Tavaly áprilishoz képest átlag feletti drágulást mértek az élelmiszereknél (3,4 százalék), a dohányáruknál, a szeszes italoknál (10,8) és a szolgáltatásoknál (3,6). Jelentős árcsökkenés történt a viszont a háztartási energiánál (8,4), valamint a fogyasztói kosárban csaknem tízszázalékos súlyarányával meghatározó üzemanyagoknál (5,8). A tavaly tavaszi „árhullám” a benzinnél 451 forintnál tetőzött, most harminc forinttal alacsonyabb egységár szépíti a statisztikát.

Az infláció irányát egyetlen komoly tényező határozza meg, és ez a kormányzati szándék – kommentálta az adatokat lapunknak Kuti Ákos, az Equilor vezető elemzője. A rezsicsökkentési sorozattal és az olyan ad hoc jellegű intézkedésekkel, mint a fapados vasúti járatokra júniustól meghirdetett 15 százalékos viteldíj-mérséklés, kordában lehet tartani az árindexet. Kiengedésre is van persze példa, a dohánytermékek haszonkulcsának négyről tíz százalékra tervezett hirtelen emelését a trafiktörvény egyik atyja, Lázár János Fidesz-képviselő kezdeményezte.

A rezsicsökkentés júliustól a víz- és csatornadíjak, valamint a szemétszállítási díjak és a kéményseprés költségeinek a tízszázalékos mérséklésével folytatódik, de készül már az októberi etap, amelynek a hírek szerint távfűtés lesz a „szenvedő alanya”. A csepegetett rezsicsökkentésnek várhatóan a jövő év elején is folytatása lehet, de hogy akkor kinek a tarifáit és hány százalékkal téríti el a kormány, azt most még csak találgatni lehet. Ami a lényeg: a központi árpolitika lépései jobbára ellensúlyozni tudják az olyan gyorsan változó tarifák, mint az üzemanyagárak vagy az idényáras élelmiszerek inflációgerjesztő hatását, így összességében háromszázalékos lehet az idei pénzromás mértéke.

Ha a kormány a szabályozott árak rendszerét a választások előtt nem forgatja fel, akkor jövőre 3,4 százalékos lehet az infláció az Equilor előrejelzése szerint. Ennél sokkal alacsonyabb inflációs pályával számol Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető elemzője, aki az idei előrejelzését 1,9, a 2014-est kétszázalékosra csökkentette. Érvei között a nemzetközi élelmiszer- és energiaárak tartósan kedvező alakulása mellett első helyen ő is a rezsicsökkentési hullámot nevezte meg. A nyári díjcsökkentések 0,3 százaléknyit lapítanak az inflációs pályán, és szerinte esedékes egy választások előtti tízszázalékos „emlékeztető” energiaár-csökkentés is, ami a jövő évi árindexet nyomja lejjebb.

A pénteken ismertetett Varga-csomag részét képező 93 milliárd forintos zárolással Kondrát szerint biztosan három százalék alatt tartható az idei GDP-arányos államháztartási hiány, így az élvezeti cikkek nyárra várt jövedékiadó-emelése elmaradhat. Az elemzők többsége a középutat választva a 2,4-2,6 százalékos sávba várja az idei inflációt. Az inflációra nem nehezedik béroldali nyomás, a reáljövedelmek szerény növekedése ugyanis nem jár együtt a fogyasztás bővülésével. A többletpénzt a lakosság hitelei rendezésére fordítja vagy félreteszi a bizonytalan gazdaságpolitikai jövőképet látva. Mivel nincs keresletbővülés, azt egymással versengő gyártók, termelők és a szolgáltatók is csak módjával emelhetik áraikat, különben elveszítik vásárlóikat.

S ha a stabilan alacsony, kézben tartott infláció kedvező külső környezettel, a magyar országkockázati felár (CDS) csökkenésével párosul, akkor garantálható a kamatcsökkentési hullám folytatása. Az is benne van a pakliban, hogy a monetáris tanács nem fogja vissza magát, és a kis lépések taktikáját feladva az eddigi 25 bázispontos vágásokról nagyobb sebességre vált. Maga Matolcsy György jegybankelnök nemrég tett utalást egy esetleges 50 bázispontos kamatvágás kedvező, az eseményeket felgyorsító, a növekedési kilátásokat pedig javító hatásaira.

A piac szerint a jelenlegi, 4,75 százalékon álló, azaz már így is mélységi rekordot felállító rátában még 100 bázispontnyi „puffer” biztos benne van, ennek leadását fél éven belül valószínűsítik a befektetők. Elemzők ennél óvatosabbak, abban van közöttük konszenzus, hogy az alapkamat négy százalék környékén leragad, a tavaly augusztus óta tartó csökkentési ciklus ennél a szintnél véget ér. A 3,50-es kamatszintnél a kockázatok már hatványozottan jelentkeznek, így ennek felelősségét már nem vállalja fel a monetáris tanács – teszik hozzá.