A felszólalók rendre felhívták a figyelmet arra, hogy a tagállamok között áhított konszenzusra hivatkozva a tanácsban több fontos kérdésben, mint például a közös bankszanálási szabályok elfogadásában, nincs előrelépés. A bizottságot pedig azért rótták meg a képviselők, mert több kulcsfontosságú ügyben, mint például az európai bankszanálási hatóság ügyében, nem lép elő konkrét jogszabályjavaslattal.

Lassan egy éve, hogy a bankunió politikai támogatást kapott a tagállamok vezetőitől. A tavaly júniusi csúcson egyeztek meg abban a kormány- és államfők, hogy (német követelésre) létrehozzák az egységes bankfelügyeleti mechanizmust. Abban is megegyeztek, hogy ezután egyszer majd lehetővé teszik a bankok közvetlen feltőkésítését az európai mentőalapból. Így ugyanis elvágják majd a legyengült költségvetéssel bíró állam és a rossz állapotban lévő bankok közti ördögi kört (olasz, spanyol követelés). A bankfelügyeletet, amit végül az Európai Központi Bankra (EKB) bíztak, gyorsan átverték az uniós intézményrendszeren, így jövőre, valószínűleg egy európai stresszteszt után, az EKB őrködik majd az eurózónás bankok pénzügyei felett.

Azonban az a gond, hogy egyelőre nincs megegyezés arról, ki zárhat be bankokat, ki lesz a szanálásért felelős hatóság. Így viszont kérdéses, mennyi értelme lesz a stressztesztnek, ha a problémák azonosítása után senki nem tud lépni. Az Európai Bizottságban elakadt az erre vonatkozó javaslat, amely a Financial Times információja alapján egyébként magának a bizottságnak adná ezt a jogosítványt. (Az FT el is játszik a gondolattal, hogyan nézne ki, ha az eurózónán kívüli Nagy-Britanniából származó EU-biztosnak ugyanakkor szava lesz egy francia bank esetleges bezárásában, mint a francia EU-biztosnak.) Kérdéses azonban, hogy a bizottság előrukkol-e ezzel a javaslattal a jövő heti EU-csúcs előtt, vagy inkább újragondolja.

Németország ugyanis egyáltalán nem szeretne egy központosított bankszanálási hatóságot. A május végén bemutatott kilencoldalas német-francia „hozzájárulás” ennél sokkal kevésbé központosított megoldást lát üdvösnek. A dokumentum szerint a döntést a nemzeti bankszanálási hatóságokból álló testületnek kéne meghoznia. Az EKB-ban is aggodalmat keltett a német elképzelés, hiszen így a frankfurti jegybank mondhatja ki mint felügyelő, hogy az adott bank fizetésképtelen, de aztán semmit nem tudna lépni, legfeljebb a nemzeti hatóságot noszogathatná. A bankok felügyelete önmagában kihívást jelent a „leghitelesebb európai intézménynek” nevezett EKB számára, ám ha eszköztelen marad, ez a hitelesség hamar csorbát szenvedhet.

Hasonlóan nincs előrelépés a bankszanáláshoz nélkülözhetetlen közös alap kérdésében sem. A bizottság javaslata közös uniós bankszanálási alapot hozna létre a pénzintézetek hozzájárulásából. A németek viszont nemzeti alapokat hoznának létre (ilyen még nincs minden tagállamban, Magyarországon van). De nincs szó már közvetlen, az európai mentőalapon (ESM) keresztül történő közvetlen feltőkésítésről. Az ok elsősorban a szeptemberi német választás: ennek úgy tud Angela Merkel kancellár elébe nézni, hogy azt mondhatja, nem jött létre újabb uniós intézmény, amely ráadásul a német adófizetők pénzét tudná gyanús déli bankok feltőkésítésére használni.

A bankunió harmadik pilléréről, a közös bankbetét-garanciáról – ami európai szinten biztosítaná a bankbetéteket függetlenül az adott tagállam költségvetésétől – pedig már nem is suttognak a brüsszeli folyosókon. A tavaly nagy lendülettel elkezdett bankunió építménye így még jó hoszszú ideig féloldalasnak ígérkezik. A nyomás persze sokkal kisebb a vezetőkön, mint egy éve, amikor az olasz és a spanyol államkötvények hozamai a fenntarthatatlan értékek körül mozogtak. Azóta a Mario Draghi vezette EKB tavaly nyáron bejelentett (de eddig még nem használt) államkötvény-vásárlási akciója (OMT) megnyugtatta a piacokat. Azonban kedden és szerdán pont ez az eszköz kerül a karlsruhei német alkotmánybíróság elé, amely azt vizsgálja, vajon törvénybe ütköző-e ilyen ígéret az EKB részéről. A központi bank lépését ellenzők között tanúskodott a német jegybank elnöke, Jens Weidmann is.

Adatcsere szélesebb körben

Javaslatot tett az Európai Bizottság az uniós adóhivatalok közötti automatikus információcsere hatályának bővítéséről: eszerint az EU-n belüli automatikus információcsere 2015-től kiterjedne az osztalékra, a tőkenyereségre, valamint a pénzügyi bevételek és számlaegyenlegek minden más formájára is – így a magánszemélyek semmilyen jövedelme nem maradhatna titokban. A lépést eddig Ausztria és Luxemburg akadályozta. A bizottság egyébként az év vége előtt a társaságok jövedelmeinek adóztatását érintő javaslatokat is tesz majd, többek között az anya- és leányvállalatok közötti adóátcsoportosítás tárgyában.