A kormány tavaly fogadott el rendeletet, hogy az utóbbi években a piacon elburjánzott különféle védjegylogók között rendet tegyen. Ez meglehetősen szigorúra sikerült: a „magyar termék” megjelölést például csak kizárólag hazai alapanyagból, itt készült termékre lehet majd szeptembertől kitenni, amit a tervek szerint ősztől a Nemzeti Élelmiszerláncbiztonsági Hivatal (Nébih) ellenőriz. Kérdés, hogy kinek fogja megérni a piacon, hogy a termékek alapanyagainak a hazai eredetét dokumentálja? Elvileg az ilyen nyomon követés ma is megszokott eljárás – mondja Éder Tamás, a Hússzövetség elnöke.

Az ár fontosabb, mint a származás

Többletköltséget inkább annak a gyártónak jelent, aki egyszerre „magyarnak”, illetve importtartalma miatt „hazainak”, vagy „hazai feldolgozásúnak” minősülő terméket is fog gyártani, és mindegyiket megfelelő módon akarja „felcímkézni”; mivel így külön kell adminisztrálni az egyes alapanyagokat. Bár piackutatás erről nem készült a húsiparban, azonban Éder Tamás szerint a húsáruk zöme inkább az utóbbi két kategóriába fog tartozni, mivel a húsiparban a feldolgozott termékek csak kis részénél lehet megoldani, hogy folyamatosan teljesen hazai alapanyagból készüljön.

Ugyanakkor az ÉFOSZ berkeiben nemrégiben készült olyan felmérés, hogy az élelmiszer-feldolgozó cégek (kicsik és nagyok egyaránt) zöme, 99,8 százaléka úgy látja, nem fogja használni a termékeredet-logót. Úgy gondolják, a vásárlók jobbára az árat nézik, és nem igazán foglalkoztatja őket, hogy ott van-e a terméken a nemzeti trikolór, vagy sem. Ráadásul a tavaly az unió ellenkezésével szemben is elfogadott hazai termékrendelet több ponton is ütközik a szintén termékeredetet szabályozó, ám 2014 végétől életbe lépő jogszabállyal – mondja Szöllősi Réka, az ÉFOSZ titkára. Így a gyártók kétszer is meggondolják majd, hogy komoly költségekkel átállítsák-e termékeik csomagolásának a nyomtatását, miközben esetleg jövő évben újra meg kellene változtatni a termékeredet-logót.

Bár a szaktárca kommunikációjában rendre azt hangsúlyozza, hogy a rendelet végül kiállja a brüsszeli próbát, azonban a Népszabadság brüsszeli forrásokból úgy tudja, hogy még mindig nem dőlt el, hogy az unió kötelezettségszegési eljárást indít-e Magyarországgal szemben az ügyben. Piaci forrásokból úgy hírlik, hogy a szaktárcánál arra spekulálnak, hogy rosszabb esetben is 2-3 évbe telik, mire Brüsszel – egy kötelezettségszegési eljárás végén – érdemben lépni tud az ügyben. Addig viszont a termékrendelet nyomán átrendeződik a hazai piac, így kikerülnek az áruházi polcokról a magyarként hirdetett, ám többé-kevésbé importterméknek minősülő áruk. Annyi biztos, hogy egy tisztulás is hosszabb időt vehet igénybe, mivel azok a gyártók sem feltétlenül sietik el kitenni a „Magyar Termék” logót, akik ezt megengedhetnék maguknak.

A Coca-Colánál elmondták: a Natur Aqua ásványvizükön már szerepel a Magyar Termék, ám a Cappy gyümölcsleveiknél például nem fogják külön feltüntetni a termékeredetet. A Cappy üdítőt ugyanis több más piacon is árusítják, ahol a termékeredet-logó minimum felesleges vagy éppen kontraproduktív lenne. De a zömében hazai piacra gyártók sem lépnek gyorsan. Fazekas Endre, a Sió-Eckes Kft. ügyvezető igazgatója elmondta: bár a termékeik zöme kizárólag hazai alapanyagból készül, az eredet-logók feltüntetésével ők is várni fognak addig, amíg lecserélik a külső megjelenítésüket. Az ok itt már prózai: a termékeredet-jelzés feltüntetéséhez ugyanis gyakorlatilag újra le kellene gyártani a gyümölcsleveik dobozainak a nyomdai hengereit, így az idő előtti váltás vaskos, sok tízmilliós pluszköltségeket jelentene, ami különösen a kiskereskedelmi forgalom csökkenése és az alapanyagárak megugrása idején nem hiányzik a cégnek.

Fazekas Endre ugyanakkor úgy véli: előbb-utóbb az összes nagy gyártó át fog állni az új rendszerre, és fel fogja tüntetni a termékeredetet, ahogy az alapanyag nyomon követése sem jelent majd érdemi problémát a cégek számára. A kérdés sokkal inkább az, hogy később sikerül-e a fogyasztóknál elérni, hogy a termékeredet valódi szempont legyen a vásárlások során. Fazekas úgy véli, hogy ebben egy kormányokon átívelő, hosszú távú programra lenne szükség. Példaként említi: Ausztriában sokéves kormányzati felvilágosítóprogramokban magyarázták el az ottani vásárlóknak, hogy mit jelent a hazai termék fogalma, illetve a hazai termék vásárlásának mi a jelentősége.

Nálunk ilyen programról nem tudni. A termékeredetről szóló uniós kritikák között például az is szerepel, hogy hármas eredetmegjelölés –a VM rendeletében elválik a magyar termék, a hazai termék és a hazai feldolgozású termék fogalma – zavaros lehet a vásárlók számára. Fazekas Endre úgy látja: nálunk egyelőre eddig jobbára az érvényesült, hogy az egymást váltó kabinetek a kormányváltás után mondhatni „visszamentek a startvonalhoz”, azaz nem folytatták, amit az elődök elkezdtek.