Amerika lép, Európa botladozik
Ha a Fed visszavonul a laza monetáris politikából, akkor a sérülékeny eurózóna központi bankja (EKB) inkább további lazításra kényszerülhet az amerikai hatásra a periférián megugró állampapírhozamok miatt. Friss adatokban bővelkedett a hét az Egyesült Államokban, ám a legfontosabbnak mind közül a nemzeti össztermék (GDP) alakulásának felülvizsgálata bizonyult szerdán, amikor kiderült, hogy az első három hónapban éves szinten az amerikai gazdaság nem 2,4, csupán 1,8 százalékkal bővült a lanyha lakossági fogyasztás miatt.
Ebből viszont a piacon arra a következtetésre jutottak, hogy a Fed talán mégsem fogja vissza a havi 85 milliárd dolláros értékpapír-vásárlási, likviditásbővítő programját. Ám csütörtökön kiderült, hogy májusban megjött a háztartások vásárlási kedve, miközben a munkanélküli-segélyért folyamodók száma is nagyjából a prognosztizált mértékben csökkent. A tartós cikkek rendelésállománya a reméltnél is jobban alakult a múlt hónapban, s az új lakások értékesítése szintén kedvező.
Vagyis az amerikai gazdaság növekedik, de visszafogott ütemben. A kérdés pedig, hogy meddig támogathatja a jegybank a gazdaságot, továbbra is kérdés. A múlt héten Ben Bernanke arról beszélt, hogy az év vége felé meg lehet kezdeni a pénzteremtő program szűkítését, majd a jövő év közepén akár le lehet zárni, ha az adatok ezt megengedik. A nyilatkozat nagy vihart okozott a tőzsdéken és az állampapírpiacokon.
Az amerikai tízéves papírok hozama is megemelkedett, ám e nyilatkozatnak a legfőbb kárvallottjai a feltörekvő országok, ahonnan kezdenek visszavonulni a pénzbőséget kihasználni akaró, de túlzott kockázatokat vállaló befektetők. S kárvallott az eurózóna is, amely eleve recessziótól szenved, de egyben az amerikai jegybank által keltett piaci mozgások áldozata is. A spanyol és az olasz államkötvényhozamok ismét kapaszkodnak felfelé, igaz, a német hozammal együtt, így azért a különbség nem növekszik. Ám ezzel együtt a római kormány régóta nem kényszerült olyan magas hozamot kínálni, mint a tízéves kötvények csütörtöki aukcióján. S egyértelmű, hogy a hozamok felfelé araszolása szigorítja a kamatfeltételeket, amire semmi szükség sincsen, így nagy nyomás nehezedhet újra az Európai Központi Bankra, hogy könnyítsen a politikáján.
A minap azt mondta Mario Draghi, az EKB elnöke, hogy az intézmény nem hagy fel a támogató politikával, s nyitott minden új elképzelésre. A piacok megnyugtatását szolgálta William Dudley, a New York-i Fed-tag bankelnöke, aki csütörtökön már sejteni engedte, ha a gazdaság nem hozza a várt teljesítményt, akkor a programot meghosszabbíthatják.
A dallasi tagbank elnöke, Richard Fisher viszont Londonban azt fejtegette, hogy a helyzet most hasonló ahhoz, mint amikor 1992-ben Soros György és más befektetők támadást intéztek az angol font ellen. Csakhogy a Fedet a piac nem tudja falhoz állítani, s lebeszélni a program fokozatos szűkítéséről, hiszen a jegybank nem folytathatja ezt a politikát a végtelenségig. Vaddisznók módjára viselkednek a mai pénzemberek – mondta Fisher. – Ha gyengeséget, rossz szagot észlelnek, rögtön odagyűlnek.
A jegybanki beavatkozás korlátait elemezte a minap a bázeli Nemzetközi Elszámolások Bankja (BIS), a jegybankok jegybankja is, amely szerint a növekedés akadozásának nem monetáris politikai, hanem más okai vannak. Az adósságok és deficitek mérséklése, valamint a strukturális reform a megoldás. Közgazdászkörökben ez a nézet nagy vitát váltott ki, hiszen sok szakértő szerint éppen a megszorítás miatt nincs növekedés.
De az adatokból arra a következtetésre is lehet jutni, mint jutott Robert Samuelson a The Washington Postban, hogy a rendkívül alacsony kamatok teremtette olcsó pénz sem hozott nagy áttörést: az amerikai fellendülés üteme mindössze évi kétszázalékos, a fele az 1960 utáni felívelési periódusoknak. Az ok: a mostani válságban mindenki óvatosabb lett. A demográfiai változások, az egészségügyi és a nyugdíjrendszert övező bizonytalanságok nem ösztönzik a fogyasztást. S a kilencvenes évek növekedési forrása, a technológiai fejlődés is akadozik. A Fed mutatta ki, hogy a termelékenység 1995 és 2004 között évente 3,1 százalékkal javult, s ennek felét az információs technológia adta. Ám 2004 és 2012 között az éves ütem 1,6 százalékra esett, s az említett szektor már csak harmaddal járult ehhez hozzá.
