A parlament tegnap fogadta el a „kiemelt jelentőségű, nemzeti vagyonban tartandó állami cégekről” szóló jogszabály módosítását. Igaz: mindkét vállalat esetében a megjelölteknél most lényegesen nagyobb az állami részesedés.

Ez persze nem utal arra, hogy kormányzati körökben formálódik az értékesítési szándék. Ugyanakkor érdemes emlékezni arra, amit Varga Mihály a túlzottdeficit-kikerülést célzó intézkedések ismertetésekor elmondott. A nemzetgazdasági tárca vezetője azt jelezte: mintegy 60 milliárd forintot spórolnának a nagyberuházásokon – például a budapesti Kossuth tér felújításán vagy a Fradi új stadionján – úgy, hogy azokat csak egyszeri, „vagyongazdálkodási” bevételekből fedezik. Ez sem feltétlenül jelez privatizációs szándékot, de nem is zárja ki azt. (A ferencvárosi Albert stadionnál például a pályaszéli telkek értékesítéséből is várnak bevételt).

A Garantiqánál a cég internetes oldala szerint a közvetlen állami tulajdon 50,02 százalék, ezenfelül a társaság további közel 14 százaléka az állami Magyar Fejlesztési Bank (MFB) kezében van – a többi hazai kereskedelmi bankok tulajdona. Azt nehéz lenne megjósolni, hogy a Garantiqa értéke hol húzódhat, és a 25 százalék plusz egy szavazat fölötti részét mennyiért lehetne piacra dobni, a tavalyi számok alapján azonban sokat nem hozna a részvénycsomag. A 30,2 milliárd forint mérlegfőösszegű társaság 2012-ben 9,4 milliárd forint bevétel mellett 2,7 milliárdos veszteséggel zárt – a módosítást hivatalosan azzal indokolták, hogy az MFB-nek adnának át tulajdonrészt, és ehhez kell a változtatás (kérdés, miért: a cég most is, így is az állami bank portfóliójába tartozik).

A Rába esetében viszont már sokkal tisztább a kép: a gépgyártó részvényeivel kereskednek a Budapesti Értéktőzsdén. A börze oldalán elérhető információk szerint a győri székhelyű társaság 73,67 százaléka a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. kezében van. Ebből, valamint a legutóbbi 880 forintos jegyzési árból az derül ki, hogy az 50 százalék plusz egy szavazat fölötti állami részesedés értéke mintegy 2,8 milliárd forintra tehető.

Hogy ebből valóban lenne is ekkora bevétel, az már egyáltalán nem biztos. Egy többségi kormányzati kézben maradó társaság részesedését szakmai vagy pénzügyi befektetőnek bajos lehet eladni, hiszen az új tulajdonos érdemben aligha szólhatna bele a működésbe, így pedig minek is állna sorba a pénzével. A tőzsdei értékesítés mellett egy másik lehetőségként maradna meg a nyilvános részvénykibocsátás. Ahhoz viszont alighanem diszkontáron kellene értékesíteni a részvényeket, hogy kellően vonzó legyen a vásárlók számára. Ebben az esetben viszont kicsiny lehet az az összeg, amit az állam a részvényeken egyébként keresne. Mint ismert, a Rába papírjaiért nyilvános ajánlattételi eljárás során, 2011. év végén 815 forintot adott az állam, ami egyébként 31 százalékos prémiumot jelentett az akkori tőzsdei árhoz képest. Egy nyilvános kibocsátás esetén vélhetőleg ehhez közeli ár lehet „kellően attraktív” a lehetséges befektetők számára. Emellett azzal sem árt számolni, hogy ilyenkor az ajánlat vonzóbbá tétele érdekében nemritkán részletfizetési lehetőséget kapnak a részvényjegyzők, ami azt jelentené, hogy az aukció utáni pénzek is csak időben elhúzódva folynának be. A Rába és a Garantiqa részesedéseinek lehetséges értékesítésével kapcsolatban kerestük az MNV-t és az MFB-t is, ám lapzártánkig előbbitől nem kaptunk választ, de a fejlesztési banknál is csak annyi mondtak, hogy törvénymódosítást egyelőre nincs módjukban sem kommentálni, sem értelmezni.

Ha értékesítenék is ezeket a vagyonrészeket, az említett 60 milliárd forint megtakarítási célnak azonban így is csak töredékét jelentenék. Vagyis további lehetőségek után kellene nézni. A kormány pedig lehetséges egyszeri vagyongazdálkodási bevételt talán a legkönnyebben a manapság már kicsit feledésbe merült Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapból tudna nyerni. A kabinet az itt összegyűlt forrásból már jó sok mindenre fordított, azonban még mindig nem táraztak ki teljesen. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) internetes oldala szerint március végén még mintegy 314 milliárd forintnyi értékpapír állt itt. Ráadásul ennek nem egy eleme még most viszonylag könnyen piacra is dobható. A forintban jegyzett befektetési jegyekből és ETF-ekből például (utóbbiak kapcsán lényegében egy nyílt végű befektetési alapról beszélünk, amelynek az árfolyama mindig egy termék árához, annak változásához van kötve) 68,9 milliárd, míg részvényekből 22,7 milliárd forintnyi volt még március végén. Külföldi részvényekből és ugyancsak befektetési jegyekből még nagyobb a portfólió, hiszen előbbiből még 80,5 milliárd forintnyi, míg utóbbiból 46,7 milliárd forintnyi volt a számlákon az első negyedév végén. Ezeket pedig annak veszélye nélkül is könnyedén el tudják adni, hogy az árfolyamokat lenyomnák az értékesítések miatt.

Távozik az MFB-vezér?

A nemzeti vagyonról szóló jogszabállyal együtt, egy ahhoz benyújtott, zárószavazás előtti módosítóval változtatott tegnap a parlament a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) működését szabályozó törvényen is. A Rába és a Garantiqa részleges privatizációját lehetővé tévő javaslathoz hasonlóan ezt is Kovács Zoltán fideszes képviselő nyújtotta be.

Az MFB-törvény értelmében eddig a bank vezérigazgatója automatikusan az igazgatóság elnöke is volt, a módosítás azonban lehetővé teszi a két funkció különválasztását. Az MFB elnök-vezérigazgatója 2010 júniusa óta Baranyay László (aki 2001 és 2002 között már állt ebben a szerepben a bank élén), s bár a jogszabály változásából még ez nem feltétlen következik, de elvileg az érintheti egyik vagy akár mindkét pozícióját. Ugyanakkor úgy tudjuk, hogy Baranyay László hamarosan más fontos megbízatást kap, és külföldre, egy nemzetközi fejlesztési intézményhez távozik az MFB-től. A vezérigazgatói és az elnöki poszt szétválasztása így az utódlást előkészítő lépés lehet. Az MFB-nél kérdésünkre csak annyi mondtak, hogy a bank vezetéséről törvény rendelkezik, vezetőjének személyéről pedig az alapítói jogok gyakorlója, a nemzeti fejlesztési miniszter. (H. B.)