A legnagyobb kamionok kilométerenként akár 130 forintot is fizethetnek július 1-jétől a magyar autópályák használatáért. A díjköteles úthálózat hossza 6513 kilométer lesz, és több ezer fizetős szakaszból áll majd. Feltéve, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) nem írja át teljesen rendelettervezetét a kormány jövő hétre ígért döntéséig. És persze, ha a díjszedés megkezdéséig hátralévő 39 nap alatt a nemzetbiztonsági védőernyő alatt kiválasztott i-Cell Kft. csapatának sikerül üzembe helyeznie a titokban fejlesztett útdíjrendszert, a forgalmat országszerte alig harminc helyen figyelő ellenőrző infrastruktúra berendezéseivel együtt.

A fejlesztési tárca irodistái mindenesetre megteszik a magukét: egymás után kerülnek ki kezük alól a 3,5 tonnánál nagyobb tehergépkocsik kilométer-alapú díjfizetésének mikéntjét rendszerbe foglaló jogszabályok. Az útdíjtörvény tervezete után az útdíjak mértékéről és a díjköteles utakról szóló rendelet következett a sorban.

Az elektronikus útdíj júliusi bevezetésével a mostani figyelmeztető táblák szavatossági ideje is lejár

A közúti fuvarozók aligha örülnek majd, amikor szembesülnek az ezekben szereplő rideg számokkal: a mintegy húszmilliárd forint közpénz felhasználásával kiépülő magyar elektronikus útdíjrendszer tarifatáblázatának rubrikáit ugyanis az Európai Unió talán legmagasabb kilométerdíjaival töltötte fel az NFM. A használatarányos díjfizetésre kötelezett legkisebb, kéttengelyes tehergépkocsik például július 1-jétől a gyorsforgalmi utakon 49,9 forintot, a főutakon 21,23 forintot fizetnek majd kilométerenként. A nagyobb, háromtengelyesek kilométerdíja a sztrádákon 70,02 forint, a főúti szakaszokon 36,75 forint lesz. Igazán mélyen azonban a négy- vagy többtengelyes kamionokat üzemeltető cégek pénztárcájába nyúl bele a kormány, a legnagyobb kamionok ugyanis ezerméterenként 108,38 forintot fizethetnek az autópályákon, 67,6 forintot a főutakon.

És ezek még csak az alapdíjak. A szaktárca rendeletének fogalmazói környezetvédelmi alapon is különbséget tesznek kamion és kamion között. Méghozzá úgy, hogy javaslatuk szerint a tarifatáblázatban szereplő alapdíjak kizárólag az Euro II-es környezetvédelmi besorolású tehergépkocsikra vonatkoznak majd. Az ennél jobb minősítésű két- és háromtengelyes járművek az alapdíjak 0,85-szorosát, a négytengelyesek a 0,8-szeresét fizethetik az utakon. Ami a korszerű vontatókat üzemeltető közúti fuvarozók számára kétségtelen könnyebbséget jelent.

A tőkeszegény, ezért többségében korszerűtlen autókkal a belföldi piacra dolgozó vállalkozások ugyanakkor jól teszik, ha felkészülnek: őket alaposan „megbünteti” a szabályalkotó. Az Euro II-es szinttől elmaradó két- és háromtengelyesek az alapdíjak 1,15-szorosáért, a négytengelyesek 1,2-szereséért furikázhatnak majd a fizetős utakon. Vagyis a kényszerűségből még mindig régi, mondjuk kéttengelyes kelet-európai teherautókat használó fuvarosok a főutakon 24,4 forintot, a sztrádákon 57,4 forintot szurkolhatnak le minden megtett kilométerért. Ha pedig netán járművük után pótkocsit kapcsolnak, és így mindjárt négytengelyesnek számítanak, a főúti kilométerdíj azonnal 81,12 forintra, az autópályadíj kilométerenként 130 forintra ugorhat.

De hogy a környezetvédők öröme se legyen felhőtlen, az NFM rendelettervezetének tanúsága szerint az amúgy borsos kilométerdíjakat csupán a közlekedési infrastruktúra használatáért szedi majd be a fuvarosoktól a kormány. A környezeti ártalmak ellentételezésére egyelőre egy fillért sem kérnek, noha a szaktárca az útdíjtörvényben erre a célra külön díjelemet nevesített. A „külsőköltség-díj” mértéke azonban egyelőre nulla forinttal szerepel a tervezetben.

A megszabott kilométerdíjak bruttó összegek, így a forgalmi adót a fuvarosok elszámolhatják, esetleg visszaigényelhetik. Apró szépséghiba, hogy a könyvelési manőverek előtt a vállalkozóknak az áfát ki kell fizetniük. Mivel megrendelőik általában hatvannapos fizetési határidőt kötnek ki, a fuvarosok az útdíjakat áfával együtt kénytelenek lesznek akár két hónapra előre megfinanszírozni. Csak legyen erre durván egy-másfél millió forintjuk járművenként.

A kilométerdíjak meghatározásánál kellő alapossággal eljáró NFM figyelmet szentelt annak is, hogy a tehergépkocsik minél több út használatáért fizessenek. Erre utal, hogy míg korábban úgy volt: az elektronikus díjszedés az ország 6318 kilométernyi közútját fedi majd le, az útdíjköteles utakról szóló rendelettervezet mellékletében kilométerszelvénytől kilométerszelvényig több ezer fizetős szakaszra bontott úthálózat teljes hossza már 6513 kilométer.

Mindezek után a közúti fuvarozók, ha hivatalosan nem is, de a kiszivárgott hírekből tudhatják, milyen utakon és mennyit kell majd fizetniük. Bárhogy is lesz, illúziói senkinek ne legyenek: az elektronikus útdíjrendszer bevezetése nyomán drasztikusan megemelkedő költségeiket a szakvállalkozások továbbhárítják majd megrendelőikre.

A legfrissebb felmérések szerint a kormány által idén várt 75 milliárd forintos, illetve a jövőre remélt 150 milliárd forintos költségvetési bevétel hozzávetőleg akár kétharmadát végül a belföldön eladott áruk árában fizetik majd meg a hazai felhasználók és fogyasztók. Ugyanakkor az útdíjak beszedése sem lesz egyszerű feladat, az emberi közreműködő ellenőrzés pedig Európa legdrágábban működtethető rendszerévé teheti a magyart.