Bár a legutóbbi kamatdöntés óta megjelent előzetes első negyedéves GDP-adat jobb lett a vártnál, valószínűleg marad az elmúlt hónapok MNB-s kommunikációja, miszerint a legjelentősebb rizikó a gazdaságban meglévő szabad kapacitások mértékével, valamint a hitelezés és a kockázati megítélés alakulásával kapcsolatos.

A külső környezet és az inflációs folyamatok kedvezőek, míg a növekedési várakozások továbbra is gyengék – és ennek megfelelően a kamatcsökkentési ciklus is folytatódik, újabb 25 bázisponttal 4,50 százalékra mérsékelve az irányadó rátát – vélekedik Szaniszló Bálint, az OTP elemzési központjának szakértője. Hozzátette: jóllehet a piac jelenleg az idei évre 3,50 százalékig csökkenő alapkamatot áraz, a csökkentési ciklus négy százaléknál már megállhat. A Reuters által megkérdezett 23 banki elemző is egyöntetűen a 25 bázispontos csökkentés mellett tette le a voksát, és ezúttal Londonból sem látják másként a dolgokat.

Ha így lesz, sorozatban tizedik ülésén farag 25 bázispontot a ma még 4,75 százalékos kamatból a tanács. Matolcsy György jegybankelnök országjáró körútján is a kamatcsökkentési hullám folytatásának szükségességéről beszélt, egyben erőteljesebb lépések alkalmazását sem zárta ki kategorikusan, amiből az elemzők arra következtetnek, hogy egy merészebb, 50 bázispontos kamatvágással is megpróbálkozhat a jegybank, különösen úgy, hogy az euróárfolyam a hétvégére pár fillérrel a 290 forint alá süllyedt.

Az új összetételű monetáris tanács tudja és teszi a dolgát, legutóbbi ülésükön például Matolcsy távollétében döntöttek a 25 bázispontos kamatcsökkentésről.

Szerdán Brüsszelre figyel fél Európa, az uniós biztosok tanácskozásán ugyanis ajánlások születnek az egyes tagállamok ellen folytatott túlzottdeficit-eljárások ügyében. A Raiffeisen Bank elemzői szerint a reklámadóval megfejelt Varga-csomag megteszi hatását, így most már nagy biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy Magyarország esetében meg fog szűnni a 2004 óta folyamatban lévő eljárás. Egy pozitív döntés sem fog azonban eufóriát kiváltani a magyar eszközök piacán.

A befektetők tisztában vannak azzal, hogy elsősorban politikai haszonról lehet beszélni, a forintárfolyamot pedig nem ez határozza meg. Kormányzati oldalról senki sem forintosította a deficiteljárás lezárásának előnyeit, csupán Parragh László fejtette ki magánvéleményét, miszerint évi százmilliárd forint veszteséggel járna, ha Brüsszel mégsem döntene a javunkra.

Azt a kamarai elnök nem részletezte, hogyan jutott erre a következtetésre. Az mindenesetre pozitív, hogy egy kockázati tényezőt az eljárás lezárásával ki lehet majd pipálni. A Raiffeisennél a munkanélküliségi ráta áprilisi értékének javulását várják, szerintük a március végi 11,8 százalékról 11,6 százalékosra mérséklődhet a mutató, amit közmunkások és idénymunkások számának emelkedésével és az idő javultával hoznak összefüggésbe.

Pénteken adja ki a KSH az első negyedév hazai beruházási statisztikáját, ami jól jelzi majd a gazdaságban rejlő fejlődési lehetőségeket. A GDP-hez viszonyított beruházási rátánk a legalacsonyabb a régióban, alig haladja meg a 16 százalékot. Ez gyakorlatilag az elavult termelőeszközök lecserélésére sem elég, a fenntartható növekedéshez húsz százalék vagy azt meghaladó érték lenne szükséges. A beruházások volumene a tavalyi negyedik negyedévben 7,9 százalékkal maradt el az egy évvel korábbi időszakétól, s most is negatív előjelű adat várható – azaz immár ötödik éve folytatódik megszakítás nélkül a lejtmenet.

A héten több inflációs adat is megjelenik. Általánosságban elmondható, hogy a legutóbbi élelmiszerársokk hatásának kifutása, a nyersanyagárak utóbbi hónapokban tapasztalt csökkenése és a viszonylag nyomott belső kereslet világszerte erős dezinflációs folyamatot indított el. A visegrádi négyek mindegyikében 2 százalék alá csökkent az éves fogyasztói árindex, az Egyesült Államokban meglepetésre 1,1 százalék, az euróövezetben 1,2 százalék, az Egyesült Királyságban 2,4 százalék, Kínában szintén 2,4 százalék volt áprilisban a pénzromlás éves üteme. Ausztráliában, Új-Zélandon és Kanadában szintén nem magasabb 2,5 százaléknál a legutóbbi érték, a fejlődő országok legtöbbjében (Oroszország, Brazília, Törökország) 5-7 százalék környékére csökkentek a ráták.

A jelenség kihívás elé állítja a deflációval küzdő jegybankokat: Japánban a 2012. áprilisi fél százalékról márciusig –0,9 százalékra csökkent a fogyasztói árindex, Svájcban az októberi –0,2 százalék után a legutóbbi két hónapban már –0,6 százalékot mértek. Áprilisban Japánban ismét 0,9 százalékos fogyasztói árdefláció lehetett, aminek tükrében egyelőre nulla a valószínűsége, hogy a Bank of Japan (BoJ) változtasson az áprilisban ismertetett program tervezett lefutásán: akkor Kuroda elnök úgy nyilatkozott, a BoJ kétszázalékos inflációt szeretne elérni.

Az euróövezetre vonatkozó májusi becslés pénteken jelenik meg, az elemzői konszenzus minimális emelkedést, de bőven az EKB két százalékban maximált céljának megfelelő inflációt ígér, azaz a pénzromlás üteme Európában sem emelhet gátat a monetáris politikai lazítás elé – állítja Dunai Gábor, az OTP elemzője. A várakozások szerint ha a gazdasági teljesítmény nem javul az év közepén, az EKB a korábbi állampapír- és eszközvásárlásoknál lényegesen nagyobb volumenű programot indíthat el a második fél évben.