Nagy a jövés-menés az energetikában
Tavaly augusztusban közös megegyezéssel távozott. Mostanáig az egyik Mol-leányvállalatnál tevékenykedett. Tavaly júliusban helyét az MVM-ben a pénzügyi végzettségű, korábban az OTP-csoportnál, majd érkezése előtt az állami Magyar Fejlesztési Banknál tevékenykedő Nagy Csaba vette át. Ő ez év májusában távozott posztjáról, ám továbbra is megmaradt tanácsadónak.
Forrásaink egybehangzó véleménye szerint a mozgások mögött jelentős szerepet játszhatnak az E.ON-gáz cégek átvételét megelőző feszültségek. Azt a határozott kormányfői szándékot, hogy az MVM vásárolja meg az E.ON-társaságokat, a jelek szerint az állami energiacég az elmúlt években meglehetősen lassan tette magáévá. Egyesek szerint Kóbor György kilépésében szerepet játszhatott a vásárlás elmaradása, míg Nagy Csabáéban a késlekedése. A Fidesz-hátországot állítólag megosztotta Nagy Csaba távozása. Mások viszont Kóbor György elmúlt hónapjait csupán kitérőként értelmezik. Forrásaink mindkettejüket kitűnő szakemberként jellemzik, ráadásul jó kormányzati kapcsolataik is vannak.
Az MVM-et a kormányváltás óta Baji Csaba irányítja, néhány hónapig vezérigazgatóként, majd Faragó Csaba elnök távozása óta e posztot is betölti. „Alatta” igen nagy a cserélődés. Május óta a törzskari vezérigazgató széke is üres, igaz, az onnan távozó Bánfi László továbbra is maradt az általa eddig is ellátott jogi igazgatói poszton. Egyes forrásaink szerint a kormánypárt ezt a tisztséget szemelhette ki a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) elnöki posztjáról állítólag július 1-jével távozó Horváth Péter számára.
Legalábbis a Magyar Nemzetnek Dorkota Lajos Fidesz-képviselő, egyben a Fejér Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja megerősítette, hogy elfogadta a miniszterelnök felkérését a MEKH hét évre szóló elnöki mandátumának betöltésére. Lapunk tegnapi megkereséseire nem rea gált sem Dorkota Lajos, sem Horváth Péter.
A jogi végzettségű, egykoron a Dunaferrnél dolgozó, németül társalgási szinten beszélő, 54 éves Dorkota Lajos eddig leginkább megyei ügyek kapcsán, különösen a Dunaferr dolgában vétette észre magát. Áprilisban, amikor először röppent fel a neve a MEKH-elnöki pozícióra, még elértük, de csak azt közölte, ilyen felvetést korábban nem hallott, és akkor még hivatalos felkérést sem kapott; ha ilyen történne, elgondolkozna a lehetőségen – mondta akkor.
A moszkvai Gubkin egyetemen végzett Horváth Péter az első Orbán-kormány idején a Fidesz gazdasági hátországának egyik központjaként számon tartott Szolnokon a párt helyi szervezetét vezette. Az elmúlt évtizedben a Molnál tevékenykedett bányászati szakmai posztokon. A kormányváltást követően lépett az előző kabinet által kinevezett Matos Zoltán helyére a MEKH-előd Magyar Energia Hivatal (MEH) élén.
Matos a többiekhez hasonlóan a Molnál helyezkedett el. Horváth a hat évre szóló mandátumából három évet töltött ki. Megfigyelők szerint ez idő alatt a Fidesz-szándékok maradéktalan érvényesítésébe némi szakmaiságot is igyekezett belecsempészni. Ritka nyilvános szereplései során főleg az energiatakarékosság mellett tett hitet. Az állítólagos váltásnak ugyanakkor parázs törvényhozási munka ágyazott meg. Megfigyelők szerint a T. Ház a vonatkozó törvényeket a váltáshoz igazította. Egyes források szerint a Fidesz azért írta át a választási törvényt, hogy Dorkota Lajos megüresedő képviselői helye miatt ne kelljen választókörzetében új időközi választást tartani. A hivatalos magyarázat szerint a módosítás oka a választások közelsége.
Úgyszintén nem felelhetett meg a Horváth Péterrel kapcsolatos elképzeléseknek a MEH-et MEKH-é alakító, alig három hónapja elfogadott, az elnök munkaköréről szokatlan részletességgel rendelkező törvény. Ez egyebek között kimondja, hogy a hivatal elnöke munkaviszonyának megszűntét követő egy éven belül nem helyezkedhet el a hivatal döntései által érintett társaságnál. Fónagy János, a szaktárca parlamenti államtitkára, Bencsik János, az energetikai albizottság elnöke, valamint Rogán Antal, a gazdasági bizottság vezetője azonban a tilalom alól – parlamenti indítványuk szerint – kivenné az állami vállalatokat, mondván: „Így a szakterület átfogó ismeretével, nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek lennének elzárva attól, hogy ezt a tudást állami cégnél hasznosítsák.”
