Magyaros útdíjrendszer: vizitdíj-automaták a sztrádán?
Automatikus rendszer helyett automaták rendszere lesz a magyar elektronikus útdíjszedés. Kiépítői vágják a centit, és már eldöntötték: a benzinkutakra kioszkokat vagy tableteket telepítenének. Két héttel a tesztüzem, másfél hónappal az éles rendszerindítás előtt hivatalosan mégis titok, hogyan fizetnek majd a kamionosok. Csak annyi biztos, hogy az eljárás körülményes lesz, az értékesítőhálózat kialakítása pedig jól jön majd a kórházi vizitdíj-automatákhoz hasonló berendezések, illetve a számítógépes nyomtatók gyártóinak.
Egymásnak adták a kilincset a napokban az olajtársaságok vezető munkatársai az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt.-nél. A benzinkutakat üzemeltető cégek képviselőit a hírek szerint azért invitálták, hogy megvitathassák: az elektronikus útdíjrendszerben milyen új feladatok várnak a kutasokra. Az ügy bizalmas voltára tekintettel, alighanem titoktartási nyilatkozatok aláírásával megalapozott tárgyalások arra biztosan jók voltak, hogy a cégek ráérezzenek: a dohányáruk július 1-jei eltávolítása a shopokból tiszta szerencse. Kell ugyanis hely az új automatáknak.
Lapunk legalábbis úgy tudja, a 3,5 tonnánál nagyobb tehergépkocsiknak július 1-jétől kilométer alapon számlázó új útdíjrendszer állítólag nagy léptekkel haladó kiépítése kapcsán mintegy 300 benzinkút teljesen új berendezéseket kaphat: italautomata méretű kioszkokat, vagy a shopok pultjain elférő tableteket. Ezekben annyi a közös, hogy mindkettő az előre fizetős, eseti úthasználathoz szükséges „viszonylati jegyek” kiadását szolgálhatja a maga módján.
A továbbfejlesztett vizitdíj-automatákat idéző kioszkok például úgy, hogy lehetőséget biztosítanak a kamionosok majdnem önkiszolgáló jegyvásárlására. A beépített számítógépükön futó, a hírek szerint a GEO Trucker útvonaltervező alapjaira épülő szoftver segítségével a gépkocsivezetők eldönthetik majd, merre autózzanak. Ehhez csupán a kiindulási pontot és célállomást kell begépelniük, a gép máris feldobja a lehetséges útvonalakat, na meg azt is, melyik mennyibe kerül. Ha az ajánlatok közül sikerült választaniuk, a szerkezet kinyomtat egy előreláthatólag vonalkódos cetlit. Ezzel aztán átballaghatnak a benzinkút pénztárához, és ha ott megadják járművük rendszámát, kategóriáját, illetve kifizetik az úthasználat díját, amivel bekerültek a szabályos úthasználók közé, megkapják a térképes útvonaltervet is.
A tabletek ott juthatnak szerephez, ahol a kamionos tudománya megáll, vagy olyan helyeken, ahol nincs kioszk. A kutak személyzetének közreműködésével a sofőrök ilyenkor ugyanazt játszhatják végig, amit a kioszknál egyedül is megtehetnek. S bízhatnak benne, hogy az ÁAK útvonaltervezőjének adatbázisa naprakész, a kötelezően betartandó útvonalon valóban végig lehet haladni kamionnal, az úton nincs előre nem látott súly- vagy magasságkorlátozás, netán nem helyeztek ki a 3,5 tonnánál nagyobb gépjárművek behajtását tiltó táblát.
A szépen kidolgozott rendszer apró szépséghibája, hogy a magyar útdíjrendszer kioszkjait eddig nemcsak a kamionosok, de az ÁAK és az e-matricák viszonteladói hálózatába tartozó benzinkutak munkatársai sem láthatták. És ennek nyomán nem is az a legnagyobb kérdés, hogy az új berendezések milyen szélesek, mélyek, magasak. Nagyobb probléma, hogy a berendezések beszerzése éppen úgy titkos, mint a díjrendszer egészének kialakítása. Vagyis bármennyire „kilóg a lóláb”, nemzetbiztonsági okból nem nyilvános, az ÁAK kitől és mennyiért vásárolja meg a több száz, a „méltányos haszon” felszámítása után feltehetőleg egyáltalán nem filléres gépet. De nem lehet tudni azt sem, ki és milyen áron szállítja majd le az ÁAK-nak a kamionosok úthasználatához szükséges térképek nyomtatására használt berendezéseket. Erre a feladatra ugyanis mindenképp külön nyomtató kell, a kioszkok vonalkódnyomtatói éppen úgy nem felelnek meg a célra, mint a benzinkutak számlanyomtatói. Pusztán csak azért nem, mert az adóhivatal számára hiteles nyomtatványt készítő eszközök hivatalból nem lehetnek alkalmasak kép nyomtatására. Márpedig a térképes itiner elkészítése kép nyomtatása nélkül aligha képzelhető el.
Seregnyi kérdésre alighanem majd csak évek múlva, esetleg egy, az elektronikus útdíjrendszer kiépítésének körülményeit firtató (számvevőszéki) vizsgálat nyomán derülhet fény. A benzinkutasok viszont alighanem néhány héten belül megtudhatják, hogy milyenek is lesznek az útdíjrendszer kioszkjai. Hiszen ezek kiszállításába és telepítésébe akkor is rövid időn belül bele kell kezdeni, ha az új berendezéseket egyszerűen csak be kell dugni a konnektorba az üdítőautomata helyén.
A gyakran hetekig úton lévő kamionsofőrök viszont május végén azzal a tudattal vághatnak bele egy újabb, hosszú külföldi túrába, hogy amikor hazatérnek, valószínűleg már a megtett kilométerek alapján fizethetnek a honi utakon. És csak abban bízhatnak, hogy a német, holland, osztrák rádióadókon idejében bemondják majd, hogyan is működik az új, magyar fejlesztésű díjszedés.
