Megosztott pénzügyminiszterek
Megegyeztek viszont abban, hogy mandátumot adnak az Európai Bizottságnak arra, hogy megállapodásokat kössön az adóelkerülésről Svájccal, Liechtensteinnel, Monacóval, Andorrával és San Marinóval, melyekben szerepel az automatikus banki adatcsere, ami újdonság, hiszen eddig hatósági kérésre adtak ki ilyen információkat ezek az országok. Az automatikus banki adatcsere útján meg lehetne találni minden pénzt az Európai Unióban, ami után hazájukban nem fizették be a közterheket.
A banktitkok védelméhez ragaszkodó Ausztria viszont továbbra is ellenállt annak, hogy csatlakozzon a nyolcéves, de most felülvizsgált uniós megtakarítási szabályokhoz. A lényeg ezekben is az automatikus banki adatcsere az EU-n belül, a cél pedig az adókerülők könnyebb leleplezése. Az unió tagállamai Luxemburg és Ausztria kivételével most is automatikusan osztják meg a bankbetétekre vonatkozó adatokat. A mostani felülvizsgálattal egyébként kiszélesítik a rendszerben részt vevő megtakarítások körét, és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke korábban jelezte, hamarosan az összes bevételi forrásra kiterjesztik az automatikus adatcserét.
A két renitens tagország ahhoz kötötte részvételét, hogy az EU előbb az unión kívüli vezető pénzügyi központokkal egyezzen meg az automatikus adatcserében – az erre vonatkozó tárgyalásokról szóló mandátumhoz azonban pont ez a két tagország nem járult hozzá. A mandátumot most megadta Ausztria is. (Csapda persze itt is van: ezek az országok – pl. Svájc – viszont azt mondják, először egyezzenek meg erről az uniós tagállamok maguk között, mielőtt másokat is bevonnának.) Luxemburg a politikai nyomásnak engedve már jelezte, 2015-től csatlakozik az automatikus adatcsere rendszeréhez.
A keddi tanácsülésen Maria Fekter osztrák pénzügyminiszter viszont közölte: „Elfogadom az irányelv szövegét, de nem ma. Talán 1-2 év múlva továbblépünk.” A megtakarításokról szóló uniós direktíva kiegészítésének kérdése így „feltolódott” az EU-s állam- és kormányfők jövő heti csúcstalálkozójára. Algirdas Semeta adóügyi EU-biztos csalódottságának adott hangot. George Osborne brit pénzügyér korábban levelet írt kollégáinak, melyben jelezte, az EU szavahihetősége múlik azon, hogy meg tudnak-e egyezi a szigorúbb szabályokban.
Kiderült az is, az uniós pénzügyérek nagyon eltérően gondolkoznak az uniós bankszanálás kérdéséről is. Az erre vonatkozó tavalyi bizottsági javaslat ugyanis többek között tisztázná, hogy kiket lehet bevonni ebbe a folyamatba. Több tagország nem akarná világosan leszögezni, hogyan történne a részvényesek, befektetők, tulajdonosok, betétesek bevonása a bajba jutott bankok szanálásába, mert attól tartanak, az előre lefektetett szabályokat könnyű lesz megkerülni. A bizonytalanság azonban ronthat a befektetői hangulaton. Többek között Pierre Moscovici francia pénzügyminiszter érvelt „rugalmasság” mellett, de nem támogatna világos „hierarchiát” George Osborne sem.
Az Európai Központi Bank (EKB) részéről Jörg Asmussen érvelt amellett, hogy mielőbb egyezségre kéne jutni arról, ki állja a cechet, ha egy bank veszélybe kerül. Az EKB ugyanis jövőre átveszi az eurózónás bankok felügyeletét, ezért sem mindegy a frankfurti intézménynek, hogyan néz ki majd a bankszanálás. Egyezségre jutottak viszont a pénzügyérek a 2013-as uniós költségvetésről is, a büdzsét 7,3 milliárd euróval egészítik ki (az Európai Bizottság 11,2 milliárdot kért). Az ír elnökség később szeretne visszatérni a következő részletre és kisajtolni azt a tagállamokból. A kiegészítésre azért van szükség, mert a hétéves EU-költségvetésben külön állapítanak meg kötelezettségvállalásokat és valódi kifizetéseket, és a kettő között egyes években komoly eltérések lehetnek. A kiegészítő összeget Nagy-Britannia leszavazta, de ennek a végső döntés tekintetében nincs jelentősége.
Magyarország új megállapodásokon dolgozik
Magyarország egyetért az automatikus adatcsere egységes uniós szabályozásával, emellett egyetért a más nemzetközi szervezetek – például az OECD – által az utóbbi időben tett erőfeszítésekkel, amelyek az adócsalás, illetve az adóelkerülés megszüntetését célozzák. A kormány ennek megfelelően alakítja svájci adóügyi kapcsolatainkat, valamint az Egyesült Államokkal az automatikus információcsere területén zajló tárgyalásokat – írta lapunk kérdésére a Nemzetgazdasági Minisztérium. Továbbra is aláírásra, majd a két állam parlamentjének jóváhagyására vár az a kétoldalú adóegyezmény, melyet még tavaly tárgyaltunk le a svájciakkal.
Az új megállapodásnak egy harminc évvel ezelőtt tető alá hozott egyezményt kellene felváltania: utóbbi a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, kizárja a kettős adóztatást, ám nem biztosítja az adóhatóságok számára az információcsere lehetőségét, így Magyarországnak jelenleg nincs jogalapja Svájctól adóügyi információt kérni. Az új egyezmény azonban továbbra sem biztosítja majd azt a fajta automatizmust, amelyet az Európai Unió szorgalmaz, adatcserére kizárólag kérésre kerülhet sor a két állam adóhatósága között. Magyarország emellett – mint arról korábban beszámoltunk – egy úgynevezett Rubik-szerződésről is tárgyal: ennek lényege, hogy a magyarok kinti számlái után Svájc egyszeri tőkeadót, majd évente kamatadót vet ki, és azt átutalja Magyarországnak, adatot azonban nem szolgáltat a számlák tulajdonosairól.
A késlekedés nem jelenti azt, hogy a pénzüket Svájcban tartó magyarok teljesen mentesülnének az adófizetés alól. Egy OECD-egyezmény keretében a folyószámlák kamatjövedelme után a helvétek forrásadót utalnak az érintett államoknak. Ezekből az utalásokból persze azt is ki lehet következtetni, hogy mekkora pénzről van szó: ez alapján a magyarok 700 milliárd forintnak megfelelő összeget tartanak svájci bankokban, és ebben még nincsenek benne az offshore cégeik számláin lévő összegek. Igaz, utóbbiakat még a Rubik-szerződéssel sem lehetne megfogni, hiszen a tulajdonos papíron nem magyar. (H. B.)
