Acélos beruházás Dunaújvárosban
A szakszervezetek attól tartottak, ha az egyes kohó felújítása belátható időn belül nem történik meg, akkor a közeli jövőben a folyékony fázis leáll, s ezzel az acélgyártás is megszűnik Dunaújvárosban, s csak a készáru-gyártás marad. A vezérigazgató kiemelte: ezzel együtt a Dunaferr folytatja a hengerművekben megkezdett modernizációt is. Emlékeztetett: nehéz időket él az acélipar, de a Dunaferrnek meg kell őriznie piaci pozícióit és helyét a korszerű acélipari gyártók között. A sikerhez magas termelékenység, kiváló minőségű termékek és elégedett ügyfelek kellenek – tette hozzá.
Mezőközy András, a társaság szóvivője elmondta: a műszaki paraméterek egyeztetését hamarosan elkezdik, majd ezt követően állítják össze a beruházás költségvetését. A kivitelezés összköltsége nagyságrendileg 3-4 milliárd forintra tehető, és várhatóan év végére fejeződik be. A kettes számú kohóval kapcsolatban közölte: a tulajdonosok egyelőre az egyes nagyolvasztó újjáépítésére koncentrálnak, a másikkal csak az átadást követően foglalkoznak.
Balogh Béla, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke történelmi pillanatnak nevezte a bejelentést, amelyre hónapok óta vártak a cég dolgozói. Reményét fejezte ki, hogy ezzel a lépéssel Dunaújváros nem jut Ózd és Miskolc sorsára. Mucsi Zoltán, a Dunaferr Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke szerint az elmúlt egy évben az érdekvédelmi szervezetek – a cégvezetéssel együtt – a fő hangsúlyt a biztonságos termelésre helyezték, amely a kohó felújítása nélkül nem lenne megvalósítható. Beszédében kiemelte: a bejelentés a cég hosszú távú jövőjét alapozhatja meg.
A Dunaferr január végén állította le az előzetes terveknek megfelelően az egyes számú nagyolvasztóját a berendezés gyenge műszaki állapota miatt. Ezzel párhuzamosan folytak a berendezés felújításának előkészületei. Amint valamennyi szükséges feltétel teljesül, befejeződik a tervezés, a kulcsfontosságú berendezések megrendelése és leszállítása, valamint az átépítéshez szükséges anyagok mobilizálása, megkezdik a berendezés felújítását – közölték akkor. Az egyes számú kohó leállítása mellett a kettes számú kohó tovább működik. A felújítás idejére a cég nyersvasgyártási kapacitása mintegy felére csökkent. A Dunaferrnél az egyes számú nagyolvasztónál 2006-ban hajtottak végre utoljára rekonstrukciót.
Ez negyvennyolc napos átépítési időszakot követően, 2006 szeptemberében fejeződött be, és akkori árakon tízmillió euróba került. A Dunaferr életében azért is létfontosságú az egyes kohó felújítása, mert a társaság évről évre milliárdos veszteségeket produkál, s előzetes hírek szerint ez alól az elmúlt év sem jelentett kivételt. Az üzemi tanács vezetője szerint 15-20 milliárd forint lehet a tavalyi veszteség. (A cég közgyűlése pénteken fogadta el a tavalyi gazdálkodás mutatóit, ám azokat a cégbíróságon még nem tudtuk elérni.) Az egyre rosszabb helyzetről a társaság dolgozóinak különféle elégedetlenséget tükröző megmozdulásai tanúskodnak. Igaz, néhány munkaügyi konfliktust sikeresen megoldottak ezek hatására, de a helyzet az egyes kohó egyre csak húzódó felújítása és ezáltal a cég jövőjével kapcsolatos pletykák rontották a hangulatot.
A szakszervezet szerint ugyanis egészen eddig semmi jele nem volt annak, hogy a tulajdonos elindítaná a rekonstrukciós munkákat. Arról is beszéltek a vállalat dolgozói, hogy ha ez a döntés április végéig nem születik meg, akkor idén már biztosan nem kapcsolódik be a termelésbe ez a kohó. Ráadásul a kettes kohóval sincs minden rendben, az is rossz állapotban van. Így a szakszervezet szerint valós veszély, hogy ezek leállnak, s így a folyékony fázisban megszűnik a termelés, ami – ahogy említettük – annyit tesz: az acéltermelés leáll. A végleges leállítás persze nem érdeke az orosz-ukrán tulajdonosi csoportnak sem, hiszen az uniós piacra nekik a Dunaferr jelenti a kaput.
