Magyarországon a legmagasabb a mobilszolgáltatások adótartalma – állítja egy, az EU mind a 27 országában valamint Szerbiában elvégzett felmérés: az átlagos percdíjak negyven százalékát tették ki az állami elvonások 2012-ben. Idén ez az adat már csak 35 százalékra jön ki, jósolják a tanulmányt készítő AT Kearney tanácsadó cég munkatársai, ezzel az értékkel pedig már visszaszorulnánk a második helyre, a másik rekorder, Görögország mögé.

– Mindkét ország komoly finanszírozási nehézségekkel nézett szembe a 2008-as pénzügyi válságot követő folyamatok miatt – írja az AT Kearney. A mobil távközlési szolgáltatások adótartalma nálunk még akkor is a legmagasabb lenne Európában, ha levonnánk a különadót – derül ki a számokból. – A mobilszolgáltatások adóztatásának mértéke a dohányéhoz és az alkoholéhoz hasonlítható – vélik a szakértők.

Miközben a magyar hatóság a versenyt hiányolja és folyamatosan azt sugallja, hogy a mobilszolgáltatások ára idehaza sokkal magasabb, mint a fejlett európai országokban, ennek ellentmond az EU 27 országában elvégzett vizsgálat. Igaz, sem a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), sem pedig a számára tanulmányokat készítő Rewheel tanácsadó cég nem támaszkodik egzakt adatokra, mindössze a piacon publikusan elérhető árakra. Ezek eleve megtévesztők, hiszen minden országban más és más (de igen magas) a nem publikus tarifák – például vállalati díjcsomagok – aránya, amelyek árképzése nem hozzáférhető. A most megjelent tanulmány épp ezért nem az egyes csomagok alapján következtet az árszintre, hanem pénzügyi adatokat gyűjtött a szolgáltatóktól és az Európai Bizottságtól, így a bevétel, a forgalom és az ügyfélszám alapján számolták ki az egy percre jutó átlagos díjat.

Ez alapján Magyarországon a hatodik legalacsonyabbak a percdíjak az összehasonlított országokban, sőt ha a nettó árakat hasonlítjuk össze, akkor csak a negyedikek. Vagyis: a 9,4 eurócentes átlagos percdíjból csak 5,7 cent marad a szolgáltatónál, a többit az áfa, a társasági- és nyereségadó, a járulékok, a különadók, frekvenciadíjak és más szabályozással kapcsolatos költségek teszik ki.

Ami a kormányzati elvonások számszerűsített értékét illeti, ott a nem annyira hízelgő középmezőnyben állunk, Németország és Hollandia között. Csehországban, Svájcban, Norvégiában, Finnországban és Ausztriában az egy perc díjára vetítve az elvonások alacsonyabbak a hazainál. A fejlett nyugati országokban egyébként az átlagos percdíj 55 százalékkal magasabb, mint térségünkben. Görögország, Írország és Svájc polgárai abszolút értelemben is a legmagasabb percdíjakat fizetik a szolgáltatásokért. – A hazai díjak EU-s összehasonlításban a harmadik harmadban helyezkednek el – erre pedig a magyar Infrapont friss tanulmánya mutat rá.

A tanulmány megállapítása szerint a fogyasztók által befizetett díjból az államhoz befolyó összegek nagysága egy adott egységre levetítve mérhetők ahhoz, mint amennyit az alkohol- és dohányárusításból kasszíroznak az államok. Megjegyzik azonban: nemcsak a rövid távú bevételnövelés a cél az extra adóztatással, hanem a cigaretta esetében például a dohányzás csökkentése, vagy épp a fia talok hozzáférésének korlátozása. Ugyanakkor a távközlés eseté ben ez kontraproduktív: a magas ár ugyanis nemcsak a fogyasztók kedvét veszi el a szolgáltatástól, s a lehetőségeket szűkíti, hanem gátolja a beruházásokat, akadályozza a gazdaság növekedését és a munkahelyteremtést is.

– Magyarország, Görögország, Spanyolország, Franciaország és Szlovákia mind a rövid távú finanszírozási lehetőséget látják az iparágban, ugyanakkor, emiatt hosszú távon jelentkező negatív következményekkel kell szembenézniük –állapítja meg a kutatás két vezetője Florian Dick graber és Jonatan Matsson. Példaként hozzák, hogy Spanyolország és Franciaország is ugyanúgy bíróság elé citáltatott a távközlési különadók ügyében, mint Magyarország. A tanulmány megállapítja: a verseny és a fizetőképesség miatt a szolgáltatók nagyon korlátozottan tudják érvényesíteni áraikban az állami elvonások növelését, ennek pedig a fejlesztések látják kárát.

Az Európai Távközlési Szolgáltatók Szövetsége (ETNO) ennek kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövőbeni fejlesztések – tehát az infrastruktúra biztosítása – érdekében meg kell találni az egyensúlyt az adóztatás és a szektor beruházás ösztönzése között, mert a mobil széles sávra és a kommunikációs infrastruktúrákra már ma is olyan mértékű gazdasági aktivitás épül, amely miatt nem szabad felélni a fejlesztésre fordított összegeket. A szervezet tavaly októberi konferenciáján például Vittorio Colao a Vodafone és José María Alvarez-Pallete, a Telefonica vezetője is figyelmeztetett: ha az európai adópolitika és az árszabályozás iránya nem változik, akkor a szektorba nem, vagy jóval kevesebb működő tőke fog áramlani, hiszen Ázsiában és Dél-Amerikában sokkal több pénzt lehet keresni. Vagyis, a legújabb fejlesztések ott fognak megvalósulni, az ottani gazdaságnak biztosítanak majd versenyelőnyt.

Az ár felelősség

A bevétel nem minden, jól látják ezt Csehországban. Nemrég ott például leállították a 4G-aukciót, azzal az indokkal, hogy túlságosan magas összeget ajánlottak a frekvenciákért a szereplők. Az első hallásra meglepő indoklást a cseh hatóság elnöke, Pavel Dvorak azzal indokolta, hogy hiába szeretnék mihamarabb a lakosság rendelkezésére bocsátani a 4G-szolgáltatást, akár egy új piaci szereplő révén is, meg kell akadályozniuk, hogy hosszú távra fixálják a szolgáltatások magas árát, hiszen akkor a lakosság nagy része nem fér hozzá a hálózathoz. Az AT Kearney tanulmánya egyébként rámutat: az új szereplők belépése jó hatással lehet az árakra, de csak akkor, ha nem vállalnak aránytalanul magas beruházást, például hálózatépítésre.