Szakmát vagy diplomát?

Míg Európa a tudás-, Magyarország a munkaalapú társadalom felé vette az irányt. Csakhogy félő: a bérek emelése nélkül előbb-utóbb azok a fiatalok is elhagyják az országot, akiket a bizonytalan gazdasági helyzet és a felsőoktatási keretszámok megváltoztatása az egyetemi, főiskolai tanulmányok helyett most a gyorsabb szakmatanulás felé terelt.

Demográfiai csökkenéssel magyarázta a kormány, hogy a tavalyihoz képest csaknem tízezerrel kevesebb, 95 147 fiatal jelentkezett a 2013 szeptemberében startoló tanévre alap- és mesterképzésben, illetve a felsőoktatási szakképzésben. Ez az adat a legalacsonyabb az elmúlt 17 év statisztikái alapján.

Kis csoportos oktatás a kecskeméti Mercedesnél. Műszaki képzettséggel könnyű az elhelyezkedés

– Az okok között sorakozik a bizonytalanság, a gazdasági visszaesés és a családok anyagi helyzetének romlása is, ugyanakkor nem tudjuk, hányan kezdik meg tanulmányaikat külföldön. A folyamat azonban összességében mindenképpen kedvezőtlen – véli Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa.

Polónyi István oktatáskutató közgazdász, a Debreceni Egyetem tanára szerint a jelentkezők számának drasztikus csökkenését korántsem lehet csupán a fogyatkozó népességgel magyarázni. – Az érettségizők száma az elmúlt tíz évben alig változott, tavaly is éppen csak csökkent, így a demográfia mindössze néhány százalékban járul hozzá ehhez a folyamathoz. Az ok a jelentkezők elbizonytalanodása és az, hogy az Orbán-kormány deklaráltan a munkaalapú társadalom mellett tette le a voksát. Miközben az Európai Unió az Európa 2020 stratégia keretében 2010-ben a többi között azt tűzte ki célul, hogy az évtized végére a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők arányát negyven százalékra növeli a 30–34 éves korosztályban, azaz a tudásra helyezi a hangsúlyt. Mi csupán 30,3 százalékot vállaltunk. Ennél kevesebbet csak a románok és az olaszok tűztek ki célul – mondja a szakember.

A gazdaságfejlesztési tervek is a tőkevonzást, az olcsó munkaerő biztosítását célozzák a magyar és külföldi vállalatok számára, alapvetően egy termelési rendeltetésű felsőoktatás biztosításával.

– Azok közül, akik megengedhetik maguknak, sok család dönt majd gyerekei külföldi taníttatása mellett. Akik pedig kiszorulnak a hazai felsőoktatásból – jellemzően a Magyarországon különösen népes alsó középosztályhoz tartozó fiatalok –, a kétkezi szakmák felé fordulnak. Csakhogy amíg ilyen alacsony a bérszínvonal a magyar iparban, nagy a veszélye, hogy hosszú távon a hentesek, pincérek, szerelők, építőipari szakemberek is inkább külföldre áramlanak az iskola befejezése után – véli Polónyi István.

A szakember szerint a tandíj korántsem ördögtől való, az viszont, ami most történik a felsőoktatásban néhány szak állami finanszírozásának megszüntetésével, csak igazságtalanabbá teszi a rendszert. A feketelistára tett szakokat ugyanis átláthatatlan szempontok alapján, szubjektíven válogatták ki, a természettudományos és műszaki pályákat pedig szintén a munkaerő-piaci viszonyok vizsgálata nélkül propagálják: a kémikusok, biológusok például évek óta csak nagy nehézségek árán találnak állást – mutat rá Polónyi István.

– A népességfogyás nyilvánvalóan érezteti a hatását a felsőoktatásban is, de tízezer fős visszaesés nem következhetett be egy év alatt pusztán demográfiai okok miatt. A trendek nem változnak ilyen gyorsan. Hosszabb távon azonban nyilvánvalóan számolnunk kell azzal, hogy egyre kevesebb résztvevővel működik majd az oktatási rendszerünk. A 14 éves korosztály létszáma például 26 százalékkal – 127-ről 94 ezerre – csökkent az elmúlt nyolc évben – mondja Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási igazgatója.

 A szakember szerint viszont mindemellett több pozitív változás is történt, és korántsem arra utalnak a jelek, hogy Magyarország nemzetközi szinten lefelé versenyezne, ami a képzettséget és az ezzel szorosan összefüggő munkaerő-piaci hozzáadott értéket illeti.

Az elméletigényesebb szakmát tanulók száma az elmúlt években majdnem utolérte a fizikai szakmák betöltésére készülőkét: 93 ezren tanulnak érettségire épülő, zömében technikusszakmát, 103 ezren pedig általános iskolai végzettségre épülő szakmákat. A gimnáziumba járók aránya 1990 óta 24-ről 36, a szakközépiskolai tanulók aránya pedig 33-ról 41 százalékra nőtt. Eközben a szakiskolába járók aránya megfeleződött: 44-ről 22 százalékra csökkent.

– A szakmatanulás presztízse fokozatosan javul, és felméréseink szerint a gazdasági visszaesés ellenére emelkedik a végzést követő kilenc hónapban elhelyezkedők aránya. Azaz a tömegoktatásból kikerülő diplomások álláspiaci előnye valamelyest csökkent, amit igazol, hogy a 20–24 év közötti fiatalok körében a szakmunkások munkanélküliségi rátája 24, a felsőfokú végzettségűeké pedig 19 százalék – mondja Szilágyi János.

Bár a diplomások aránya Magyarországon alacsonyabb, mint az uniós átlag, ennek oka részben az, hogy Európa legtöbb országában a statisztikák a felsőfokú szakképzésben részt vevőket is tartalmazzák.

– Akad olyan ország, ahol a felsőfokú szakképzésben részt vevők aránya eléri a 35 százalékot. Nálunk ugyanez a szám mindössze tíz százalék körül mozog. Ezt akár meg is lehetne duplázni, ha a cégek valós munkaerő-piaci igényeire épülne a képzés – teszi hozzá a szakember.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.