetbe került pénzintézeteket. A megállapodás értelmében 2018-tól a bankok részvényesei és kötvénytulajdonosai állják elsősorban a veszteségeket, de – a ciprusi példa ragadós – a 100 ezer eurónál nagyobb bankbetéttel rendelkezők is részt vennének a bankok megmentésében (vagyis ők bukhatnák a pénzük egy részét).
A banki kötelezettségek minimum 8 százalékát magántőkéből vagy betétesi forrásból kellene állni, mielőtt a bankszanálási alapokhoz, adófizetői pénzhez lehetne nyúlni. A tagországoknak banki befizetéseken keresztül a fedezett (100 ezer euró alatti) betétek 0,8 százalékát jelentő szanálási alapot kell képezniük (ilyen eddig csak Németországban, Svédországban és Dániában van), amit tíz év alatt kell feltölteniük. A szanálási alap az adott bank kötelezettségeinek öt százalékáig avatkozhatna közbe. A tagállamoknak lesz némi mozgásterük arra, miként hárítják át a veszteségeket a befektetőkre a bankok portfólióinak megfelelően.
Az euróövezet pénzügyminiszterei a múlt héten arról is megállapodtak, hogy legfeljebb 60 milliárd euró összegben igénybe lehet majd venni a mentőalap forrásait a valutaövezeti bankok újratőkésítéséhez. A pénzügyérek most abban egyeztek meg, hogy a közös alaphoz csak akkor lehet hozzányúlni, ha betétesek pénzét kell megvédeni, és az adott kormánynak nincs már pénze. A bankunió felé a következő lépést az egységes bankszanálási hatóság jelenti majd, ami talán még komolyabb politikai ellentéteket rejt magában, mint a szanálási szabályok kidolgozása. Az EU-csúcs fő témája eközben az ifjúsági munkanélküliség lesz. Andor László foglalkoztatáspolitikában illetékes EU-biztos csütörtökön újságíróknak elmondta: a 25 év alattiak az európai munkanélküliek egyötödét teszik ki.
A hatmilliárd eurós programból, mely a következő hétéves büdzsében a fiatalok munkanélküliségén kíván enyhíteni, Magyarországon négy régió részesül (ahol 25 százalék fölötti a fiatal munkanélküliek aránya), és várhatóan 40 millió euróra számíthat. Októberre kell kidolgozni az ifjúsági garancia nevű programot tagállami szinten, amely garantálná, hogy a munkanélkülivé vált fiatal 4 hónapon belül minőségi ajánlatot kapjon továbbtanulásra, munkahelyre vagy gyakornoki posztra. Andor László ugyanakkor figyelmeztetett, az európai helyzet továbbra sem rózsás, mert a tavalyi nagy nekilendülés ellenére hiányzik a következetesség, és továbbra is szükség lenne arra, hogy az eurózóna a problémáit, a súlyos polarizációt rendszerszinten kezelje, s „ne tűzoltás legyen”. – A kilátások nem túl jók – mondta,emlékeztetve, hogy a monetáris unió szerkezeti reformjának átbeszélése októberre (a német választások utánra) csúszott.
Maradhat a telekomadó
Nem ellentétes az elektronikus hírközlési szolgáltatókra Franciaországban kivetett különadó az „engedélyezési” irányelvvel – döntött a luxembourgi Európai Bíróság. Az ítélet iránymutató a magyar telekomadóval és telefonadóval kapcsolatban, hiszen az Európai Bizottság ugyanerre az irányelvre hivatkozva indított kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben. A bizottság a franciákkal szemben azért indított eljárást, mert szerinte az ott kivetett különadó ellentétes az uniós joggal, hiszen az olyan igazgatási díjat képez, melyet a szolgáltató tevékenységéhez vagy forgalmához kapcsolódó tényezők alapján, és nem a felhatalmazási rendszer tényleges költségei függvényében vetnek ki.
A bizottság úgy vélte, hogy ez az adó – ellentétben az irányelvvel – nem a nemzeti szabályozó hatóság tevékenységeinek finanszírozására szolgál. A bíróság szerint azonban a francia adó nem igazgatási díj (hiszen nem a frekvenciakiutalásokhoz, hanem a szolgáltatók forgalmához kötött), és így nem tartozik az említett irányelv hatálya alá sem, ezért elutasította a bizottság keresetét. Ez a magyar kormánynak is jó hír: a hazai telekomadót is a forgalom után szedik, és nem a frekvenciák használatához kötött díjként, így az állam – ahogy ezt nálunk is teszi – használhatja az így megszerzett pénzt a költségvetési egyenleg javítására.
